Ha nem iratkoztatok volna fel esetleg az Uszkár díjas blogunkra, szépen készülnek az értékelős videók az Oscar-jelölt filmekről, eddig itt tartunk:

• Up in the Air
• The Hurt Locker
• Julie and Julia
• The Blind Side
• Crazy Heart

Pillantsatok rá a videókra, aztán hétfőtől felrakom a szavazós dobozokat is.

Emlékeztek még a tavalyi Oscar-jelölt filmeket végignézős, szavazós projektünkre?
Ebben az évben is megcsináljuk, ezúttal 19 filmet végignézve, értékelve, március elsejétől veletek szavazva. A korábbi hang/podcast alapú értékelések helyett videó formában jelenünk meg.

Azt remélve, hogy könnyebben tudunk valami közösséget kialakítani a szavazáshoz, most a blog.hu szolgáltatását használjuk az oldalhoz. Az uszkardij.blog.hu oldalon találjátok meg az első kritikánkat, az Up In The Air című filmről.

Mivel én sok szempontból inkább belefele forduló, nem igazán társasági ember vagyok, nagyon hamar felfedeztem magamnak a Facebook, twitter, egyéb "social networking" alkalmazásokat.

Tetszett, hogy kényelmesen, valódi fizikai találkozások nélkül lehetett kapcsolatokat létrehozni, olyan érzetet kelteni magamban, hogy közösségek tagja vagyok. Sosem képzeltem, hogy egy Facebook "friend" az konkrétan a barátom, de azzal egyenértékűnek tartottam egy ilyen kapcsolatot, mintha valami asztaltársasággal söröznék mondjuk. Ennyi elégnek is tűnt, hiszen az életem különböző aspektusai nagyjából nagyon hosszú ideje rendben voltak, nem éreztem azt, hogy szükségem lenne igazi, közelebbi közösségekre.

Az elmúlt másfél év során kétszer borult fel annyira az életem, amikor szembesültem ezeknek a közösségeknek, "barát" bejegyzéseknek az értéktelenségével. Rajtam kívül álló okok miatt belekerültem egy nehéz, magányosság érzetet keltő lelkiállapotba, és úgy éreztem, magam nem tudom megoldani a problémákat. Mivel napi szinten többször bele szoktam kortyolni ezeken a hálózatokon folyó társasági életbe, szinte azonnal olyan reakcióm lett, mint mondjuk egy sörözős asztaltársaság esetén, a mellettem ülőnek 1-2 ital után szívesen elmeséltem volna, mi készít ki, ötletekre, támogatásra várva.

Mindkét esetben rájöttem, hogy ezeken a felületeken egyrészt nem tudok ilyen mélységű problémákat megosztani, hiszen igazából védetlenül kint lenne az egész világ előtt a megosztott információ. Másrészt mikor valaki bejelöl kapcsolatként ezeken a hálókon, nem a valós emberi érzésekre, veszteségekre, problémákra kiváncsi, inkább azt jelzi: szórakoztass, adj hozzá tartalmat, unaloműzőt a hírfolyamomhoz!

Szerencsére mindkét esetben megtaláltam a valós életben a családom, barátaim, akik tudnak támogatást adni, de mindenképpen most erősen elgondolkodtat, hogy nem kéne-e teljesen megszüntetni ezeket az accountokat. El tudom képzelni, hogy csak árt ez a valótlan, felszínes kapcsolatrendszer, mert a napi éhség a kapcsolatokra kielégül, és csak baj esetén fedezi fel az ember, hogy ezt az energiát inkább a kevés, de valós, támogatást és erőt adó kapcsolatra kellett volna elkölteni.

Azt gondolom mindenki tudja, hogy lehet ebookokat vagy hangoskönyveket vásárolni, tölteni az iPhone-ra. Lehet arról vitatkozni, hogy egy ekkora felületen mennyire élvezetes olvasni egy papírból készült könyvhöz képest, meg ugye jönnek egyesek a papír szagával, de számomra, kb 10. éves ebook olvasás után pontosan ugyanaz az élmény, mint bármi más formában.

