Már majdnem úgy döntöttem, hogy nem írok a Primavera fesztiválról, elrakom magamnak, mint egy kiemelkedő magán-élményt. Aztán elolvastam Bede összefoglalóját, és nagyon tetszett, hogy a 33 koncertből kb kettő volt közös élményünk a négy napos fesztiválon. Akkor már leírom, hogy nekünk milyen volt.

Nem csak a kiválasztott koncertek, hanem a módszerünk is más volt, a húgommal mi a legtöbb előre kiválasztott vagy véletlenszerűen felfedezett koncertet végig is néztük, szerintem úgy veszi ki a legtöbbet az ember az élményből, ha végigköveti az előadás ívét. Ebből adódóan nem 33-as listám lesz :) Nem is raknám sorba a koncerteket, hanem időrendben szaladjunk végig!

Nulladik nap:

A fesztivál nulladik napjára bárkit ingyen beengednek, illetve a város különböző helyszínein mindenféle programok vannak.
A brutális esőzés ellenére kimerészkedtünk, és rögtön a nulladik nap nekem meg is volt a csúcs élmény: Sky Ferraira albumát már eleve szeretem, élőben még sokkal jobb, rockzenésebb hangzással jöttek a számok, és a csaj meg szerintem igazi sztár. Kínlódott a fülhallgatójával, sajnáltatta magát, mérgelődött a személyzettel, de tényleg imádnivaló volt. Ha 25 évvel fiatalabb lennék, kiraknám a poszterét a falamra.

Utána a Holy Ghost! is remek koncertet adott: az alapvetően elektronikus zene ellenére sok színpadi mozgással, hangszerekkel, jó volt.

Első nap:

Itt már pánikoltunk, hogy végig esni fog, de vállalható volt az idő. Napközben turizmus és gasztro élmények fárasztottak le, de aztán ment a fesztiválozás is. Elsőként a Real Estate koncertre mentünk, amit már nagyon vártam, ehhez képest eléggé vértelen, itt-ott hamis, alacsony energiaszintű koncert volt. A Warpaint koncerten legalább érdekes volt a színpadi kép, meg nagyobb lendülettel adtak elő, bár a számok nem nagyon fogtak meg.

A nagyszínpadokon először Queens of the Stone Age, magabiztos, profi zenészekkel, színpadi, színpadias piálással, jó volt.

Ezután a Sony nagyszínpadon Arcade Fire, ahol nagyon távol voltunk a színpadtól, még a kivetítőket is alig lehetett látni. Ráadásul idegesítőek voltak a folyamatosan ki-be, jobbra-balra mászkáló poharas-cigis részegek. A zene remek volt.

Második nap:

Az Adidas Originals színpadon megnéztük kb 10 másik nézővel egy helyi garage rock átlagegyüttest, aztán (a speciális jegyszerzést igénylő) Hidden Stage zárt színpadhoz is bejutottunk, ahol egy nagyon élvezetes, kis klubos hangulatú Hamilton Leithauser koncertet láttunk, végre az első sorból.

A nagyszínpadon Pixies: nem volt ez rossz.

Harmadik nap:

A Ray-Ban miniszínpadán La Sera nagyon cuki volt, az énekes csaj kijött a közönség közé tombolni meg hatalmas lelkesedéssel próbálták túlzenélni a szomszédos nagyszínpadról hallatszó koncertet.

Következőnek kipróbáltunk a Godspeed You! Black Emperor koncertjét, de 20 perc után javasoltam a menekülést. Jó volt, amit csináltak, de elképesztően tömör, fárasztó drone zene volt ez a hangszórók előtt állva. Ezután brutális zúzás következett a Cloud Nothingstól, amire nem készített fel az előtte otthon hallgatott teljesen más első album. Végre volt erőteljes mosh pit élményem, szerintem hajlott korom ellenére vállalhatóan löktem szanaszét a részeg fiatalokat.

Utána a Nine Inch Nails teljesen profin adta elő a számokat, füsttel, fényekkel, és az öreg korára egyre inkább kigyúrt, hegyes fülű troll hercegre emlékeztető Reznor formában, de eléggé steril élmény volt.

