A fiam az általános iskola alsósaival közösen új franchise lázában ég: a Bakugan átvette a korábbi, Yu-Gi-Oh és hasonló cserére, gyűjtögetésre alapozott játékok helyét a szívükben.

Mint minden ilyen szórakoztatóipari terméknél manapság, van rajzfilm (Cartoon Networkön lehet itthon fogni), és különöző kiszerelésben kaphatók a Bakugan figurák és kártyáik.

Teljesen át tudom érezni a fiam lelkesedését, én is valószínű rettenetesen vágytam volna ilyesmire 8 és fél évesen.

Miről szól a játék?
A Bakugan weboldalról le lehet tölteni a játék szabálykönyvét, egyelőre magyarul még ez nem került be a csomagolásba. Alapvetően nem más a játék, mint a mi gyerekkorunkban is népszerű autóskártyázás felfokozása. Vannak ezek a golyóba zárt Bakugan teremtmények, mindegyiknek van egy erő pontszáma. Ha csatába szállnak egy másik Bakugannal egy úgynevezett "Portál" lapon, akkor a kártyát meg kell fordítani, és a figuránknak megfelelő ég-víz-tűz-etc. pontszámot hozzá kell adni a Bakuganunk pontjához. Aki erősebb pontszámmal bír, az nyeri az adott csatát. Lehet mindenféle módosító képességet is bevetni "ability" lapokkal, bár ilyet még nem találtunk a boltokban.

Ami valamennyire újszerű ebben a játékban, hogy a Bakugan golyók mágneses tulajdonságuk miatt harci állásba nyílnak ki, ha rágurulnak egy mágnessel ellátott portál lapra. A gyakorlatban ez szerintem elég rosszul működik, mi kb. 5 gurításból egyszer tudtuk a lapra gurítani, felpattintani a Bakugan lényt. A figurák minősége sem tökéletes, nekünk több darab nem bírta a gyűrődést, és kinyíló, lifegő lábakkal akadályozzák az amúgy is nehézkes gurítást.

A gyűjtögetős kártyával szemben tényleg izgalmasabb, valóságosabb élmény ezeket a lényeket fogdosni, nyitogatni, nézegetni, hogy mit vegyünk meg a következő zsebpénzből. Sőt, a fiam korosztálya igazából szerintem nem is követi a szabálykönyvet, a figurákkal mindenféle saját játékszabályokat találnak ki. Hallottam például iskolaudvaron eldugós változatot, ami tényleg nincs a könyvben :-)

Én alapvetően drágának találom ezt a játékot: egy darab Bakugan lény a passzoló kártyával 2200 forint körül kapható. A kezdéshez egy 3 figurát, plusz három lapot tartalmazó Starter Pack 4490 forint. Ettől függetlenül, szerintem lesz még pár hónap, amíg lemegy ez a hullám a kölyköknél. Addig is, legalább tudjuk, minek örülnek majd gyereknapra meg egyéb ünnepeken!

Attila bejegyzésével maximálisan egyetértek, most valahogy erre a tévés évadra besűrüsödtek a szenvedő arcot vágó FBI ügynök csajok.

Nehéz lehet női nyomozónak lenni, és gondolom az cél, hogy erős, férfisegítségre nem szoruló női karaktereket mutassanak. De tényleg lehetne egy kicsit lazítani a szemöldökön. Kellemes ellenpélda a második évadját kezdő "In Plain Sight" tanúvédelmis rendőrnője, aki szerintem nagyon jó karakter, és nagyon vicces, dinamikus az arcjátéka.

Az ember genetikai öröksége kisközösségi, törzsi életmódot hordoz magában. Van bennünk valamiféle igény megosztani az életünket másokkal. Ugyanakkor én például nem érzek semmiféle közösséget a szomszédaimmal, azokkal az emberekkel, akikhez helyileg legközelebb lakom. A virtuális, online közösségek lehetővé teszik, hogy személyiségemnek, érdeklődési területeimnek megfelelő törzset válasszak magamnak. Az iwiw meg a Facebook rendkívül zajos a sok játékkal, megosztásokkal, automatikus eseményekkel. A twitter maximális egyszerűsége lehetővé teszi, hogy egy közösségbe csatlakozzak be, de csak akkor kommunikáljak velük, akkor "nyissam ki az ajtót", mikor akarom, és ne bombázzanak mindenféle zajjal.

