fb2.hu

Mostansag sorra jelennek meg a jobbnal jobb albumok, hadd ajanjak nehanyat:


 Mos Def: New Danger
Ez az album meglehetosen rossz kritikakat kapott, es erzem is, hogy miert. Tenyleg nem egyseges album, sem zeneileg, sem a szovegeles szempontjabol. Rock, blues, R'n'b, hiphop, es alternativ rock kavarodik benne, mindenfele rendszer vagy atvezetes nelkul. Nehol par mondatos hiphop versek, nehol csak "yeaah hah yeah" szintu dudolas, es nehol a megszokott komoly Mos Def rap hallatszik. Ettol fuggetlenul nekem vegig izgalmas, es sehol sem erzem a kenyszert egy-egy szam atugrasara.


 Green Day: American Idiot
Az uj Green Day album is vegig szorakoztato, es a vegtelenul egyszeru zenei alafestes ellenere is (vagy eppen amiatt) hatasos rockzene. Igazan profi es tudatos zeneszek ezek, de most tenyleg vicces megnezni, hogy az amazon.com miket sorol fel az album alatt, az "albumot vasarlok meg ezt vettek" szekcioban: az uj R.E.M. es az uj Elvis Costello album...Egyebkent valami "concept album" akar a dolog lenni, es tenyleg kicsit egymasba folynak a szamok, de nekem egyszeruen csak a sok jo szam miatt tetszik.

 Bruce Hornsby: Halcyon Days
Ezt az albumot is jol szetfikaztak a kritikusok, de en nagyon kellemesnek talalom. Valoban nem egyszer elaludtam rajta, de ez is volt a cel, legjobb megoldas kellemes zenere elbagyadni. Az elso szam(Gonna Be Some Changes Made) igazi popzene, szerintem majdnem olyan jo, mint a legismertebb Hornsby szam (Night On The Town), mar csak ez is megeri a CD arat, legalabb 100x meghallgattam mar. Utana pedig nyugtatos-kellemes (jol van, enyhen talan tul nyalas) Sting-Eric Clapton-Elton John kollaboraciok, es tipikus zongoras Hornsby dalok. Van rajta egy vicces Randy Newman stilusu dal is, What The Hell Happened cimmel, de addigra gyakran elalszom. Ez a legkevesbe "cool" zene amit mostanaban hallgatni szoktam, de neha ilyen is kell.

Filmek

Rengeteg filmet is megneztem mostansag, mivel a DVDRent.hu elegedett felhasznaloja vagyok. Valoszinuleg sok embernek nem jonne be a szolgaltatas, mert a sikerfilmek altalaban ki vannak kolcsonozve, aztan hetekig kell ra varni, de mivel en a jo kis "B" filmekre, es regebbi filmekre hajtok, abbol van boven, es mindig talalok erdekeset.
Nehany kihagyhatatlan sci-fi klasszikus:

A Soylent Green es az Omega Man ket hetvenes evekben keszult sci-fi ('73 es '71). Egyszeruen elkepesztoen jok a tortenetek, es egyaltalan nem szanalmas a latvany. Nem hiszem, hogy barmelyik idei sci-fi film ilyen jol kibirna 30 evet! Azt hiszem ennek az a fo oka, hogy akkor meg nem alakitottak ki, illetve nem tettek kotelezove azokat a paneleket amibol szinte minden hollywoodi film forgatokonyvet rakjak ossze. Egyik szereplo sem hatarozhato meg egy mondattal, mint manapsag, es bar sok mindent lehet sejteni, nem az egyertelmu es mindent lezaro happy end fele hajt a befejezes egyiknel sem. Meglepo modon ezek ugyanugy "mainstream" sikerfilmek voltak annakidejen. Nekem is, es a felesegemnek is nagyon tetszettek ezek a filmek. Utana meg orakig lehet beszelni roluk, nem ugy mint a legtobb mai sikerfilmnel. Burn Hollywood Burn ahogy a kolto mondja ;-)

Az Anderson Tapes egy kicsit mas teszta. Ez is 1971-es film, szerepel benne Sean Connery (a James Bond utan latvanyosan paroka nelkul), es ez Christopher Walken egyik elso mozifilmje. A felesegem szerint elkepesztoen szar film, borzaszto, ertelmetlen tortenettel, idiota szereplokkel, es idegesito zenevel. Ezt mind el tudom fogadni, de engem ettol fuggetlenul valahogy megfogott a film hangulata. Nem is igazan tudom megmagyarazni, hogy miert, de valahogy a suta szereplek, a kinos precizitassal beallitott lepcsohazfelvetelek, es Quincy Jones elektronikus pruttyogesbol allo, sokkoloan nem funky zeneje ellenere elveztem az egeszet. Tetszett a soksok remego kezikameras mai filmet megelozve meglepoen realis benazos de nem vigjateki rendorsegi akcio, az ironia, a szinek, a nemtorodom, vegletekig elszant karakterek, es Sean Connery folyamatosan fortyogo, kegyetlen figuraja.