Barcelona, május 22-25: megvolt a Picasso múzeum, Gaudí épületek, fogyasztottunk tapast, paellát, ittunk tinto de veranot, de inkább a Primavera Sound fesztivál koncertélményeket osztanám meg veletek.

Untitled

Helyszín:
A Parc del Fórum a tengerparton ideális, sőt idillikus helyszín lenne fesztiválra, ha nem fújna az orkán időnként a tenger felől. A legtöbb problémánk a hőmérséklet menedzsmenttel volt: a leégés és a megfagyás között ingáztunk négy napon át. Azért a tengerparti park-fesztivál tényleg látványos, impresszív élmény. 8-10 színpad között lehetett mozogni, ebből a Primavera színpadon elég bugos volt a hangosítás, de összességében jól működött a helyszín. A büfék kínálata elég vacak volt, plusz a Heineken szponzorálta az italokat, és a sört nem kedvelő tesómmal emiatt hiányoltuk a sangriás-tintós-boros standokat, de végül Jack Daniels+kóla long drink vonalon találtunk megoldást.

Untitled

Koncertek, nulladik nap:
A nulladik nap nekem váratlan, kellemes meglepetés volt, négy ingyenesen látogatható koncertet láttunk. "Dry run" alapon bejártuk a helyszínt is, így az első nap már hatékonyan tudtunk navigálni. A koncertek közül a Guards unalmas nyálzenének tűnt nekem, a Vaccines vállalható rockzenét mutatott, viszont a Bots és a Delorean is nagyon bejött. A Delorean sampler-operátora hatalmas lendülettel pattogott, rázta a billentyűzetállványt, teljesen eladta az elektronikus alapokat, aztán meg az énekes-basszusgitáros játéka is bejött. Egyedül azt nem tudtam eldönteni, hogy milyen nyelven énekel, szerintem kevert bele spanyolt is.

Első nap

Az első rendes napra jó előre érkeztünk, aggódtam, hogy hosszú lesz a sor a napijegy karszalagra váltására, ehhez képest néhány perc alatt bejutottunk. Részletes projekttervvel érkeztünk, melyik koncertek milyen helyszínen, hol van idő tankolni, mikor van idő rendes kajára. Csodálkoztunk, hogy milyen sok és tiszta WC van - néhány óra múlva már folyt a húgytenger a piszoárokból, és beállt a fesztiválok normális higiéniája. A Wild Nothing koncertjével kezdtünk a Heineken színpadon, arra emlékszem, hogy OK volt, semmi különös.

Untitled

Kedvenc énekesnőm, Neko Case volt a következő célpont. Mikor odaértünk, a Primavera színpadon szerelgette a cuccait, és szomorúan vettem tudomásul, hogy ő is megöregedett. A lenőtt vörös sörény alján ősz villant, béna farmer, amit húzkodott magán, meg melegítőfelső volt a színpadi ruha. Beindult a zene, a százhatvanszor meghallgatott kedvenc számok, és azt vettem észre, hogy egy istennő van a színpadon. Annyira profi volt Neko, hogy még a szél is pont ideális irányból fújta a lobogó vörös sörényt. Imádtam az egész koncertet, remek volt a zene, kedvesek a zenészek, és ilyen közelről láttam a kedvenc énekesnőm!

Untitled

A következő célpont a Tame Impala volt, akik a nagy színpadot kapták, és akkora tömeg volt, hogy épp hogy odafértünk a szélére.

Untitled

A fiatalos Tame Impala után visszamentünk a nyugger Primavera színpadra, ahol a Dinosaur Jr. énekese lobogtatta az ősz hajszálakat. Viszont igazán fiatalosan zúztak, volt egy csomó kedvenc számom, brutális lendület, új dal is, meg vicces Cure feldolgozás, ami szintén nagy shreddingbe fordult.

Untitled

Ezután különváltunk, én az ősz arcszőr irányba mentem tovább, Bob Mould is abszolút hozta a Dinosaur tempóját. Sok kedvenc szám, remek hangulat, ez már a kisebb ATP színpadon, ahol sikerült egész közel mennem, instagrammozható fotó is készült. Tényleg nagyon rám lett tervezve a koncertkínálat a kilencvenes évek és az új, feltörekvő előadók ideális elegyével.

