Ha elemmel megy és fényes, kell!

Category: "Sport"

Mérd magad - Nike+ SportWatch GPS, Jawbone UP, Quantified Self, robot leszek-e tőlük

  10/21/13 09:58 pm, by , Categories: Szoftver, Hardver, iPhone, Sport

Először iOS-es Runkeeper alkalmazással kezdtem adatokat gyűjteni a sporttevékenységeimről. Hasznosnak és motiválónak találtam látni, hogy hogyan fejlődik az átlagsebesség, nő a távolság, fejlődök a futásban. Azt is jó volt nyomon követni, hogy mennyit futottam havi bontásban, és mennyit kéne még rátenni, hogy tartsam a szintet továbbra is.

Azt viszont problémásabb volt kezelni, mikor futópadon futottam, utólag, a webes felületen felvinni a távokat, sebességet. Különösen nyáron, mikor nincs amúgy is dzseki meg rengeteg zseb az emberen, kicsit terhesnek is találtam, hogy a telefonomat mindenképpen magammal kell rángatni, és külföldi utakon sem örültem a plusz data roaming költségeknek. Ezzel az önigazolással vásároltam meg magamnak a Nike GPS-es órát, és álltam át a Nike Plus felületre a futások követésére.

A másik pozitív mellékhatása az átállásnak az lett, hogy a Runkeeperes ultrapasszív friend listával szemben a Nike Pluson ott van Plastik Józsi meg Dewla barátom is, és többször sarkallt futásra, ha láttam őket kilométereket enni. Ebben a hónapban egyébként igazolt sérülés meg gyereknevelés miatt egyikük sem jelentett még futást. De jó volt, amíg tartott! A Nike felület egyébként rettenet lelkesen ontja magából az achievement üzeneteket (futottál 5k-t, juhúúú!), kezdőknek talán ez is lendületet ad az elején a futáshoz.

Kézi adatfelvitelre nincs lehetőség, de mikor épp nincs nálam a sportórám, a telefonos Nike Running appal is tudok rögzíteni. Kapcsolódó élmény, hogy mikor félmaratont futtottam, kipróbáltam a Nike Running appot kiegészítő Nike Cheer turbó motivátort - ismerősök Facebookon át üzenhettek, amiből egyet meg is láttam egy hatalmas displayen a célhoz közelítve. Egyedül a Facebook falamon hagyott üzenet dömping zavart a témában, de azt akár utólag ki lehet pucolni.

Futópadon futva pedig a cipőmben levő lépésszámlálóval kommunikáló óra teljesen jó megoldás lett. A futópad saját mérésétől kb. 5%-al eltér az órán kapott adat, de ez úgyis inkább ilyen szintentartó futás nálam, annyira nem érdekelnek a pontos eredmények.

Az óra a pántba beépített USB csatolón tölti fel az adatokat, illetve azon lehet újratölteni az aksit, teljesen kényelmes és megbízható megoldás.

A futás viszont csak az egyik fele a sportnak nálam, heti háromszor szoktam a céggel szemben található Life1 fitness termébe járni "súlyos" edzésre. Vannak ilyesmire is appok, ahol lehetne a különböző gyakorlatokat tervezni és a végrehajtást naplózni, de ilyen részletességgel nem akarok ezzel vacakolni. A mérhetőséghez először azzal próbálkoztam, hogy foursquare-en bejelentkezem a Life1-ba, arra ez teljesen elég volt, hogy jelezze, hányszor voltam a héten, illetve hány hete csinálom az edzést folyamatosan.

Így már tényleg annyi adat van, hogy abból mindenféle okos következtetést lehet levonni, de valahogy hiányzott nekem ennek az egységes kezelése. Valami átfogóbb kellene ennél, egy holisztikus nézet az életmódomról. Mire jó ez? Érdemes ennek a "Mérd magad" mozgalomnak (quantified self movement) utánanézni, de ez a fajta szemléletmód segít jó szokásokat kialakítani, megnehezíti, hogy hazudjunk magunknak, és abban is segít, hogy értelmes célokat tűzzünk ki, amit elérve jogosan lehetünk esetleg büszkék magunkra. Ami ráfér az emberre néha!