Még szerencse, mert így átmentünk a Mogwai koncertre, ami viszont fantasztikus volt. Brutális zúzás, elképesztően jó számok, minden beleadva, szórakoztatóan elnyújtott zajos befejezéssel.

Megyünk jövőre is. Ha esik, ha fúj!

Cippo művésznőtől inspirálódva regisztráltam a The 24 Hour Project szombati eseményére: 24 óra alatt készültek ezek a fotók Hong Kongban. Próbáltam kerülni a szokásos témáimat (kaja!) és a városra, emberekre figyelni inkább. Én rettenetesen élveztem a folyamatot, jó volt vadászni az utcákon.

Hajnali kör:

Reggel 9-től futás majd séta:

És a végére egy esti kör:

admin
03/02/14

2014 Oscars

Ebben az évben is sikerült végignézni a főbb díjakra jelölt filmeket, szaladjunk végig a listán!

American Hustle
Ez a film az egyetlen könnyedebb, fogyasztható, szórakoztató film a listán. A család is meg bírta nézni, ami ebben az évben nem jellemző a jelölt filmekre. Kábé ennyi is, Christian Bale gusztustalan pocakot növeszt, míg a másik filmben Matthew McConaughey csonttá soványodik, erre mennek rá a férfi színészek az arany szoborért. Stílus, rengeteg kedvelhető színész, nem nagy mélység, én nem látok ebben Oscart.

Nebraska
Ez a fekete-fehérre szűrőzött film talán az apa-fiú kapcsolatról, talán Amerika közepéről szól, én végülis megkedveltem. Rendezője, Alexander Payne a Sideways és a Descendants kapcsán is bejött nekem, én ezt a filmet nem érzem annyira erősnek, esetleg Bruce Dern a korára való tekintettel kaphat Oscart - áh, nem, McConaughey éve van.

Captain Phillips
Ez engem egyáltalán nem érdekelt, tologattam is sokáig, végül egy repülőút során néztem meg a kis beépített képernyőn. Ehhez képest egészen jól szórakoztam. Valós történetből készült - ebben az évben öt valóság alapú film van a listán, ennek biztos van valami oka, zeitgeist! A készítők megpróbálták a kalózok motivációját is bemutatni, de azért lehetett rendesen utálni őket. Fekete-fehér témában húzzunk Oscaros párhuzamot: A 12 Years a Slave filmben a gonosz fehérek ütik-verik a fekete rabszolgákat, itt meg a gonosz szomáliai kalózok a fehér kapitányt. A Nebraska meg fekete-fehér.

Philomena
Röviden is el lehetne intézni, hogy ez nem az én filmem, de azért Judi Dench tényleg nagy színésznő, és a brutálisan rossz magyar szinkron ellenére lehetett élvezni az egyszerű asszonyt megformáló játékát.

Dallas Buyers Club
Istenem, de szarul néz ki ebben McConaughey és Jared Leto is! Kerültem a filmet, gondoltam, hogy nem egy vígjáték az AIDS témában, de ehhez képest végig lekötött és sikerült elfelejtenem, hogy filmet nézek. Vajon egy pár kilóval több hiteltelenné tette volna a figurát? Az egyetlen gondom, hogy most nekem McConaughey a True Detective sorozattal van az agyamban, nehéz elválasztani attól a figurától.

Gravity
Ezt is repülőmoziban néztem, a pici képernyőn, pedig ez nagy, 3D vászonra készült. Szerintem habkönnyű látványfilm, a színészi alakításokról szerintem értelmetlen beszélni, nem volt itt semmi.

Her
Erre nagyon számítottam, hogy tetszeni fog, főleg Spike Jonze rendezése miatt, aztán annyira mégsem tetszett. Joaquin Phoenix brutál bajusza és a hónaljig húzott nadrág irritált végig, a sztorit sem tudtam feldolgozni teljesen magamban. Gyönyörűen fényképezett darab, jó az alapötlet, de akkor sem nekem való. Amy Adams is kettő Oscaros filmben van ebben az évben - a másikban szép!