Untitled

A Grizzly Bear helyett inkább ettünk-ittunk, talán akkor volt a Churros-körünk? Cukor cukor cukor!

Untitled

A Death Grips volt a következő koncertünk, ezt közösen néztük, egészen közelről, pogózással, mindennel. Teljesen hipnotikus volt a zene is meg a fekete, brutálisan vékony és izmos rapper vagy énekes. Nagyon felpörögtünk rajtuk. Az albumukat ritkán tudom végighallgatni, de élőben fantasztikus sötét és energikus élmény volt. Spoiler: a nyugdíjas rapperek utolsó nap (Wu-tang) vacakok voltak ehhez képest.

Untitled

Belenéztünk a végén a Four Tet koncertbe, de halk is volt, meg alacsony intenzitású a Death Grips után.

Második nap

A nulladik nappal ez már a harmadik bulizós napunk volt, és rövidebbre vettük a programot. Nyitásnak egy korai Kurt Vile koncert jutott, és szerintem ideális, laza indítás volt. Jó számok voltak, meg talán lendület is akadt, de talán egy kisebb helyszín jobban passzolt volna ehhez a zenéhez. A végén meglepetésszerűen előkerült egy szaxofon, amit hosszú percekig szerelgetett, előkészített az egyik gitáros, aztán persze csak zajt fújt belőle a koncertvégi zúzáshoz.

Untitled

A következő előadó, Daughn Gibson volt akire felfigyeltem a Primavera Sound programban, gyakorlatilag ez csinált kedvet az utazáshoz. Ehhez képest elég vacakra sikerült a koncert. Eleve csak 35 percet zenéltek, egyetlen ilyen rövid koncert az egész fesztivál alatt szerintem. Az erősen hangmintákra épülő zene teljesen jól ment a Delorean meg a Death Grips koncerten, de itt csak lustának tűnt. A gitáros próbált valami élő hangulatot belevinni, de én kevésnek találtam. Daughn meg valamiért végig idegesítő arckifejezéseket vágott, az idétlen grimaszt legszívesebben egy állcsúcsra irányított ütéssel távolítottam volna el. A lemezeket ezentúl is kedvelem, de élőben no go.

Untitled

Szerencsére a következő koncert a nyugdíjas színpadon nagyon jól sikerült. A Breeders egy az egyben előadta a legsikeresebb albumukat, a Last Splash-t, imádtam a számokat, aranyosak voltak a mamik a színpadon, a néhány műszaki hiba sem rontott az élményen. Pattogtam mint az őrült a Cannonball meg Divine Hammer számokon.

Untitled

Harmadik nap

Kipihenve, újult lendülettel érkeztünk az utolsó napra. Bemelegítésnek belehallgattunk a Mount Eerie koncertbe, de nagyon áthallatszott a szomszédos színpadról a zene, és jobbnak is tűnt, ezért átvonultunk az Adam Green & Binki Shapiro előadásra, ami vidám hangulatú zene és performansz volt. Adam Green végigbohóckodta az egészet, és pár szám tetszett is.

Untitled

Következőnek a The Sea and Cake koncertet választottuk, és milyen jó döntés volt. A bohóc Adam Green után különösen feltűnő volt, hogy a zenészek itt szinte egyáltalán nem néztek, szóltak a közönséghez, valami hihetetlen komolysággal foglalkoztak a hangszerekkel meg a zenével. Csodálatos volt a zene, Archer Prewitt gitárjátéka, és itt szemmel és aggyal is követni kellett az előadást, nem csak füllel.

Untitled

Ennyi komolyság után ránkfért Mac DeMarco koncertje, a totálisan laza, gyakran hamis, de nagyon lendületes zenéjükkel és a fesztivál-best színpadi idétlenségükkel teljesen megnyertek bennünket. A Viceroy számra nagyon rápörgött a közönség, dobálták a címadó cigit a színpadra, hatalmas őrültködés volt. Eddig is bírtam az albumokat, sajnálom, hogy nem mentem el a budapesti koncertjükre, legközelebb nem hagyom ki!