A mobilon olvasás a hagyományos regényeken kívül lehetővé teszi azt is, hogy az online kapcsolatot kihasználva rendszeres, apróbb irodalmi falatokat kapjunk, ami egy-egy sorbanállást, buszra várakozást elviselhetővé tud tenni, vagy kicsit feldobja a munkanap szürkeségét.

Az első szolgáltatás, amit erre ajánlok, a CellStories.net címen található weboldal. Ha számítógépről próbálod elérni, csak a promó oldalt látod, de mobilról belépve minden munkanap egy újabb, 3-5 perces rövid novellát kapsz, angol nyelven.

Mivel semmiféle csúnya reklám-banner vagy menü nem található az oldalon, egyáltalán nem webböngészés élmény, hanem tényleg egy könyv vagy irodalmi magazin hangulata jön át. Míg hétközben naponta cserélődnek a sztorik, hétvégén mind az öt történet elolvasható. Nincsen archívum, próbálnak arra szoktatni, hogy naponta nézz rá az oldalra, ez nekem nagyon tetszik. Délutáni kávé mellett segít az embernek a napi pörgésből három percre kilépni, és nem is ártalmas az egészségre, mint a kávé plusz cigi kombó lenne. Eddig három-négy alkalommal volt, hogy olyan sztorit kaptam, ami nagyon nem jött be, így sok hét után ez nem rossz arány.

A második ajánlat egy iPhone alkalmazás, a McSweeney's nevű amerikai kiadótól. A McSweeney's alkalmazás nem ingyenes, vásárláskor 6 hónapnyi tartalom-előfizetést kapunk cserébe.

Egy picit én soknak tartom ezt az árat, mivel nem teljes anyagokat kapunk, hanem mindenféle kiadványokból hetente egy fejezetet ízelítőnek, tulajdonképpen a kiadvány reklámjáért fizetünk. Ettől függetlenül, 6 hónapig hetente egy, 5-15 perces szórakozást nyújtó kiadványért talán ez a 3.49 font nem volt sok. Eddig a három hét alatt kaptam egy fejezetet egy inkább filozófiai témákkal foglalkozó könyvből (nem annyira jött be), egy érdekes novellát, és 10-15 panelnyi comic stripet. A heti tartalom mellett az alkalmazás letölt rendszeresen jó novellákat, cikkeket a McSweeney's website-ról, ezek is jók, bár ingyen elérhetőek az alkalmazás nélkül is.

Most úgy érzem, hogy még bírok pár hónapot várni arra, hogy itt az EU-ban is kijöjjön az Amazon ebook olvasó-vásárló iPhone alkalmazása, és így kihagyhatom a különálló ebook olvasó eszköz vásárlását. Mindenesetre érdekes egy ilyen időszakban élni, sokan gondolják, hogy 2010 az elektronikus olvasók éve lesz.

Sejtettem én is, meg ti is, hogy nem fogom kibírni, és beszereztem egy Sony PSP Go eszközt angol kollégák segítségével.

Alapvető információk:

• Nagyjából ugyanaz a hardver, mint a korábbi PSP készülékem.
• Ugyanazok a PSP játékok futnak rajta, de nem UMD lemezen vásárolva jutok a játékhoz, hanem a PlayStation Network bolton át, online letöltéssel.
• Nincs magyar PSN bolt, de angol pre-paid kártyával feltölthetem a pénztárcám a boltban, és tudok vásárolni, letölteni.
• A korábbi, nagy darab PSP forma helyett ez most egy zsebbe dugható, igazi hordozható eszköz.

Mivel a PSN boltból a régi PSP-vel is tudnék vásárolni, egyedül az új, hordozhatóbb forma, ami a PSP Gora váltás mellett szólt. Nekem annyira bejön ez a kisebb forma, hogy egyszerűen nem bírtam ellenállni neki. És minek is állnék ellen, mindenkinek van valami hobbija, sokkal rosszabb is lehetne, például sportautókért is lelkesedhetnék!