A virtuális közösség előnye, hogy ha jól választom meg a törzsem tagjait, érdekelni fognak a mindennapi apróságok is, ami velük történik. Hogyan tudom erre hasznáni a twittert?

1. Hangulat megosztás
Alapeset, mikor az ember egy erősebb hangulatot, szomorúságot, fáradtságot érez, és épp nincs senki körülötte (vagy ébren) családi szinten. Jól esik kimondani, hogy:

Kit érdekelhet az ilyesmi? A közeli családtagokat, barátokat simán. Ilyesmit nem fog instant messaging alapon elküldeni az ember, mert nem olyan konkrétum, amire másnak fel akarjuk hívni a figyelmét aktívan. Ez inkább egy hangos sóhajtás. Ha épp elkapok egy ilyet, biztos, hogy visszaküldök valami megértést, hangulatjavítást tartalmazó üzenetet, mintha ott ülnék a húgom mellett.

Az örömét is szívesen megosztja az ember, ennek tipikus esete a sikeres gadget vásárlás, ami tényleg hírértékű a geek közösségben.

2. Figyelemfelkeltés
Elvileg mindenféle kényelmes eszköz van a blogbejegyzések, egyéb online publikációk megosztására. Az RSS technológia, a különböző feed olvasók, mint a Google Reader, remekük használhatók arra, hogy feliratkozzunk azokra az oldalakra, amik érdekelnek, és értesüljünk új anyag megjelenéséről. Szerintem ez a technológia ugyanakkor kudarc is, nem sikerült a geek közösségből igazán kitörnie az RSSnek. Egy vagy kettő nem egyértelmű lépés mindenképp kell, hogy megértsük, mire jó a feed, és hogyan emeljük át az olvasónkba. Másrészt a levelező programokra emlékeztető, olvasatlan cikkek számát kijelző feed olvasók sajnos szorongást is bírnak kiváltani, a felhalmozódó, olvasatlan cikkek mint még egy teendő jelennek meg az amúgy is kevés szabad időnkben.

Mivel úgyis az iratkozott fel a twitter feedünkre, akit érdekelnek a dolgaink, feltételezhető, hogy egy-egy fontosabb cikkünk is érdekelheti őket. Érdemes ezeket a jelentősebb tartalmakat twitteren is, kis ismeretővel bedobni.

Ha érdekli őket, elolvassák, ha nem, nem vár rájuk mindenféle frusztráló "olvasatlan" számláló mögött. Persze idegesítő tud lenni, ha napi 5 jelentéktelen blogbejegyzésünk minden kontroll nélkül ömlik a twitterbe.

3. Kapjuk el a pillanatot
Időnként mindenkinél vannak olyan pillanatok, amit meg akarunk örökíteni, és meg is osztani. Vicces dolgot csinál a macska? Celeb spotting egy étteremben? Kiömlött a kóla a laptopra? Kéznél a fotóra, twitterre alkalmas mobil, és máris megoszthatjuk az élményt a törzs tagjaival.

A macska örök téma:

de a sörözés is:

Ez a sörözős tweet azért is érdekes, mert egyrészt Gaba eleve baráti körben van, és mégis nyitva tartja a kapcsolatot az online közösséggel a telefonján, másrészt szerintem legalább annyira magának akarta elkapni a jókedvű pillanatot, mint másoknak.

Én nem vagyok feliratkozva egyik ismerősöm fotómegosztásaira sem, de ezeket a twitteres pillanatmegosztós képeket mindig meg szoktam nézni. Szerintem ez a twitter sója.

4. Bulvár
Én nem olvasok celebekkel foglalkozó újságokat, oldalakat, sőt, gusztustalannak tartom az ilyesmit. Ugyanakkor van egy csomó zenész, filmes, egyéb "híres ember", akit nagyra becsülök, és érdekelnek a gondolataik, az életük. Nagyon érdekesnek tartom, hogy beleláthatok egy sztár napjaiba, és vicces rádöbbenni, hogy mennyire hétköznapiak bírnak lenni. Ugyanúgy bosszankodnak a késésben levő repülőgépeken, ugyanúgy xboxot játszanak, élik az életüket, mint mi.