12 Years a Slave
A könyvet már olvastam, nagy meglepetésemre igazán tetszett, de a filmet úgy végignézni, hogy pontosan tudom a kínlódásokat előre, nagyon nehéz volt. Szörnyű a rabszolgasors, szörnyűek az emberek, a könyvben Solomon elsősorban a társadalmat és nem az egyéneket okolja ezért. A filmben a vörös szakállú Fassbendert azért személyesen is lehet gyűlölni. Hollywood persze nem bírta ki, hogy ne rakjon több szexet és akciót a sztoriba. Kicsit hiányzott nekem Solomon narrációja a könyvből.

The Wolf of Wall Street
Ez mekkora kínlódás volt nekem, vagy 5x néztem az időre, hogy még mennyi van ebből az öncélú ökörködésből. Scorsese meg DiCaprio meg valós történet, de szerintem egy komolytalan de nem vicces, hosszadalmas filmes maszturbáció volt. Eeh.

Blue Jasmine
Woody Allen botrányai valahogy megmérgezik a témát. de a film maga jól megcsinált, erős, de szörnyen kiábrándító. Egyszer ezt még újra fogom nézni.

August: Osage County
Aaah, na ez aztán nem nekem való. Tele a “női” filmek eszközeivel, rákos anya, top színésznők, akik üvöltve sírhatnak és lehetnek csúnyák az Oscarért. Nem mondom, hogy teljesen értéktelen a dolog, például átjön, hogy hogyan alakul ki az agresszív, túlságosan szigorú nő a családi hagyományok és a nehéz sors kereszteződésében, talán az eredeti színdarab elviselhetőbb lenne.

Végigcsináltam, yeah! Minden évben úgy érzem, hogy megérte megnézni ezt a tizenegynéhány filmet, amit magamtól nem választanék ki. Elgondolkodok, átérzek, megváltozok tőlük kicsit. Összességében én nem érzem, hogy filmekben jó év lett volna, de majd jövőre, ugyanitt!

Visszanéztem, hogy meddig tart a blogom archívuma, ezt a 2003-as desktop screenshotot az első postok között találtam. Ezelőtt is volt már blogom, Radio Userland alapon, aztán meg saját fejlesztésű Java alapú blogmotorral, de innentől megvan nagyjából a folytonosság. Egyébként emlékeim szerint az első komolyabb internetes jelenlétem 2000 magasságában az S3Virge DVD playback faq karbantartása volt. Mekkora téma volt, hogy milyen videokártyához milyen szoftveres DVD playert használjon az ember!

Nagyon sok érdekes emlék jön elő a screenshot alapján, például:

1. Vodafone Connect
Mikor Csömörre költöztünk a családdal, egyetlen igényem volt a lakásvásárlással kapcsolatban: legyen rendes, nagysebességű internet. A feleségem alaposan utána is járt a szolgáltatóknál, és már a ház elkészülte, átvétele előtt megkötötte a szerződést a helyi monopóliummal. Természetesen költözés után, a bekötés igényléskor derült ki, hogy az utcánkig már nem jön el a kábel. Vagy egy évig használtam GPRS alapon mobil internetet, egy arany színű Ericsson készüléken keresztül. Azóta is kicsit rángatódzni kezd az arcom, ha belassul az internet bárhol.

2. Syndirella
Ez volt 2003-ban a tuttiság, de szerintem nem sokáig használtam ezt az RSS readert. Azóta sok Reader lefolyt a Dunán, mostanra például lelkes Newsblur felhasználó lettem. De emlékszem még, mikor izgalmas volt az RSS feed téma! Közben persze Google Reader dominált, de használtam FeedDemont is, meg biztos 5-10 olvasót hosszabb-rövidebb ideig. Mostanra már csak kb 30 feedet követek, ebből elég kevés a konkrét blog, de arra még mindig jó, hogy a főbb érdeklődési köreimet lefedő oldalakat ne egyesével látogassam.

