Lassan jövünk kifele a szigorú télből, és jön a tavasz meg a napsütés meg a vidámság. Igaz, a válság még mindig brutális hatással van az életünkre, de gondolom előbb-utóbb ezt is megszokjuk.

Ennek a szellemében hadd adjak néhány tippet vidám dolgokra:

Eastbound and Down
Az Eastbound and Down egy új HBO-s sorozat, egy lecsúszott baseball játékosról szól, és rettenetes vicces. A karakterek szerintem nagyon jók, és a kábeles sorozatok hagyományait követve nem igazán próbálnak gyerekbarát és politikailag korrekt szövegezést készíteni, próbáljátok ki mindenképpen.

The Adam Carolla Podcast
Adam egy, valószínű az amerikai közönség számára ismert, b-vonalas rádiós műsorvezető volt. Most rádöbbent, hogy tulajdonképpen az internetet is lehet használni hülyeségre, és lassan két hete tolja a napi egy órás adásokat. Olyan az anyag, hogy útközben már nem is merem hallgatni, mert nem bírom ki hangos röhögés nélkül. Egy erőteljes alaphangulatot ad a műsornak a sok, elsősorban testfunciókra épülő poén, de emellett jó kis interjúk vannak mindenféle komikusokkal.

Thru-You
Egy Kutiman nevű művész fogott vagy 50 youtube videót, és valami elképesztően pontos munkával csinált belőle 7 darab nagyon jól működő számot. A videókat is vicces végignézni, de érdemes utána letölteni a zenéket. Akkor hallani igazán, hogy a youtube összefüggés nélkül is teljesen hiteles, működő zene ez.

Biznisz okok miatt kicsit kapkodóssá vált a Superbowl élményem, nem tudtam olyan mértékben kiélvezni az amerikai foci döntőt, mint ahogy terveztem. A meccs vasárnap éjfél után kezdődött, 4 órás hosszúságra lehetett számítani, nekem meg reggel 5:00-kor kellett kelnem, és a reptérre autózni.

Szerencsére sikerült végignéznem a döntő minden percét, anélkül, hogy bárki lelőtte volna nekem az eredményt. Az első félidőt élőben élveztem végig, aztán az EyeTV tunerrel rögzítettem a maradékot. A felvétel végével a szoftver szépen iPhone kompatibilis formára hozta a műsort, reggel gyorsan beszinkronizáltam a telefonom, aztán a reptéren meg a gépen szépen végignéztem a második félidőt az iPhone-on. Éljen a kiforrott Apple média élmény :-).

Két éve követem az amerikai futball meccseket, és bár meg tudom érteni, hogy nem mindenkinek jön be a szaggatott, 30 másodperc akció - 3 perc leállás játékmenet, nekem a kedvenc sportommá vált. A Superbowl talán a legnagyobb médiaesemény az amerikaiak számára, és olyan szempontból is érdemes nézni, hogy erre a 4 órára maximálisan be van sűrítve az amerikai szemléletmód minden főbb eleme. Érdekes és tanulságos innen magyar szemszögből megfigyelni a hatalmas különbségeket.

Néhány ízelítő abból, ami a konkrét sporteseményen kívül a program része volt:

A meccs előtt jópár órás műsor ment, amiben alaposan bemutatták a csapatok történetét, drámáit, sikereit, és hogy mit jelentene számukra a Superbowl győzelem vagy vereség. Jobban megismerve a csapatokat nem igazán lehet hidegen, kívülállóként megfigyelni a meccset, valahogy mindenképp átérzi a küzdelem súlyát az ember. Régi játékosok, interjúk, nagy pillanatok, és szépen megismerhető a csapatok egyéni karaktere.

Részletes ismertetők voltak a főbb játékosokról, életükről, történetükről, rengeteg személyes részlettel. Nyilván abszolút manipulatív módon, profi eszközökkel lett mindez megcsinálva, de ez szerintem nincs ezzel semmi gond. Az egyik játékosnál például interjúval, összefoglalóval mentek abba bele, hogy elveszítette édesanyját, ezen hogy próbál túljutni, és hogyan éli át emellett a sikert. Fel lehet háborodni a nyilvánvalóan drámát fokozandó vájkáláson, de ugyanakkor én is csak néhány hónapja veszítettem el édesanyám, és nem bántam, hogy valamiféle mintaként megmutatják, a mély szomorúság mellett szedjük össze magunkat, és dolgozzunk tovább a sikerért.

A meccs elején a pályán felsorakoztatták a januári sikeres kényszerleszállást végrehajtott repülőgép személyzetét, és köszöntötték őket. Ennek egyfelől semmi értelme nincs, egy sportmérkőzésről van szó, mit keres itt egy ilyen híradós téma? Másfelől teljesen irígylésre méltó, hogy ilyen óriási tévéközönség előtt értékelik ezt az egyértelmű módon kiemelkedő teljesítményt. Én például nem is tudom hirtelen, milyen magyar teljesítményre voltam büszke legutóbb.

A himnuszt egy Jennifer Hudson nevű duci fekete énekesnő adta elő, aki egyértelműen arról a legismertebb, hogy nemrég a családja több tagját brutálisan meggyilkolták. Íme egy hír a Superbowl után: "Singer Jennifer Hudson triumphs at Super Bowl after tragedy". Kicsit fel is lehet háborodni, hogy végeredményben a Superbowl alatt leadott méregdrága hirdetések érdekében kihasználnak ilyen személyes tragédiát, de azért én feltételezem, hogy az énekesnő is sikerként élte meg az eseményt.