Ez a Chris Cornell tweet azért érdekes nekem, mert mindig reménykedem, hogy legalábbis pénzügyi okokból lesz egyszer Soundgarden reunion turné, és láthatom őket élőben. Ha a fenti, valószínű Kim Thayilt említő tweetet összevetjük a múltkori "Tadgarden" szenzációs fellépéssel, nekem ad egy kis reményt :-)

5. 140 betűs gyöngyszem
A 140 betűs limit meglepő módon inspiráló tud lenni. A merev forma haiku szerű keretet ad, hogy valami érdekeset, vicceset mondjunk, egy önmagában megálló mini alkotást képezzünk. Én nagyon élvezem, mikor 10-15 percig csiszolok egy gondolatot, a kevés betű miatt minden sallangot eldobva próbálom a lényeget kiemelni, mégis egyedi ízt adni.

Az angol twitter világban tudom ajánlani Merlin Mann tweetjeit ebben a műfajban.

Szóval regisztráljatok ti is twitterre, keressetek törzstagokat magatoknak, írjatok vicces tweeteket, és élvezzétek a virtuális közösségi életet.

Engem itt lehet követni, Angelday itt twitter kampányol, Pink Wind tulajdonos, az elfoglalt feed olvasó, a sörivó, és persze a húgom.

Józsi odaát a Plastikon a Curious Case of Benjamin Buttont véleményezi. Mi is megnéztük Krisztával anno az Oscar díj projektünk kapcsán, itt hallani a véleményünket:

Podmédia Rádió: Curious Case of Benjamin Button

A film ötletét adó novella olyan régi, hogy már public domainben van, a film kapcsán ezért kijött egy csomó iPhone ebook alkalmazás a novellával. Pl:
a Magnetism igen szép változata.
Hamar el lehet olvasni, és érdemes is.

Korábban már megvolt a "motivációs levél" a témához, úgyhogy most a lényegre is térek: hogyan alakítom át a DVD lemez kollekciómat fájl alapú filmgyűjteményre?

1. Formátum
Valószínű erről sok-sok eltérő vélemény lesz. Van, aki az egész DVD szerkezetet elmenti VIDEO_TS folderekkel, de én arra a döntésre jutottam, hogy:

• Egy darab fájl legyen egy film, nincs szükségem a menükre, és az extra featurákat sem fogom újranézni. Klikk és play, ez a cél.

• Minél több eszközön le tudjam játszani a filmet konvertálás nélkül: legalábbis az XBOX360-on, a Mac gépeimen és a kis Acer Aspire One netbookon működjön a film vacakolás nélkül.

A video formátumra végül a H.264 kompresszió mellett döntöttem, aminek a minősége és a használhatósága a legjobb kompromisszum számomra. Az xbox szépen fel tudja skálázni a rákötött 720p-s tévén a képet, a netbook még aksiról, csökkentett CPU erővel is lejátsza a filmet gond nélkül. Ezzel én teljes mértékben elégedett vagyok.

A hang formátumra végül a Handbrake szoftver alapértelmezett, AAC formátumú, Dolby Pro Logic II elkódolású sztereó hangot hagytam. Ezzel az a helyzet, hogy:

• Jelenleg vagy fülhallgatóval, vagy sztereó tévén nézek filmet, nincs többhangszórós rendszer a lakásban, és nem is tervezek ilyet.

• A sztereró AAC-re azért nagyobb a támogatás a legtöbb szoftverben, AC3-ra gyakran codecet kell telepíteni, halkan szól a lekevert jel, nem annyira sima ügy.

Ezzel a döntéssel nem vagyok 100% elégedett, mert mi van ha mégis egyszer veszek hangrendszert otthonra, de most már így 50-60 lemez rippelésen túl nem akarok váltani meg nem akarok mindent újrakezdeni. Szóval azt javaslom, hogy ha ti ilyenbe kezdtek, gondoljátok végig, hogy nektek mi az ideális.

Azokat a filmeket, amit a gyerekek is megnézhetnek, egy plusz magyar hangsávval tömörítem, amit a használt M4V konténer formátum lehetővé tesz. Ami már felnőtt film, azt csak angolul rippelem, feleségem és én is tudunk angolul, jó ez nyelvgyakorlásnak is, gyerekek is tanulnak. Mással meg nem osztom meg a tartalmat :-) Felirattal nem is foglalkozom, mert elbonyolítaná a rippelési folyamatot is, meg a lejátszással is csak szívás van.