3. Mozilla
Ez még a Firefox előtti időkből, a nehéz, vaskos Mozilla böngésző. Anno használtam Netscape Navigatort, AOL böngészőt, mindent, ami nem Internet Explorer. Manapság Chrome-ot futtatok, és nem is vágyom másra, ezzel felbosszantva a hithű Safari felhasználókat. Azért a fiataloknak elmondanám, hogy volt olyan idő, amikor nem voltak tabok a böngészőben, ezt képzeljétek el!

4. Picit gagyi OS X fémes theme
Mielőtt megtértem volna Mac-re, hosszú éveken át küzdöttem mindenféle alternatív Windowsos launcherrel, ablak dekorációkkal. WindowBlinds, ilyenek megvoltak nektek is? Egész sokáig használtam ezt fake OS X felületet, jöttek ki hozzá frissítések, emlékszem például kék LEDes window kontrollokra. Start menü meg taskbar ellen is bevettem mindenféle őrültséget, LiteStep meg mindenféle dokk szimulátorok mentek.

5. My Yahoo
Személyre szabott startlap-portál? Mekkora élmény volt. Be lehetett kötni blogokat! Időjárás! Az időjárásban konfigurált városokról eszembe jutnak az akkori munkahelyi utazós projektek is. A vicc az, hogy még manapság is beállítom a My Yahoot böngésző startlapnak, de persze ritkán látom, kb gép újraindításakor.

6. JGoodies mailing list
Valami desktop appos, Java Swinges projektben voltam valószínű. Manapság lehidalok, mikor ügyfeles projekten előkerül a desktop Java fejlesztés. Persze Swinghez is volt fake OS X look’n’feel :))

7. Mr. A blog
A screenshoton látszik a Yahoo RSS olvasóban Mr. A blogja. Attila rendszeresen blogolt, nézzétek meg, minden nap, néha naponta többször? Régi szép idők!
A blogmotor fejlesztése megöli az alkotót!

admin
01/21/14

HK trip

Mivel a világ egyik legtuttibb cégénél dolgozom, lehetőségem adódik mostanság Hong Kongba utazgatni. Rengeteget lehetne erről írni, de kivonatosan összefoglalom inkább a főbb jó és rossz élményeket.

Sírólista

Hotel wifi

3 napra OK, de két hétig kínlódni rajta már szörnyen kényelmetlen. Néha lejön gyorsan a sorozatepizód torrenten, néha nem tudok megnézni egy fél perces youtube videót. Otthon annyira jó az internet, hogy el sem tudjátok képzelni. Lehet rá számítani. A hotelekben általában a '90-es évek szintjére van a wifi belőve, tehát jó eséllyel le tudod tölteni a leveleket, és még talán pár weboldal is bejön, ha nem vagy nagyigényű. Kedvencem a connection limit, amikor nyitott Skype, email mellett már nem jön be weboldal, illetve max 1 tabot lehet nyitva hagyni.

Repülés

Most benéztem ezt a Qatar Airways légitársaságot, azt hittem, hogy arab luxus vár, kényelmes, modern repülővel, arannyal kivert reptérrel a dohai átszálláskor. Valóság: zsúfoltabb, kevesebb legroom, mint az eddig alja Ryanair, borzalmas kiszolgálással. A reptér meg zajos, zsúfolt zsibvásár. WC-s sort is feladtam.

Jetlag

A múltkor semmi bajom nem volt, kora délután kicsit elpilledtem, de ment a munka. Most érkezéskor, 36 óra ébrenlét után két napon át csak 2-3 órát aludtam, teljesen lenullázott energiaszinttel kellett eladnom-prezentálnom. A harmadik napra beállt az alvás, de erre jól meg is fáztam. Szóval kemény hét volt.

Happy lista

Filmnézés

A normális életemben nem jut idő mozifilmek nézésére. Február az Oscar-jelölt filmekről szól, de egyébként havi 1-2 film fér be max. Hotelben, este, család és persze használható wifi nélkül több két órás film is sorra került, a repülőn meg zabálhatja az ember a filmeket. Hollywood csak csalódást okoz nekem mostanság, de feldobtak az ázsiai filmek. Készülök egy külön bejegyzéssel erről.