A félidőben adott koncert nálam kicsit verte a lécet. Bruce Springsteen sajnos egyáltalán nem tud énekelni, és rossz nézni, hogy kínlódó arccal próbál üvöltve dallamos hangokat kiadni. Ugyannkor a Born To Run számát kedvelem, és tagadhatatlan, hogy mint aktívan politizáló Obama támogató, az amerikai életelveket gyakran megéneklő zenész, teljesen beleillett a pillanatba. Az nagyon durva, hogy a félidőben leadott koncert idejére beengedik a közönséget a pályára, kemény logisztikai munka lehet a háttérben.

A meccs maga nagyon jó volt, rengeteg izgalommal, fordulattal, nagy jelenetekkel. Amerikai focit már itthon is lehet látni élőben, de lesz-e valaha valamiféle hasonlóan pozitív nemzettudat? Milyen jó lenne, megcsinálnánk az amerikai giccs nélkül, kicsit több ízléssel, de hasonló büszkeséggel.

Még van pár hely, szóval érdemes most regisztrálni a nagy kétéves szülinapi meetup bulira!

Ezúttal lesz egy ezres belépődíj, amiért jár egy welcome drink. Érdekes előadások, és utána reggelig buli a Merlinben.

A sok (napi legalább két óra) utazgatás miatt sok időm van zenét és egyéb hanganyagkat hallgatni. Hangulatomtól függ, hogy épp zenét választok, valami szórakoztató vagy szakmai podcastot, vagy hangoskönyvet az audible.com előfizetésemről. Meglepő módon néha kifogyok az érdekes podcastokból, és a jobb könyveket 1-2 hét alatt meghallgatom, úgyhogy nagy örömmel fedeztem fel újabb hanganyag forrást.

A BBC már talán több mint egy éve lehetővé teszi a brit alattvalóknak, hogy újra megnézzék, időhöz kötött DRM-el ellátott módon letöltsék a BBC televíziós és rádiós műsorait. A tévéműsorok IP szűrés alapján nem elérhetőek a szigetországon kívül, viszont a Real Media alapon sugárzott rádiós streamek nálunk is hallgathatók. Szerzői jogi okból az adások a sugárzás után csak 7 napig hallgathatók. Szerencsére lehet találni megfelelő eszközt, amivel a Real stream letölthető offline használatra, illetve a hordozható lejátszókhoz át lehet konvertálni mp3 formátumba is.

Mindez nem lenne megoldás zene beszerzésére (alacsony bitrate, konvertálgatás), de beszéd alapú műsorokhoz teljesen elfogadható. Én általában zenéről, filmekről készült dokumentumműsorokra vadászok, de néha szívesen meghallgatok valami rövid történetet is, illetve a félórás szeletekben leadott könyvfelolvasások is jól jöhetnek utazás közben.

Kis aktuális ajánlat, ha érdekel, most hallgasd meg, mert kiesnek sorra a 7 napos ablakból:

  • Terry Pratchett Discworld sorozatából a Small Gods című történet indul most, 4 részben, minden nap egy epizód.
  • A Twilight Zone epizódjai rádióra adaptálva, most indult a Series 2, szombat-vasárnap adnak egy-egy részt.
  • Egy Beatles és egy Buddy Holly dokumentumműsor a BBC2-ről.
  • Egy Beast című dráma a BBC7 adásából.

Szóval érdemes körülnézni az elérhető 17 csatorna műsorai között, és esetleg a naptárba bejegyezni, ha valamit nem akarunk kihagyni. Én főleg a BBC2, BBC4, és BBC7 csatornán szoktam nézelődi, a "factual/life stories" kategóriában. Néha bosszant, ha valami sorozatnak az első epizódjairól lemaradok, de mindig indul valami más érdekes. Nem is szabad gyűjtögetni, inkább tényleg egy kényelmesebb, eldobható rádióanyagként kell ezekre az adásokra tekinteni.

Azt hiszem megfigyelés alatt tartanak a macskák engem.

A buszmegállóban Black ügynök rejtőzködik.

Még a saját macskámban sem bízhatok!

Az utóbbi pár évben valahogy kicsit háttérbe szorult a mozi nálam, holott igazán szeretek filmeket nézni. A 2009-es Oscar díjak alkalmából elhatároztuk a feleségemmel, hogy megnézzük az ÖSSZES főbb kategóriában jelölt filmet. Ehhez a kis projekthez csináltam egy új weboldalt, ahol tudjátok követni, hogy hol tartunk, meg lehet hallgatni a véleményünket a filmekről, és még szavazhattok is az Oscar jelöltekre az Uszkár Díj keretében.

Technikailag is érdekes kis projekt ez nekem: Google App Engine alapon csináltam meg az oldalt, a dinamikus felülethez jQuery komponenseket használtam, a felhasználók (szavazók) azonosításához pedig Facebook Connect APIt. Biztos belefutok majd néhány problémába, de rengeteg újdonságot tanultam a néhány napos fejlesztés alatt.

A webes munkáim során mindig küzdelmes és problémás a felület megtervezése, most is nagyon sokat kínlódtam, hogy az Oscar meg a filmek hangulatát valamennyire át tudjam vinni, csak saját grafikai elemeket használva. Láthatóan nem ez a szakmám, de azért jól elszórakoztam a PixelImator eszközzel. Ja, és még valami - a filmes beszélgetések elején az intro zenét is én gitároztam össze...

<< 1 ... 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 ... 110 >>