fb2.hu

Amióta nem tudok rendesen futni, jönnek vissza kilók, ezért különösen fogékony voltam az étkezős témára, mikor rátaláltam a New York Times cukros cikkére.

A cikk és a Robert Lustig YouTube videó, amire hivatkoznak benne, röviden összefoglalva arról szól, hogy a cukor alapvetően egészségtelen dolog, rettenetesen elhízunk tőle, és hosszabb távon csúnya halállal pusztulunk el a cukorfogyasztás miatt. A videón mindenféle kutatási eredménnyel, roppant tudományos diagramokkal támasztja alá a rendkívül szuggesztív előadó az élettani hatásokat, és az élelmiszeripar gonosz manipulációit, hogy minél több cukrot fogyasszunk.

Találtam egy érdekes interjút is Lustig professzorral, ami talán egy fokkal fogyaszthatóbb.

Azt eddig is tudtuk, hogy kevesebbet kéne fogyasztani, de ez az anti-cukor hullám azért ennél tovább megy, és konkrétan méregként pozícionálja a cukrokat. Érdemes végignézni a videót, rengeteg olyan információ van benne, amivel jó tisztában lenni. Én az anyag hatására először pánikszerűen kerültem minden cukorral kapcsolatba kerülő ételt és italt, de két nap után oda jutottam, mint bármi ilyen próbálkozásom után - estére baromi éhes és morcos voltam, és végül degeszre zabáltam magam a Lacipecsenyéből rendelt kemencés csülökkel.

Másnap aztán extra élvezettel ittam a cukos lattét az irodában, és úgy döntöttem, DEFCON 1 szintről lejjebb veszem a pánikot. Amit magamnak leszűrtem a táplálkozástudománnyal kapcsolatban az utóbbi években, az szerintem a cukor témában is igaz: a redukcionista elméletek szinte mindig megdőlnek, a valóság mindig bonyolultabb. Ahogy a zsír, vaj, majd később a margarin, a vegák szerint a hús, a paleo étrendes megszállottak szerint a liszt a Rossz forrása, minden trendnek van egy ilyen életciklusa, aztán kiderül, hogy nem is úgy működik a szervezet, mint gondoltuk.

Azért vannak ezekben a kutatásokban visszatérő elemek, amit tényleg érdemes megfogadni:

• Együnk minél változatosabban, valószínű így minden szükséges jó bekerül, és arányában kevesebb jut egy-egy problémásabb anyagból.
• Próbálkozni kell minél kevesebb feldolgozott kaját enni, az iparban tényleg nem lehet bízni. Nyilván nem sok embernek van lehetősége napi szinten főzni, de próbáljunk frissen készített ételeket enni, jó menzát találni, valós húsnak meg zöldségnek kinéző dolgokból választani inkább.
• Jóval kisebb adagokat kellene enni, mint amit ebben az országban megszoktunk, de azért szerintem eleget kell enni ahhoz, hogy ne kezdjek egész nap kajáról gondolkodni.
• Jó sok sporttal lehet ellensúlyozni a sok negatív hatást, ez a cukros videón is jól lejön.

Nekem a kaja jelentős örömforrás is, éttermekkel, sütikkel, gasztroblogokkal, szóval nagyon nehéz lenne besorolni bármiféle korlátozó étrendbe. Azért van egy csomó apró, egész könnyű lépés, amit cukor témában meg tudok tenni:

• Az üdítőket eddig is minimalizáltam, de elég erős érvek szólnak a gyümölcslevek, dzsúzok ellen is. Gyümölcsben fogyasztva, a sok rosttal még elmegy a cukor, de külön lében nem kéne.
• Edzéskor nem sportitalt, hanem vizet fogok inni.
• Gyenge pont a süti, édesség, ezt szinte minden ebéd után megkívánom, ezt próbálom heti egy-két alkalomra korlátozni.
• A reggeli Crunchie Nut meg Cookie Crisp cukorbombák eddig is enyhe lelkiismeretfurdalást okoztak, most próbálom kihagyni ezeket.
• A salátaöntetekkel is vigyázni kell, kéne valami whitelist erről :) a Subwayben meg sajnos a kedvenc mézes-mustáros öntetről is el kellene gondolkodnom. Megkóstolom a többit is.

Szülőként persze százszor bonyolultabb a téma, főleg, hogy a gyerekeim mennyire szeretik az édességet, így húsvétkor körülnézve a lakásban elég reménytelen a helyzet. Talán ha követem ezeket a témákat, és odafigyelek a részletekre, ki lehet alakítani fenntartható szokásokat nagyobb kínlódás nélkül. Azért fel fogom venni ennek a cukros tudósnak a nevét egy Google Alertre, kíváncsi leszek, hogy miben hal meg!