05/31/11
Sport, futás, motiváció és hiúság
Ma délelőtt futás közben, a 30 foktól és az emelkedőtől teljesen kifulladva arra gondoltam, abbahagyom az egészet. Az egész alatt a sportot értem, a heti 3-4-5 futást, illetve a heti három "gyúrást" a céggel szemben levő sportintézményben.
Az alkarom még mindig sajog, tegnap kicsit meghúztam valami túl nagy súllyal az edzőteremben, és a futás is inkább fájt ma. A hátralevő 3 kilométeren volt időm elgondolkodni, mi is a gond. Természetesen nem maga a sport a probléma, hanem két egészen különböző dolog a két sportnál.
A futást komolyabban tavaly októberben kezdtem el. Én magam is meglepődtem, hogy egész jól sikerült belelendülni, két hónap után 10 kilométer felett tudtam futni, meg mostanra már alakul a sebességem is. A probléma pont itt van, beleestem egy ilyen "achievement" csapdába, folyamatosan próbálom az eredményeket napi szinten javítani, gyorsabb körök, hosszabb távok kellenek ahhoz, hogy elégedett legyek. Egyrészt emiatt már több hetet sérülten kellett pihennem, másrészt itt a mai nap példának, nem kéne tűző napon ezerrel hajtanom, csak rosszul leszek tőle. Ráadásul pont egy ilyen spirituális élmény is nekem a futás, azt élvezem legjobban, mikor szinte megy magától a lábam, én meg az élet nagy kérdésein tudok gondolkodni, minden mást magam mögött hagyva. A sebességet folyamatosan erőltetve nem igazán lehet gondolkodni.
Honnan jönnek ezek az elvárások? Egyrészt látom, hogy az ismerőseim milyen eredményeket érnek el a Runkeeper, NikePlus szolgáltatásokon, meg Facebookon, másrészt a saját eredményeim változását is látom a Runkeeper grafikonjain. A meta-játék az időkkel átvette az uralmat a lényeg, a futás fölött. Lehet, hogy most egy pár hétig Runkeeper nélkül futok, vagy olyan szabályokat állítok magamnak, hogy nem szabad javítani az időkön a nyáron, mindenesetre vissza akarom szerezni a zen futásélményt az állandó erőlködés helyett.
A súlyokkal edzést január legeleje óta csinálom, eddig 41 alkalommal csekkoltam be Foursquare-en a Life1 fitness termébe, és utazáskor is mindig próbálok edzőtermes hotelt foglalni. Habár ez is sport, teljesen máshogy élem meg, mint a futást. Gondolom nem vagyok azzal egyedül, hogy elsősorban azért járok gyúrni, hogy jobban nézzek ki. Míg a futás önmagában kielégítő (és plusz a számadatok is alátámasztják a teljesítményt), hogyan értékelhetem ki, hogy a gyúrás sikerrel járt-e? Otthon a tükör előtt észreveszem, hogy a korábbiakhoz képest jobb formában vagyok, de nyilván külső forrásból várja az ember a megerősítést. Az edzőteremben lényegesen nyápicabb vagyok bárkihez képest, hiszen az elmúlt kb 20 évben semmi hasonlót sem csináltam. A termen kívül pedig az elmúlt 5 hónap alatt egyetlen spontán visszajelzést sem kaptam senkitől az ügyben, tehát igazából külső szemlélő számára nem látszik a változás. Amikor rákérdeztem a feleségemnél, ő kedvesen jelezte, hogy persze, nagyon izmos vagyok, de ő remélhetőleg elfogult az ügyben. A másik eset, amikor havernál kérdeztem rá, az konkrétan negatív eredménnyel zárult, szerinte nem igazán látszik eredmény.
Míg a futást "megtartom" a futás öröméért, a rendszeres edzést kicsit át kell értékelnem: önmagában a súlyok húzása-vonása ad-e annyi örömet, amiért érdemes hajtani? Nyilván az alapvető motiváció a hibás az ügyben, mert a hiúság, mint hajtóerő nem tart ki 5 hónap után, és nem is olyan dolog, amit egyértelműen ki lehet elégíteni. Jó lehet az edzés az egészségem fenntartására, meg például a téli időszakban a futás felváltására, és az is jó dolog, hogy napközben el tudok kicsit szakadni a munkahelytől, stressztől egy órára. De el kell döntenem, hogy önmagában ez így kielégítő-e, és megéri-e a belefektetett energiát.
6 comments
Az erőedzés hatását ennyi idő alatt látni kellene, nem? Nem lehet, hogy valamit (súlyok, ismétlésszám, kaja, akármi) rosszul csinálsz?
Ezen és a motiváción sokat segít a fix idejű edzéses, edzős, csapatos rendszerű edzés. Itt ugyanis nem egyedül vagy, ezért nem (annyira) unalmas, és még egy kis versengés is össze tud jönni; ha gond szokott lenni egyáltalán azzal, hogy nekiállj, akkor a fix időpont talán segít ezen, és az edző még meg is tudja mondani, hogy mit csinálsz rosszul (akár rövid távon, az adott gyakorlatnál, vagy hogy hosszú távon esetleg miért nincs eredmény).