Gasztro

Isteni dolog felfedezni a környék éttermeit, imádom. Foursquare tippekre, szemre, véletlenre bízni a vacsorát a legjobb szórakozás. A legtöbb Instagram fotóm persze kajáról szólt. Egyedül egy agyonhájpolt sütibolt feküdte meg a gyomrom (kollégánál is), de még nem mertem kipróbálni az itteni igazi streetfoodot, a nyársas kajákat árusító utcai büféket. Az is meglesz, ha hosszabb ideig leszek, nem egyedül, és vállalhatok némi kockázatot.

Mászkálás

A legjobb dolog messze az utcákon mászkálni, felfedezni a bejárható várost, rácsodálkozni az épületekre, boltokra, utcákra, emberekre. Jópár kilométert gyűjtöttem be, kár, hogy a Jawbone lépésszámlálóm pont akkor halt meg. Érdekes problémám, hogy kínosnak érzem, hogy fotózzam az utcán az embereket, nektek ez teljesen lazán megy?

Szabadban futásra is találtam megoldást: a lóversenypályát nem versenyes napokon szabadon lehet használni sportra, öltözővel, zuhannyal, büfével. Kicsit le is égtem a napon, januárban nem rossz!

Először iOS-es Runkeeper alkalmazással kezdtem adatokat gyűjteni a sporttevékenységeimről. Hasznosnak és motiválónak találtam látni, hogy hogyan fejlődik az átlagsebesség, nő a távolság, fejlődök a futásban. Azt is jó volt nyomon követni, hogy mennyit futottam havi bontásban, és mennyit kéne még rátenni, hogy tartsam a szintet továbbra is.

Azt viszont problémásabb volt kezelni, mikor futópadon futottam, utólag, a webes felületen felvinni a távokat, sebességet. Különösen nyáron, mikor nincs amúgy is dzseki meg rengeteg zseb az emberen, kicsit terhesnek is találtam, hogy a telefonomat mindenképpen magammal kell rángatni, és külföldi utakon sem örültem a plusz data roaming költségeknek. Ezzel az önigazolással vásároltam meg magamnak a Nike GPS-es órát, és álltam át a Nike Plus felületre a futások követésére.

A másik pozitív mellékhatása az átállásnak az lett, hogy a Runkeeperes ultrapasszív friend listával szemben a Nike Pluson ott van Plastik Józsi meg Dewla barátom is, és többször sarkallt futásra, ha láttam őket kilométereket enni. Ebben a hónapban egyébként igazolt sérülés meg gyereknevelés miatt egyikük sem jelentett még futást. De jó volt, amíg tartott! A Nike felület egyébként rettenet lelkesen ontja magából az achievement üzeneteket (futottál 5k-t, juhúúú!), kezdőknek talán ez is lendületet ad az elején a futáshoz.

Kézi adatfelvitelre nincs lehetőség, de mikor épp nincs nálam a sportórám, a telefonos Nike Running appal is tudok rögzíteni. Kapcsolódó élmény, hogy mikor félmaratont futtottam, kipróbáltam a Nike Running appot kiegészítő Nike Cheer turbó motivátort - ismerősök Facebookon át üzenhettek, amiből egyet meg is láttam egy hatalmas displayen a célhoz közelítve. Egyedül a Facebook falamon hagyott üzenet dömping zavart a témában, de azt akár utólag ki lehet pucolni.

Futópadon futva pedig a cipőmben levő lépésszámlálóval kommunikáló óra teljesen jó megoldás lett. A futópad saját mérésétől kb. 5%-al eltér az órán kapott adat, de ez úgyis inkább ilyen szintentartó futás nálam, annyira nem érdekelnek a pontos eredmények.

Az óra a pántba beépített USB csatolón tölti fel az adatokat, illetve azon lehet újratölteni az aksit, teljesen kényelmes és megbízható megoldás.