Az új iPhone 5s-be is kerül mindenféle mérésre alkalmazható új chip, de én szeretném ezeket a méréseket a telefontól függetlenül is tudni elvégezni. Szerencsére több cég is ráizgult a témára, és mindenféle érdekes karperec alakú mérőeszköz van a piacon. A Nike Fuelband már egy ideje rajta volt a beszerzési listámon, de sajnos nem találkoztam vele a boltokban. illetve Fitbit sem került még elém, ami talán a legjobb kritikákat kapja a kategóriában. A Jawbone UP viszont rámkacsintott a Luton reptéren, azonnal meg is vettem.

Három méretben kapható az eszköz, én egy m-es méretezésűt vettem. Eleinte egy picit szorosnak éreztem az eszközt, de néhány hét után már pont kényelmes, és az l méret már túl nagy lett volna. Maga az eszköz egy USB adapterrel tölthető, és iOS vagy Android eszközökön futó Jawbone UP appal kezelhetők az adatok. A telefoncsatlakozáshoz a fülhallgató jack csatlakozóba kell dugni az eszközt. Már kicsomagoláskor láttam, hogy a csatlakozót védő sapkát el fogom hagyni, egy hét után így is lett. Így a karomon látható csupasz jack csatlakozó mindenképp erősíti a nörd imidzset.

Az alapfunkciós lépésszámlálás mellett a Jawbone UP rögzíti, ha egyéb sporttevékenységet végzünk (két gombnyomással indítjuk illetve állítjuk kézzel a rögzítést), aminek a természetét, intenzitását telefonos szinkronizáció után az appban lehet pontosítani.

Ezen kívül a számomra rettenet érdekes funkció az alvással kapcsolatos. Mivel éjszaka sem zavaró a karon tartani az UP-ot, remekül tudja mérni, hogy mikor, mennyit aludtunk, ebből mennyi volt mozgolódós "light" alvás, és mennyi a mélyalvás. Nekem az elsődleges problémám a témában a nehéz elalvás, érdekes látni az ezzel kapcsolatos statisztikát is (30 perc - 1 óra kb mire elalszom általában).

Nekem kicsit hiányzik, hogy a laptopon, webes felületen tudjam nézegetni az adatokat, de végülis kényelmes a mobilon is böngészni a trendeket, napi adatokat, illetve felismerni, ha valami jó vagy nem jó. Van itt is csapatozós friend funkció, de nincs ismerősöm, aki aktívan használna UP-ot - pedig nagyon kíváncsi vagyok mások adataira is!

Az elmúlt pár hétben lelkesen használtam az eszközt, már szinte hiányzik, ha leveszem a karomról. Elég 10 naponta pár órát tölteni. Ha nem romlik el, illetve nem veszítem el az USB adaptert, marad a Jawbone UP rajtam, de azért kíváncsi vagyok más hasonló termékre is, főleg, hogy a Fitbit és a Fuelband is most kapott új verziókat. Mindenesetre ti is gyertek, mérni jó!

Sport, futás, motiváció és hiúság

  05/31/11 11:45 am, by , Categories: Általános, Sport

Ma délelőtt futás közben, a 30 foktól és az emelkedőtől teljesen kifulladva arra gondoltam, abbahagyom az egészet. Az egész alatt a sportot értem, a heti 3-4-5 futást, illetve a heti három "gyúrást" a céggel szemben levő sportintézményben.

Az alkarom még mindig sajog, tegnap kicsit meghúztam valami túl nagy súllyal az edzőteremben, és a futás is inkább fájt ma. A hátralevő 3 kilométeren volt időm elgondolkodni, mi is a gond. Természetesen nem maga a sport a probléma, hanem két egészen különböző dolog a két sportnál.