Érdekes, hogy a webes videójáték oldalakat, blogokat követve kevés termék váltott ki ennyi negatív reakciót, mint a PSP Go. Az árát mindenki sokallja (én is), de nekem ennyit most megért, hogy a hobbimnak áldozzak.

Sokan hozzák fel, hogy a már megvásárolt PSP UMD lemezes játékokat nem lehet használni vele, hanem újra kellene vásárolni. Engem ez annyira nem érint, mert ha megveszek egy játékot, általában addig nem nyugszom, amíg teljesen végig nem viszem. Ritkán van olyan, hogy régi játékot újra elő szeretnék venni. Emellett a PSP Rewards program keretében a régi PSPvel az online boltba belépve, "beválthatjuk" egy UMD lemezünket összesen 3 játékra a PSN boltból. A választható 10-15 játék szinte mind remek (Syphon Filter sorozat, Daxter, Loco Roco, Patapon, etc.), én is találtam 3 olyan játékot, amit még nem játszottam végig. Emellett az első héten vásárlókhoz hozzávág a Sony egy Gran Turismo letöltést ajándékba.

A harmadik támadási felület az, hogy az online boltban mindig csak az aktuális legmagasabb (MSRP) kiskereskedelmi áron lehet megvásárolni a játékokat. Nyilván súlyos konfliktusok lehetnének abból, ha a Sony a boltokban található UMD árak alatt kínálva elszipkázná a retail boltok elől a vásárlókat. Remélem azért lesz pár "akciós" termék, akkor én is hajlamosabb vagyok vásárolni. Annyit még hozzátennék, hogy így is olcsóbban jutok az online angol PSN boltból a játékokhoz, mint itthon a bolti árakon.

Eddig egyébként nagyon pozitív az élmény, imádom a kis készüléket. Nagyon szépnek találom a formát, gyönyörű a képe, a gombok nekem jobbnak tűnnek, mint a korábbi PSP-2000 eszközömön. A vásárlás menete is vállalható. Egyrészt magán a készüléken is be lehet lépni a boltba wifin át, és letölteni, vagy (nálam VMWare Fusion alatt futó) Windows szoftverrel lehet böngészni és vásárolni. A PSP Reward keretében kapott "becserélt" játékokat csak magán a készüléken lehet letölteni.

Először kicsit frusztrált, hogy például a Resistance Retribution 1.5 gigás telepítőjét 1 órán át töltöttem le, és vagy fél órán át telepítette a gép, de ez alapvetően sávszélesség kérdése otthon. A munkahelyen kicsit szívtam azzal, hogy itt a wifi nem csak WPA alapon védett, hanem form alapú belépést is kér, és így nem tudtam elérni a PSN boltot a PSP-ről, de PC-n és USB-n át így is tudtam volna tartalmat vásárolni.

A bontástól kezdve mindenféle aksi töltésen, firmware frissítésen, pre-paid kártya aktiváláson, PC szoftver frissítésen keresztül biztos volt 2 óra, hogy az első játék elindult, ami azért gáz. Én a helyükben raktam volna egy játékot vagy legalább pár demót alapból a gépre, aminek lehet örülni, mielőtt rabszolgaként telepít-letölt-frissít az ember órákon át.

Magukról a PSP játékokról nem is beszélnék, erről sok helyen olvashattok, de szerintem az utóbbi pár hónap, és az elkövekező pár hónap is egy újra életre kelt platformot mutat. A Motorstorm az egyik kedvenc játékom PS3-on, és a most megjelent (és azonnal megvásárolt) Motorstorm Arctic Edge PSP-n maximálisan hozza a hangulatát. A Pixeljunk Monsters volt a másik vásárlásom, hogy ne csak az iPhone-on legyen jó tower defense stílusú játékom :-). A nagy franchise-ok közül jön ki hamarosan a GTA Chinatown Wars, LittleBigPlanet, Assassin's Creed Bloodlines, az apróságok közül a Fat Princess.