A futás viszont csak az egyik fele a sportnak nálam, heti háromszor szoktam a céggel szemben található Life1 fitness termébe járni "súlyos" edzésre. Vannak ilyesmire is appok, ahol lehetne a különböző gyakorlatokat tervezni és a végrehajtást naplózni, de ilyen részletességgel nem akarok ezzel vacakolni. A mérhetőséghez először azzal próbálkoztam, hogy foursquare-en bejelentkezem a Life1-ba, arra ez teljesen elég volt, hogy jelezze, hányszor voltam a héten, illetve hány hete csinálom az edzést folyamatosan.

Így már tényleg annyi adat van, hogy abból mindenféle okos következtetést lehet levonni, de valahogy hiányzott nekem ennek az egységes kezelése. Valami átfogóbb kellene ennél, egy holisztikus nézet az életmódomról. Mire jó ez? Érdemes ennek a "Mérd magad" mozgalomnak (quantified self movement) utánanézni, de ez a fajta szemléletmód segít jó szokásokat kialakítani, megnehezíti, hogy hazudjunk magunknak, és abban is segít, hogy értelmes célokat tűzzünk ki, amit elérve jogosan lehetünk esetleg büszkék magunkra. Ami ráfér az emberre néha!

Az új iPhone 5s-be is kerül mindenféle mérésre alkalmazható új chip, de én szeretném ezeket a méréseket a telefontól függetlenül is tudni elvégezni. Szerencsére több cég is ráizgult a témára, és mindenféle érdekes karperec alakú mérőeszköz van a piacon. A Nike Fuelband már egy ideje rajta volt a beszerzési listámon, de sajnos nem találkoztam vele a boltokban. illetve Fitbit sem került még elém, ami talán a legjobb kritikákat kapja a kategóriában. A Jawbone UP viszont rámkacsintott a Luton reptéren, azonnal meg is vettem.

Három méretben kapható az eszköz, én egy m-es méretezésűt vettem. Eleinte egy picit szorosnak éreztem az eszközt, de néhány hét után már pont kényelmes, és az l méret már túl nagy lett volna. Maga az eszköz egy USB adapterrel tölthető, és iOS vagy Android eszközökön futó Jawbone UP appal kezelhetők az adatok. A telefoncsatlakozáshoz a fülhallgató jack csatlakozóba kell dugni az eszközt. Már kicsomagoláskor láttam, hogy a csatlakozót védő sapkát el fogom hagyni, egy hét után így is lett. Így a karomon látható csupasz jack csatlakozó mindenképp erősíti a nörd imidzset.

Az alapfunkciós lépésszámlálás mellett a Jawbone UP rögzíti, ha egyéb sporttevékenységet végzünk (két gombnyomással indítjuk illetve állítjuk kézzel a rögzítést), aminek a természetét, intenzitását telefonos szinkronizáció után az appban lehet pontosítani.

Ezen kívül a számomra rettenet érdekes funkció az alvással kapcsolatos. Mivel éjszaka sem zavaró a karon tartani az UP-ot, remekül tudja mérni, hogy mikor, mennyit aludtunk, ebből mennyi volt mozgolódós "light" alvás, és mennyi a mélyalvás. Nekem az elsődleges problémám a témában a nehéz elalvás, érdekes látni az ezzel kapcsolatos statisztikát is (30 perc - 1 óra kb mire elalszom általában).

Nekem kicsit hiányzik, hogy a laptopon, webes felületen tudjam nézegetni az adatokat, de végülis kényelmes a mobilon is böngészni a trendeket, napi adatokat, illetve felismerni, ha valami jó vagy nem jó. Van itt is csapatozós friend funkció, de nincs ismerősöm, aki aktívan használna UP-ot - pedig nagyon kíváncsi vagyok mások adataira is!

Az elmúlt pár hétben lelkesen használtam az eszközt, már szinte hiányzik, ha leveszem a karomról. Elég 10 naponta pár órát tölteni. Ha nem romlik el, illetve nem veszítem el az USB adaptert, marad a Jawbone UP rajtam, de azért kíváncsi vagyok más hasonló termékre is, főleg, hogy a Fitbit és a Fuelband is most kapott új verziókat. Mindenesetre ti is gyertek, mérni jó!

<< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ... 110 >>