2. Fájlnév
A rippelt filmek elnevezése fontos lépés, mivel a jó kis filmgyűjteménykezelő szoftverek a név alapján tudják beazonosítani a filmeket, letölteni a filmposztert, stáblistát, egyéb infókat automatikusan. A legtutibb módszer nálam, hogy az IMDB-n megkeresem a filmet, és az ott levő pontos címet és dátumot használom, aláhúzással tagolva fájlnévnek. Ez jól működik az összes általam kipróbált media center szoftverrel.

Példa:

Star_Wars_Episode_V_The Empire_Strikes_Back(1980).m4v

Itt látszik, hogy az IMDB-s címből kihagytam a ":" karaktert például, amit ugye fájlnévben nem kéne. Ezt mindegyik parser jól fejtette ki.

3. Szoftver
Alaphelyzetben egyetlen szoftver elegendő arra, hogy a H.264/AAC fájlokat előállítsam. A multiplatform, ingyenes Handbrake szoftver gyakorlatilag egy gombnyomásra megoldja ezeket a dolgokat, ha nincs komplikáció. Persze komplikáció akad bőven.

- Régió védelem
Régóta gyűjtöm a DVD lemezeket, és elég sok amerikai, 1-es régióba tartozó lemez van még a polcomon. Sajnos a folyamatra használt Macbookomra nincs szoftveres régió hack, és a Handbrake meg egyéb eszközök sem tudják olvasni az egyes régiós fájlrendszert. Szerencsére Péter kollégám kölcsönadott egy szép nagy, külső, USB-s Plextor DVD írót, ami régió 1-re van állítva.

- DRM jellegű bohóckodás
Mivel a jogtulajdonosok nem értik, hogy hogy működik a kalózkodás, és inkább a szerencsétlen vásárlókat szívatják, sok DVD extra másolásvédelemmel van ellátva. Többféle megoldást használnak, ami elvileg a filmlejátszást nem gátolja, de kiakasztja a másoló szoftvereket. Például direkt elrontják a TOC (table of contents) fájlt, hogy le lehessen beparsolni rendesen, meg direkt rossz blokkokat raknak a lemezre, hogy olvasáskor kiakadjon a szoftver. Az ilyenért főbe kéne lőni őket (ezzel CSAK a vásárlókat szívatják, hiszen kalózmásolat ÚGYIS lesz). Ezeket a lemezeket OSX alatt nem tudom megbízhatóan rippelni (MacTheRipper néha megoldja, de nem mindig), de Windowson megvásároltam a SlySoft AnyDVD szoftverét, ami eddig minden problémás filmem másolhatóvá tette, és rendszeresen frissítik új védelmek kiiktatására.

4. Folyamat
Először szépen elkezdtem egyesével Handbrake alá vetni a lemezeim, de ez nem éppen gyors megoldás. Az ideális megoldás így alakul nálam:

• MacTheRipper szoftverrel megpróbálom a HD-re másolni a sorban következő DVD-ket, többet egy körben.

• Ha véletlen valami védelemre hívatkozik a MacTheRipper (pl ARccOS) akkor VMWare Fusion alatt AnyDVD-vel bemountolom a lemezt, és azzal másolom a HD-re.

• Ha kész vagyok, akkor a lemásolt foldereket berakom egyesével a Handbrake queue-ba, gyerekfilm esetén a plusz hangsávot hozzáadva.

Annyiban bonyolódik a helyzet, hogy én rendkívül hangérzékeny vagyok. Rendkívül csendes, forgalom és egyéb ipari zaj mentes helyen lakunk. Otthon csak madárcsicsergést akarok hallani, semmiféle gépzúgást nem bírok elviselni hosszabb időn át. A video tömörítés sajnos hangossá teszi a régi Macbookom, ezért reggelente indítom az újabb köteg filmet. Kb. 3 film megy végig, mire a család újra összegyűlik otthon. Hosszabb filmek esetén néha kicsit elhúzódik a dolog.

Mikor hazaérek, akkor jönnek a következő lépések:

• IMDB-n megkeresem a filmeket, és átnevezem pontosan a fájlokat.

• Belenézek minden filmbe. Néhol volt már szívás, most például a Running Man filmnek nem volt hangja, talán a default DTS hang miatt, most megy otthon újra a tömörítés AC3-ból.

• Letörlöm a DVD foldereket. Hétvégén szoktam átmozgatni a kész fájlokat egy külső HD-re, és a netbookra, biztos ami biztos.