Untitled

A Meat Puppets volt az én következő választásom, akik a last.fm számlálója szerint a leghallgatottabb előadóm. Hát egyrészt nem szépen öregedtek a testvérek, másrészt a legutóbbi három albumról nem nagyon voltak számok, pedig ezeket vártam volna. Inkább régebbi számokat húztak elő, játszottak belőlük 1-2 percet, majd minden átfordult ilyen eszetlen, nehezen élvezhető jammezésbe. Érdekes volt látni őket élőben, és tudom, hogy nem szoktak ilyen best-of válogatást előadni, meg a közönség kiszolgálásával foglalkozni, de azért valami fogyaszthatóbb nekem jobban bejött volna.

Untitled

Volt három-négy koncert, amit nem tudtam kivárni, de nem vagyok telhetetlen - ez a négy nap nekem hatalmas élmény volt, remélem jövőre is ennyire izgalmas kínálattal jön a Primavera Sound, én meg majd jobban készülök valami brutális széldzsekivel.

Untitled

Villámlátogatást tettünk Párizsban. Megkíméllek benneteket az Eiffel-tornyos meg egyéb turistás képektől, de talán ötletadónak hasznos lehet nektek is a gasztronómiai része a túrának.

A módszer megint az volt, hogy az adott helyszínen (este a hotel, napközben a kiválasztott turisztikai vagy kulturális célpont) foursquare keresés után távolság, pontozások, és személyes preferenciák alapján kiválasztottunk egy éttermet, és megpróbáltuk megkeresni. Néha azt gondolom, hogy maradandó károsodást, szorongásokat okoztam a gyerekeknek, ahogy a telefonon a kis térképet nézve megyünk 30 perceket a "közeli" éttermeket keresve, a rettenetes hidegben. Ugyanakkor mindkettő étteremtulajdonosként látja magát a jövőben, tehát lehet, hogy volt értelme kínlódni, és nem beugrani a turistás pizzázóba, ahogy a család többi tagja javasolta egy-egy nehezebb megközelítés vagy bezárt étterem kapcsán.

Az első nap a Louvre volt a célpont, és mivel a nem túl bizalomgerjesztő hotelben nem választottuk a 10 eurós reggelit, brutál éhesen jutottunk el a Louvre alatt levő food court pultjaihoz. Mindenki túlvállalta magát, én például nem bírtam a sült kolbászok és a ropogósra sült disznóhús közül, vettem mindkettőt.

Érdekes, hogy itt is, mint a lutoni reptéren, külön kellett jeleznem, hogy a gondosan levágott ropogós bőrt is kérném, hiszen szerintem az a lényeg az egészben.

Délután beugrottunk egy Louvre alatti büfébe is, hadd osszam meg ezt a Creme Brulee képet, finom volt.

Estére kinéztünk a Montmarte negyedben egy kis éttermet, ahol nem kaptunk asztalt, viszont másnapra sikerült befoglalni. Néhány méterre szerencsére találtunk egy aranyosan kinéző lengyel éttermet, ami nagyon jó választásnak bizonyult. Főételnek én ilyen húsgombócot ettem, biztos lengyel-közeli ismerőseim (eFI?) meg tudják mondani a nevét.

Szemléltetendő, hogy azért ettünk junk foodot is, íme a sajtburger ízesítésű chips, amit a fiam választott. Teljesen hozta a mekis sajtburger jellegzetes illatát, illetve kivehető volt az uborka és a szósz íze is, brrr.

Másnap az Eiffel-élmény után jött a Lafayette-shopping, itt a pláza kínai éttermében ettünk, átlagosat. Fotó nem készült, láttatok már ilyet. A vacsora már izgalmasabb volt, egy Chéri Bibi nevű helyre sikerült az asztalt foglalni, ami teljesen hozta a fiatalos, trendi francia bisztró élményt. Az előételként fogyasztott pástétom, és a desszert Créme Caramel finom, és aranyosan rusztikusan tálalt volt, de a főétellel én elégedetlen voltam, elég rágós volt a talán hátszín steak. Mindenki másnak jó volt a főétele is, kipróbáltam mindegyiket.

Másnap a Rue de Buci környékén ettünk brutálisan finom édességeket, szerintem ennyi cukor évek óta nem jutott a szervezetembe.