A PSN bolt régebbi játék kínálata engem teljesen kielégít, és innentől kezdve minden megjelenő PSP játék bekerül az online boltba. Ezentúl szerintem nem érdemes feltörni a PSPket, elfogadható árakon, hamar hozzá lehet jutni tartalomhoz itthon is. Ennyi kellett hozzá, pre-paid kártya, vásárolhassak, innentől megoldjuk, köszönöm!

Ebben az évben is elmentünk egy estére a Sziget fesztiválra, és jól szórakoztunk.

Maga a helyszín szerintem évről évre jobban ki van alakítva, találtunk jó kajákat, nem voltak elviselhetetlen sorok, és a Jack Daniels pult megint rendelkezésemre állt, mint tavaly. Ráadásul az idő is tökéletes volt.

A előadók közül először a Snow Patrolt néztük meg a Nagyszínpadon.

Habár jópár számukat nagyon kedvelem, ez a koncert nekem nem jött be igazán. Maguk a számok az albumokon abszolút precízen, kiváló hangszereléssel vannak mindig rögzítve, minden a helyén van. Élőben sok apró dolog egy picit el volt csúszva a lemezekhez képest, ahelyett, hogy bátran átgondolták volna, hogy mi működik jobban koncerten. Az élményen az is sokat rontott, hogy valószínű öregszem, és rettenetesen idegesített a közönség is. Rengeteg olasz, angol, holland, nyugat-európai fiatal volt körülöttem, és egyszerűen szánalmas volt, ahogy "szórakoztak". Folyamatosan cigiztek, sörrel, vízzel locsoltak, lökdösés, egymás emelgetése, folytonos járkálás ment ki-be-előre-hátra. Annyira keményen próbáltak lazák lenni, hogy egyszerűen nem bírtam a zenére koncertrálni. Voltam már jónéhány rockosabb előadó koncertjén a Szigeten, mégis az akkori közönség tudott a zenére koncentrálni az állandó szereplés meg egymással szórakozás helyett.

Egy óra után elegem lett, és átmentünk feleségem javaslatára az MR2 Színpadhoz a 30Y koncert végét még elcsípni.

Habár a rádióban futó számuk nekem nem tetszett, maga a koncert kellemes meglepetés volt. Élőben nagyon jól hangzik a zenéjük, és jó volt a játékukat hallgatni. A szövegek is viccesek, érdekesek voltak. Nekem egyedül az igazán kellemes, jól megjegyezhető refrének, dallamok hiányoznak a számaikból, hogy számomra is ütős alt.rock legyen.

A végére maradt a lényeg, amiért a szerdát választottuk Sziget napnak. Egyik nagy kedvencem, a Calexico koncertjére vártam legjobban, a Világzene színpadon.

Ez a koncert tényleg mindent hozott, amit vártam. A számok még ütősebbek voltak élőben, abszolút profi módon játszottak és tartották folyamatosan a kapcsolatot a közönséggel. Pár számot szívesen hallgattam volna a Garden Ruin albumról is, de azok tényleg kevésbé passzolnak a Világzene színpadra. Öröm volt látni a sok szép gitárt, legalább 10 különböző modell mozgott a színpadon. Érdekes módon itt a közönség is a zenével volt elfoglalva a magamutogatás helyett, és egész közelről, mégis zavartalanul nézhettem az előadást. Tényleg felejthetetlen élmény volt nekem, és sosem gondoltam, hogy egy ilyen itthon alig ismert kedvencemet is láthatom élőben.

Hamar haza kellett sajnos mennünk ezek után, mert másnap reggel 5-re jött a taxi értem, és a reptér fele vettem az irányt munka ügyben. De a Sziget megint nagyon bejött, remélem jövőre a Nagyszínpadnál is találok nyugisabb zónákat.