Láthatóan picit időigényes dolog ez, de így este kb. 10 perc figyelmet igényel tőlem a DVD HD-re másolása, és reggel meg csak meg kell nyomnom a start gombot a tömörítéshez. Egy cikk még készül a gyűjtemény lejátszásáról, de azt azért meg akarom osztani veletek, hogy nagyon nagy örömérzet volt az eredményt működni látni a netbookon, XBMC felületen. Kicsit újra közelebb kerülök a filmjeimhez, újra kedvet kapok hozzájuk.

Sok barátomnak, ismerősömnek van valami folyamatban levő projektje, vagy legalábbis elméletbeli stratégiája az otthoni központosított filmgyűjtemény kapcsán. Én nagyon sokáig halasztgattam ezt, problémás dolog, formátumot, tárolási megoldást kell választani, technikai korlátai vannak, és amúgy is, a jogtulajdonosok mindent megtesznek, hogy ez ne legyen egy kényelmes dolog számomra.

Arra gondoltam, három bejegyzésre osztom ezt a témát, mivel három fő csapást látok a filmgyűjteménnyel kapcsolatban:

• A filmbeszerzés, filmgyűjtés motivációja, nehézségei, plusz az Erkölcsi Alap!

• A néhányszázas DVD gyűjteményem feldolgozása, rippelés, elnevezés, tárolás

• A gyűjtemény lejátszása mindenféle felületen

1. Filmbeszerzés, Moviez

Érdekes módon a nagyon hasonló érdeklődésű baráti körön belül is teljesen máshogy állunk a filmekhez. Ha megpróbáljuk a főbb nézőpontokat kiemelni:

Alany 1, nevezzük mondjuk Gábornak, elsősorban pillanatnyi, egyszer nézős élménynek tekinti a filmeket. Kisgyerekes családja van, ritkán tudnak moziba menni, az otthoni filmezés fontos szórakozás-kikapcsolódás lehetőség, de a filmek megőrzése, újranézése, "special features" anyag nem igazán érdekli (nyilván vannak kedvencek azért). Fontos a gyors, kényelmes beszerezhetőség, és nem az archívumban akarnak turkálni, hanem az aktuális, jól kibeszélhető filmek érdeklik őt és nejét.

Alany 2, nevezzük el Józsinak, jobban rá van izgulva a filmművészet témára, szeret kivesézni filmeket, gyűjti a klasszikusokat (featuring Looney Tunes összes). Fontos neki, hogy a kép minősége kifogástalan legyen. Rengeteg figyelmet fordít a HD display kiválasztására, HD tartalom az elvárás ehhez. Zavarná az elmosódott, mpeg2 foltos fekete. Rendszeresen karbantartja, rendberakja, archiválja gyűjteményét.

Alany 3, Kódnév: Lóránt, szereti a friss blockbustereket, akciófilmeket minél hamarabb megnézni, Steven Seagal is befigyel a B-film vonalon. Kisgyerek is van, kisváros a lakóhely, moziba járás nem igazán opció. Lóri jószívű, szereti a családdal, barátokkal megosztani a filmélményt, és szívesen kölcsönadja a filmeket. A kép minősége kevéssé foglalkoztatja, fontosabb, hogy hamar hozzájusson a filmhez. Legyen nagyon alacsony az ár, hogy ki lehessen sok filmet próbálni, és könnyen kölcsön lehessen adni.

Alany 4, ez leszek én. Körülbelül 2000 magasságában kezdtem DVD filmeket gyűjteni. Svédországi, USA, egyéb utakon vásárolgattam drága pénzen az első filmeket, aztán itthon gyűjtögettem a 10 000 HUFos korai, vacak kiadásokra. Hollywood+ DVD dekóder kártyát kötöttem a PC-be, mielőtt elég erősek lettek a gépek a lejátszásra. Végignézem a sok special feature extrát, meghallgatom a rendezői kommentárt, még akkor, este. Nemrég kiszanáltam a rossz választásokat, unalmas filmeket, így az egész gyűjteményem izgalmassá, érdekesebbé vált. Kidobtam az összes divx-videocd-xvid-fájl alapú szerzett filmem, mert azért fontos az egyenletes minőség. Fogyasztásra van egy 720p-s LCD panel, amin inkább családdal, feleséggel nézek filmet, de a Macbook az elsődleges filmnéző felület.