Ebédre nem volt idő nagyon éttermet keresgélni, egy mexikói étterembe ültünk be, ahol a hét második kicsit rágós steakjét ettem. Viszont vacsorára a család bevállalta a hosszabb keresgélést, válogatást, és végül a Le Relais Odéonban ettünk nagyon finomat. Én pirított zöldséges rákokat választottam, de kaptam a lányom hamburgerjéből is, neki picit túl rózsaszín maradt a hús, isteni volt.

Utolsó nap elegünk lett a turizmusból, és a Forum des Halles földalatti mozijában néztünk blockbustert (GI Joe), előtte meg nagyon finom hamburgereket ettünk a HD Dinerben, nagyon jó az old-school diner dekor és az ételek is kiemelkedően jók voltak. Vacsorára a mozi mellett megvett Pomme de Pain büfé szendvicset ettünk, a gasztronómiai ív lefele szárát is berajzolva ezzel. Egyébként finom szendvicsek voltak!

admin
02/27/13

2013 Oscars

Szóval az történt, hogy extrém időhiány miatt végül nem sikerült ebben az évben megcsinálni a szokásos "Uszkár-díj" projektet. Az időhiány kapcsán még tervezek pár posztot, alapvetően arról van szó, hogy teljesen új munkakörbe mentem át a cégen belül, ilyenkor újra kell bizonyítani és tanulni egyszerre. Félre kell tenni a hobbiprojekteket, legalábbis egy időre.
Néhány nappal a díjátadó után azért sikerült a végére érnem a jelölt filmeknek, és Józsival chaten végigbeszéltük a főbb szálakat. Arra gondoltam, leírom, amit neki mondtam, hátha valakit érdekel, mit érdemes megnézni.

Amour
A mezőny legkeményebb filmje, elképesztően szomorú történet az öregedésről, szerintem a címe ellenére inkább erről szól, mint a két főszereplő szeretetéről. Az ilyen filmek miatt fogom máskor is megnézni a jelölteket, mert egyébként biztos, hogy sem moziban, sem itthon nem választanám be ezt a filmet, de végigküzdve magam úgy érzem, hogy megérte, és még napokig benne volt a gondolataimban.

Life of Pi
Ettől kicsit tartottam, nekem Ang Lee az a rendező, aki egy rendkívül elcseszett Hulk filmet készített. A Life of Pi története viszont teljesen jó teret ad a rendező pátoszra hajló stílusának. A látvány nagyon érdekes és szép, mint az Oscar-átadáskor kiderült, hogy Claudio Miranda, a Benjamin Button és a Tron:Legacy operatőre felelős ezért, látszik, hogy a hangsúlyosan művi környezetekhez nagyon ért. Az eredeti sztoriért felelős Yann Marteltől egy későbbi regényét, a Beatrice and Virgilt olvastam, az tele van beszélő állatokkal, és valahogy ezt képzeltem a Pi életéről is. Ehhez képest épp hogy nem humanizált állatokat látunk a filmben :)

Argo
Jó film volt, zavart a hollywoodi üldözéses jelenet a végén, mert egyáltalán nem volt hiteles, de végül úgy döntöttem, hogy ezt öniróniaként is lehet venni, akkor viszont működött. Tetszett nagyon a 80-as évek elejét idéző dizájn, a ruhákkal, hatalmas szemüvegekkel és bajuszokkal. Ben Affleck meg nagyon szimpatikus alkotó, csak két bajom volt vele: egyrészt jópár éve pörögnek már a tupéjáról a pletykák, és nehéz arra koncentrálni, amit mond, ha az ember folyton a hajvonalát nézi, másrészt a díj átvételekor kicsit belezavarodott a házassága témájába. Nálam nem ez volt a legjobb film, de nem sajnáltam tőle a díjat mindenesetre.

Lincoln
Be kell, hogy valljam, a Lincolnt kikapcsoltam a felénél, elképesztően untatott a történet, a konfliktusok, és a sok-sok beszéd, amit Daniel Day-Lewis biztos nagyon hitelesen adott elő.