A futást komolyabban tavaly októberben kezdtem el. Én magam is meglepődtem, hogy egész jól sikerült belelendülni, két hónap után 10 kilométer felett tudtam futni, meg mostanra már alakul a sebességem is. A probléma pont itt van, beleestem egy ilyen "achievement" csapdába, folyamatosan próbálom az eredményeket napi szinten javítani, gyorsabb körök, hosszabb távok kellenek ahhoz, hogy elégedett legyek. Egyrészt emiatt már több hetet sérülten kellett pihennem, másrészt itt a mai nap példának, nem kéne tűző napon ezerrel hajtanom, csak rosszul leszek tőle. Ráadásul pont egy ilyen spirituális élmény is nekem a futás, azt élvezem legjobban, mikor szinte megy magától a lábam, én meg az élet nagy kérdésein tudok gondolkodni, minden mást magam mögött hagyva. A sebességet folyamatosan erőltetve nem igazán lehet gondolkodni.

Honnan jönnek ezek az elvárások? Egyrészt látom, hogy az ismerőseim milyen eredményeket érnek el a Runkeeper, NikePlus szolgáltatásokon, meg Facebookon, másrészt a saját eredményeim változását is látom a Runkeeper grafikonjain. A meta-játék az időkkel átvette az uralmat a lényeg, a futás fölött. Lehet, hogy most egy pár hétig Runkeeper nélkül futok, vagy olyan szabályokat állítok magamnak, hogy nem szabad javítani az időkön a nyáron, mindenesetre vissza akarom szerezni a zen futásélményt az állandó erőlködés helyett.

A súlyokkal edzést január legeleje óta csinálom, eddig 41 alkalommal csekkoltam be Foursquare-en a Life1 fitness termébe, és utazáskor is mindig próbálok edzőtermes hotelt foglalni. Habár ez is sport, teljesen máshogy élem meg, mint a futást. Gondolom nem vagyok azzal egyedül, hogy elsősorban azért járok gyúrni, hogy jobban nézzek ki. Míg a futás önmagában kielégítő (és plusz a számadatok is alátámasztják a teljesítményt), hogyan értékelhetem ki, hogy a gyúrás sikerrel járt-e? Otthon a tükör előtt észreveszem, hogy a korábbiakhoz képest jobb formában vagyok, de nyilván külső forrásból várja az ember a megerősítést. Az edzőteremben lényegesen nyápicabb vagyok bárkihez képest, hiszen az elmúlt kb 20 évben semmi hasonlót sem csináltam. A termen kívül pedig az elmúlt 5 hónap alatt egyetlen spontán visszajelzést sem kaptam senkitől az ügyben, tehát igazából külső szemlélő számára nem látszik a változás. Amikor rákérdeztem a feleségemnél, ő kedvesen jelezte, hogy persze, nagyon izmos vagyok, de ő remélhetőleg elfogult az ügyben. A másik eset, amikor havernál kérdeztem rá, az konkrétan negatív eredménnyel zárult, szerinte nem igazán látszik eredmény.

Míg a futást "megtartom" a futás öröméért, a rendszeres edzést kicsit át kell értékelnem: önmagában a súlyok húzása-vonása ad-e annyi örömet, amiért érdemes hajtani? Nyilván az alapvető motiváció a hibás az ügyben, mert a hiúság, mint hajtóerő nem tart ki 5 hónap után, és nem is olyan dolog, amit egyértelműen ki lehet elégíteni. Jó lehet az edzés az egészségem fenntartására, meg például a téli időszakban a futás felváltására, és az is jó dolog, hogy napközben el tudok kicsit szakadni a munkahelytől, stressztől egy órára. De el kell döntenem, hogy önmagában ez így kielégítő-e, és megéri-e a belefektetett energiát.

6 comments »

Search

  XML Feeds

Content Mangement System
 

This collection ©2022 by Balazs Fejes

Contact | Help | Blog skin by Asevo | Web Site Engine