Ha megnézzük ezeket a sztereotípiákat (neem, nem valós emberek), akkor látjuk, hogy a jelenlegi, itthon is legálisan használató filmforgalmazás messze nem felel meg 100%-ban egyik filmfogyasztó típusnak sem:

- Gábor minek invesztáljon 4-5 ezer forintot egy egy este megnézett filmre, sosem nyitja meg újra. Érdeklik az újdonságok. Ugyanazt a filmkritikust hallgatja meg a neten, mint bármelyik amerikai polgár, és nem fog 1 évet várni, mire a film elér mondjuk a DVDrenthez és ő kerül sorra a DVD queue-ban. Neki egy online film kölcsönzős megoldás lenne a tökéletes, de az a komoly piacot nem jelentő, amúgy is lopós országunkban ez nem elérhető.

- Józsi sem fog várni örökre, amíg a kinézett rétegfilm véletlenül bekerül az országba, és nem fogja a piacon levő egyetlen HD formátumot, a Blu-Ray filmet megvásárolni durván emelt áron, hiszen például a Mac gépébe hiába is rakná be, és nem csak a tévé előtt akar ő filmezni. Neki egy olyan HD formátum felelne meg, amit örökre megvásárolat a kölcsönzéssel szemben, és több eszközön is gond nélkül le tudja játszani.

- Lóri szintén erősen frusztrálódna, ha soksok hónap múlva jutna hozzá az erősen reklámozott, érdeklődést keltő nagyfilmekhez, és egészen biztosan sokkal kevesebb filmet néz, ha 3-4-5 ezer forintos bizalmat igényel minden új film. Nem is adná kölcsön mindenkinek a filmeket, főleg ha a 4-es alany például heteken át elfelejti visszaadni. Biztos vagyok benne, hogy egy mozijegy árát szívesen kifizetné, ha az általa kiválasztott friss sikerfilmeket otthon hamar meg tudná nézni, de mindenféle technikai korlát a megosztásra elrontaná kicsit az élményét.

Lássuk be, hogy mindhárom kitalált figurának az internetről letöltött kalóz anyagok szolgálják legjobban az igényeit. Gyorsan, kényelmesen le lehet tölteni filmeket, ahogy megjelennek az első, amerikai, vagy egyéb kiadások (vagy még korábban). Meg lehet osztani barátokkal, laptopon, iPhone-on, PSPn, tévén, akárhol megnézni. Lehet ragaszkodni a HD minőséghez, nyílt formátumokhoz. Egyikük sem sajnálna valamilyen kompenzációt kiosztani a készítőknek, de igazából számukra nincs vállalható termék a piacon.

Én azt lehet mondani elfogadható szinten ki vagyok szolgálva. Ki bírom várni a nagyfilmek DVD kiadását (most fogom megvenni a legutóbbi James Bond filmet), az egyedi réteg dolgokat külföldi utakon be tudom szerezni, és igazán örömet okoznak a DVD extrák. Ez a 3-4 ezer forint a blockbusterekre, illetve az 1-2 ezres óccsó DVD-k körülbelül megfelelnek annak, ami értéket én élvezek a filmben.

Mielőtt az jönne le, hogy akkor most én vagyok az erősen jogtisztelő, erkölcsös felhasználó, gyorsan elmondom, itt én vagyok a lúzer.

A másik három típussal szemben én szívom a legnagyobbakat a filmesek agyhalott, a kalózkodást egyáltalán nem korlátozó védelmi megoldásaival. Régióvédelem a DVDken, mindenféle mastering hibás trükkök, RPC2 korlátozás a DVD meghajtókban, "a másolt DVD lopás" átugorhatatlan kampányfilmek a megvásárolt DVDn. Ugyanez hatványozottan igaz a jövőt képviselő Blu-Ray lemezeken, és bármi online vásárolható tartalmon. A filmipar ugyanúgy végigcsinálja ugyanazokat a fatális hibákat, ami kicsinálta mostanra a lemezipart.

Szóval amíg Alany 1, 2 és 3 gond nélkül hozhat létre gyűjteményt a spájzba kitelepített NAS eszközön, HD felbontású MKV formátumú filmekből, nekem sokkal problémásabb a helyzet. Most ott tartok, hogy a lassan 10 év alatt összegyűjtött DVD lemezeket megpróbálom mozgatható, biztonsági menthető, bárhol lejátszható, a gyerekeim által egyszerűen kezelhető formába hozni, jó minőségben. Megvettem, jár nekem, és kész. A következő rész erről a folyamatról fog szólni.