Beasts of the Southern Wild
Megint a keményebb kategóriába esik ez a film nekem, nehéz sorsokról szól, de abszolút szerethető módon. Elképesztő hangulata van a filmnek, költői de naturális is, egy furcsa mese. Engem mindig kicsit összezavar, ha az amerikai szegénységről van szó, de tényleg erős film, aranyos főszereplő kislánnyal.

Silver Linings Playbook
Ezt moziban láttuk, arra is emlékszem, hogy a végére már nagyon ki kellett mennem, a film maga rendben volt, de azért nem látom Oscar-anyagnak. Ellenszenves volt a legtöbb figura a filmben, és valahogy nem győzött meg az sem, hogy a fő konfrontáció megoldásaként mindenki becsatlakozott az apuka neurózisába. Mindenesetre Jennifer Lawrence szerethető volt benne, és aranyos volt a díjátadón is.

Zero Dark Thirty
Elég száraz hangvételű a terroristás-Bin Ladenes film. Teljesen megértem, hogy a sok kínzós jelenettel politikai vitákra adott alapot a film, mindenesetre mint történet, nekem működött, izgultam-drukkoltam ahogy kell. Jessica Chastain viszont nem volt 100% hiteles a kemény beszólásaival, itt-ott nem a szerepet láttam, hanem a szereppel küzdő színésznőt.

Les Misérables
Én a musical filmeknél húzok egy határvonalat, ez az egy film, amit el sem kezdtem.

Django Unchained
Sokkal jobban szórakoztam, mint vártam, teljesen agyament Tarantino-forgatókönyv, de azért összeállt egy történet, erős karakterekkel, fröcsögő vérrel, ahogy szeretjük. Sajnos (egy Variety-cikk kapcsán) most néztem újra a Pulp Fictiont, és ahhoz képest mindenképp gyengébb a Django, de nem is reális elvárás, hogy ugyanolyan revelációszerű élményt tudjon újra nyújtani Tarantino. Még ennyi év távlatában is emlékszem, mikor először láttam a Pulp Fictiont, Svédországban, Anka Marci kollégámmal.

The Master
Ezt a filmet nem nagyon tudtam értelmezni. Végignéztem, szépen volt fényképezve, látszik valamiféle művészi törekvés benne, de nem tudom, mit akartak az alkotók ezzel mondani. Joaquin Phoenix pedig brutálisan túljátssza a figurát, a mozgás, arcjáték, beszédmód, mind iszonyatosan "mekkora színész vagyok". Az is ellenszenves volt, ahogy a díjátadón rágózott Joaquin, és arcokat vágott. Ugyanakkor nem bántam meg, hogy megnéztem a filmet. Tavaly olvastam egy jó könyvet a scientológiáról, ami rendkívül informatív volt, ez a film egy kicsit talán hozzáad a megértéshez, hogy hogyan lehet behálózni az embereket.

Flight
Ezt már régebben láttam, nálam ez az "OK" kategória, nem nézném meg újra, és annyira nem gondolkodtam el rajta, de azért mindenképp erős megjelenítése az alkoholizmusnak. Nehéz végignézni, ahogy Denzel karaktere sorra hozza a rossz döntéseket, de talán pont ettől hiteles valamennyire.

The Impossible
Itt megint csaltam egy kicsit, az első 10 perc után megnéztem a film végét, és csak utána néztem végig az egészet - ezt nyilván moziban nem lehetett volna :). Erős film volt, és nem kaptam tőle kedvet a trópusokon nyaralásra. De nem több szerintem egy jól megcsinált katasztrófafilmnél.

The Sessions
Minden évben beválasztanak egy, a szexualitást progresszív módon bemutató filmet, gondolom fontosnak tartja ezt a területet az Akadémia. Ezúttal (jópár év után) kiléptek a homoszexuális kapcsolatok témaköréből, és emeltek egyet - a mozgássérültek szexuális élete a Sessions film alapja. Ezt a brutálisan nehéz témát finom humorral és nagyon sok emberséggel tárgyalja a Sessions, és a nézők cserébe, hogy végignézik a filmet, sok meztelen Helen Hunt jelenetet kaphatnak.