Az vitatott, hogy a konditermes gyú... pardon, a fitnesstermes súlyzós edzés mennyire megfelelő úgy általában az embereknek és hogy az alternatívák mennyivel jobbak, mindenesetre érdemes crossfit vagy kettlebell fronton szétnézni, ezek a fentebb említett szempontból talán jobbak, és sokak szerint megfelelőbbek az erőnlét eléréséhez és fenntartásához is.
egy olvasó
ha megnezed a profilom minden nap bejovok 3km-t bringaval, hazamegyek, tok lazán, nem hajtva egyaltalan magam ugyanigy vagyok a futassal is. annyit futok, amennyi jol esik, nagyon ritkan futok gyorsabban azert, mert javitani akarom a szemelyes rekordomat; eddig egyetlen egyszer akartam tobbet futni mint amihez hozza vagyok szokva - akkor is megfajdult a terdem :) ...
es nem szeretek gyurni. unalmas. nincs latom semmi ertelmet. minek ? nem is erdekes ... altalaban az olyan mozgasokat szeretem ami allokepesseget igenyel, az pedig, hogy ki tudom-e nyomni a sujt vagy sem, nem az allokepessegemen mulik. ezerthat :) ...
tulajdonkeppen a "deklarativ sportolas" ellen lazadok. nem szeretek "sportolni". azt szeretem, ha _kivanom_ akkor kimegyek futni, es csakis akkor teszem ha jol esik ... :)
azt sem igazan szeretem, ha ilyen megrendezett haverokkal-kimegyunk-futni stilusban kell csinalni a dolgokat ... akkor mar nem is kivanom, hanem azert megyek mert elvarjak ... fujj ;)...
Futottam már eleget életemben, mindig volt egy eredmény, ami a cél volt.
Aztán sokáig nem futottam (nem is tudtam), majd egy éve újrakezdtem. Elsőre másfél km fért bele, az is halál volt.
Néha vannak célok, de kicsik: szigetkör mentő nélkül, aztán szigetkör 30 perc alatt, aztán Vivicittán elmerni indulni, megcsinálni egy óra alatt, most pedig az őszi félmaraton.
A futott táv ingadozó, volt már 100km/hó, de volt már 40 is. Volt, hogy 17, de az betegség miatt.
Nem vagyunk élsportolók, nem kell menni az eredményre. Jól kell, hogy essen, csak néha kell, hogy fájjon. Ha bármikor le tudok futni 5-8 km-t 5 perces átlaggal, és bármikor neki merek indulni 12 km-nek, az nekem elég.
Pont az egészség és a közérzet az, amiért megéri belefektetni az energiát. Már nem kiviszem a fiam a versenyre, hanem megyek vele versenyezni.
Mi a runkeeper-es userneved?
A futás rosszul megy (sőt, kihagyás után még rosszabbul). A térdem sem bírja igazán, de csinálom, mert azt remélem, hogy ha rendszeresen sokat bírok futni, akkor könnyebb lesz majd a súlykontroll.
A konditermet pár éve csinálom hosszú szünetekkel, gyakran rendszertelenül. Már nem én vagyok a legnyápicabb a teremben egy ideje.
Visszajelzéseket is kaptam, főleg azoktól, akik korábban ismertek, mert sosem voltam egy sportember, most meg "megnőttem".
De volt aki azt is megkérdezte mikor rámnézett, hogy "ugye te sem sportolsz semmit"? (Az az igazság, hogy folyamatosan sokkal éhesebb vagyok mióta többet sportolok és az extra 15 kilóban van bőven nem izom is.)
Ha objektív mércét akarsz, akkor megnézheted a zsírszázalékot, vagy egyszerűen a lemérheted a bicepszedet.
Szerintem egyébként nem éri meg egyik sem. :)
Csak a társadalom, a külső nyomás belehajszol ebbe,
minket.
Ennek ellenére csinálom, az önbecsülésemnek használ. És a mai instant gratification világunkban jót tesz a léleknek, ha valami hosszútávú dologért keményen kell dolgozni.
Mert igaziból belegondolok, hogy ha nem a súlyzókkal bohóckodnék, akkor valszeg tipikusan a weben b***nám el azt a heti pár extra órát.
Igenis látszódik hogy fejlődtél és láthatod és mindketten tudjuk, hogy egyre jobban megy már nem legalsó kategóriás súlyzókkal...
És hogy "Az edzőteremben lényegesen nyápicabb vagyok bárkihez képest". A faszom.
Hasonlítsd már magad össze a nemritkán betévedő 200kg-os logó hasú zsírgolyókkal vagy a 40 kg-os transzvesztita teenagerekel. Hol vagy Te ettől?
Milyen visszajelzést vársz az idegenektől, akik soha nem láttak félmeztelenül se előtte se utána???
Ahhoz hogy ruhában is komoly változás legyen legalább egy de inkább két év kell.
Addig is maradok hűséges edzőtársad...
Amikor 130-at mutatott a mérleg, akkor elkezdtem járni. Most már csak 108-110 vagyok, viszont a közérzetem sokkal jobb, mint előtte volt.
Bár nem az alakom miatt járok, azért az is változott. Heti 4-5-ször megyek, ebből egyet mindig személyi edzővel. Tudja, mire mit kell csinálni, hogyan tudom elérni azt, amit szeretnék.
Ezt egyedül biztosan nem tudnám, csak tologatnám-húzogatnám a súlyokat ész nélkül.
A lényeg: magamért csinálom, és teljesen elégedett vagyok azzal, amit eddig elértem. Még mindig én vagyok a legpocakosabb a teremben, de kit érdekel? :-)
Comment feed for this postLeave a comment