Searching for Sugar Man
Ez volt nekem az Oscar-gála meglepetése, hiszen nem követtem a dokumentumfilmek kategóriát, de a nyertes Searching for Sugar Man pont egy olyan film, amit láttam és ajánlottam is a zenei podcastomban. Aki még nem látta volna - nehogy rákeressetek a neten a témára, először érdemes magát a filmet megnézni, úgy üt igazán.

Szerintem egész jó év volt, pár kiemelkedő filmmel, és megint nem bántam meg, hogy végignéztem őket. Nem tudom, hogy hol állok majd jövő januárban, de törekedni fogok rá megint, hogy legalábbis megnézzem a filmeket, fontos dolog ez.

Azt már felfedeztük az ezévi videójáték trendek kapcsán, hogy szinte minden aktuális akciójátékban előkerül az íj. Most az Eurogamer Expon ki is tudtuk próbálni a Tomb Raiderben az őzvadászat-szimulátor pályát az íjjal. A Wikipédia szerint az íj egy "hideg lőfegyver", ami remek kifejezés!

A mozikban legutóbb az Avengers filmben került elő az íj és Hawkeye. Ez a figura szerintem eléggé ki is lóg a többi Bosszúálló közül, akiknek vagy az arzenálja lényegesen komolyabb, vagy mondjuk viking istenek. Jeremy Renner ettől függetlenül nagyon szigorú tekintettel volt jelen végig a filmben, és még nyerhet magának egy szóló Hawkeye akciófilmet is szerintem.

Meglepő módon a frissen indult Hawkeye képregénysorozat a Marveltől nagyon jóra sikerült. Egy ilyen idejétmúlt, vicces-nyilas karaktertől egyáltalán nem vártam ezt a hardboiled történetet, és nagyon bejön a képregény stilizált, pop art jellegű grafikája is. Lelkendeztem is róla az egyik Hármas könyvelés adásban.

Az X-Men vs Avengers történet kapcsán elkezdtem játszani egy Facebookos játékkal, a Playdom Marvel: Avengers Alliance játékban is valahogy a Hawkeye karakterem eddig a legmagasabb szintű. Kicsit addiktív, kicsiti idegesítő "free-to-play" mechanikát tartalmazó játék egyébként, de aki kedveli ezeket a figurákat, nagyon buli virtuálisan összegyűjteni őket, és light RPG taktikákat alkalmazva harcolni, szintezni velük.

Ha már trend, akkor legyen kövér: a versenytárs DC Comics kiadó nyilasa Green Arrow, akiről a CW csatorna október 10-től kezd sorozatot sugározni, "Arrow" címen. Íme a trailer:

A Comixology gondolom ennek kapcsán futtat egy Green Arrow sale-t a sorozat bemutatója előtti estéig. Én nem foglalkoztam eddig a karakterrel, de most bevásároltam a fontosabb sztorikból, akit érdekel a téma érdemes beszerezni:

  • Green Arrow: Year One (2007), hat részben megismerjük a sztori elejét
  • Green Arrow: The Wonder Year (1993) - Egy korábbi eredettörténet, négy részben
  • Green Arrow: The Longbow Hunters (1983) - Green Arrow és Black Canary visszatér, három számban

Jó szórakozást!

Kár lenne ezt a sok jó cuccot nem használni alapon eladó:
- Nintendo DS Lite, fekete: 12 ezer HUF
- Nintendo DS "phat" , ezüst: 7000 HUF
- PSP Go,fekete: 17 ezer HUF
- PSP slim, ezüst: 17 ezer HUF

aztán meg XL-re csere miatt tervezem elpasszolni a különkiadás Zeldás 3DS-t is: 40 ezer HUF, + Circle Pad Pro: 5000 HUF

Mindezt Pesten, Örs vezér tere vagy Corvin negyed helyszínen átadással.

(elvileg itt a blog Contact formon tudtok üzenni)

Ha még nem lenne belőlem elegetek, vagy egy új, zenével foglalkozó internetes adásom, hallgassátok meg, hogy kell-e ilyen az életetekben.

Feed URL: http://feeds.feedburner.com/abszoluthallasradio
iTunes cím: http://itunes.apple.com/hu/podcast/abszolut-hallas-radio/id535486010

Az adás maga mp3-ban: abszolut_hallas_radio_1.mp3

<< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ... 109 >>