2013 Oscars

Szóval az történt, hogy extrém időhiány miatt végül nem sikerült ebben az évben megcsinálni a szokásos "Uszkár-díj" projektet. Az időhiány kapcsán még tervezek pár posztot, alapvetően arról van szó, hogy teljesen új munkakörbe mentem át a cégen belül, ilyenkor újra kell bizonyítani és tanulni egyszerre. Félre kell tenni a hobbiprojekteket, legalábbis egy időre.
Néhány nappal a díjátadó után azért sikerült a végére érnem a jelölt filmeknek, és Józsival chaten végigbeszéltük a főbb szálakat. Arra gondoltam, leírom, amit neki mondtam, hátha valakit érdekel, mit érdemes megnézni.

Amour
A mezőny legkeményebb filmje, elképesztően szomorú történet az öregedésről, szerintem a címe ellenére inkább erről szól, mint a két főszereplő szeretetéről. Az ilyen filmek miatt fogom máskor is megnézni a jelölteket, mert egyébként biztos, hogy sem moziban, sem itthon nem választanám be ezt a filmet, de végigküzdve magam úgy érzem, hogy megérte, és még napokig benne volt a gondolataimban.

Life of Pi
Ettől kicsit tartottam, nekem Ang Lee az a rendező, aki egy rendkívül elcseszett Hulk filmet készített. A Life of Pi története viszont teljesen jó teret ad a rendező pátoszra hajló stílusának. A látvány nagyon érdekes és szép, mint az Oscar-átadáskor kiderült, hogy Claudio Miranda, a Benjamin Button és a Tron:Legacy operatőre felelős ezért, látszik, hogy a hangsúlyosan művi környezetekhez nagyon ért. Az eredeti sztoriért felelős Yann Marteltől egy későbbi regényét, a Beatrice and Virgilt olvastam, az tele van beszélő állatokkal, és valahogy ezt képzeltem a Pi életéről is. Ehhez képest épp hogy nem humanizált állatokat látunk a filmben :)

Argo
Jó film volt, zavart a hollywoodi üldözéses jelenet a végén, mert egyáltalán nem volt hiteles, de végül úgy döntöttem, hogy ezt öniróniaként is lehet venni, akkor viszont működött. Tetszett nagyon a 80-as évek elejét idéző dizájn, a ruhákkal, hatalmas szemüvegekkel és bajuszokkal. Ben Affleck meg nagyon szimpatikus alkotó, csak két bajom volt vele: egyrészt jópár éve pörögnek már a tupéjáról a pletykák, és nehéz arra koncentrálni, amit mond, ha az ember folyton a hajvonalát nézi, másrészt a díj átvételekor kicsit belezavarodott a házassága témájába. Nálam nem ez volt a legjobb film, de nem sajnáltam tőle a díjat mindenesetre.

Lincoln
Be kell, hogy valljam, a Lincolnt kikapcsoltam a felénél, elképesztően untatott a történet, a konfliktusok, és a sok-sok beszéd, amit Daniel Day-Lewis biztos nagyon hitelesen adott elő.

Beasts of the Southern Wild
Megint a keményebb kategóriába esik ez a film nekem, nehéz sorsokról szól, de abszolút szerethető módon. Elképesztő hangulata van a filmnek, költői de naturális is, egy furcsa mese. Engem mindig kicsit összezavar, ha az amerikai szegénységről van szó, de tényleg erős film, aranyos főszereplő kislánnyal.

Silver Linings Playbook
Ezt moziban láttuk, arra is emlékszem, hogy a végére már nagyon ki kellett mennem, a film maga rendben volt, de azért nem látom Oscar-anyagnak. Ellenszenves volt a legtöbb figura a filmben, és valahogy nem győzött meg az sem, hogy a fő konfrontáció megoldásaként mindenki becsatlakozott az apuka neurózisába. Mindenesetre Jennifer Lawrence szerethető volt benne, és aranyos volt a díjátadón is.

Zero Dark Thirty
Elég száraz hangvételű a terroristás-Bin Ladenes film. Teljesen megértem, hogy a sok kínzós jelenettel politikai vitákra adott alapot a film, mindenesetre mint történet, nekem működött, izgultam-drukkoltam ahogy kell. Jessica Chastain viszont nem volt 100% hiteles a kemény beszólásaival, itt-ott nem a szerepet láttam, hanem a szereppel küzdő színésznőt.

Les Misérables
Én a musical filmeknél húzok egy határvonalat, ez az egy film, amit el sem kezdtem.

Django Unchained
Sokkal jobban szórakoztam, mint vártam, teljesen agyament Tarantino-forgatókönyv, de azért összeállt egy történet, erős karakterekkel, fröcsögő vérrel, ahogy szeretjük. Sajnos (egy Variety-cikk kapcsán) most néztem újra a Pulp Fictiont, és ahhoz képest mindenképp gyengébb a Django, de nem is reális elvárás, hogy ugyanolyan revelációszerű élményt tudjon újra nyújtani Tarantino. Még ennyi év távlatában is emlékszem, mikor először láttam a Pulp Fictiont, Svédországban, Anka Marci kollégámmal.

The Master
Ezt a filmet nem nagyon tudtam értelmezni. Végignéztem, szépen volt fényképezve, látszik valamiféle művészi törekvés benne, de nem tudom, mit akartak az alkotók ezzel mondani. Joaquin Phoenix pedig brutálisan túljátssza a figurát, a mozgás, arcjáték, beszédmód, mind iszonyatosan "mekkora színész vagyok". Az is ellenszenves volt, ahogy a díjátadón rágózott Joaquin, és arcokat vágott. Ugyanakkor nem bántam meg, hogy megnéztem a filmet. Tavaly olvastam egy jó könyvet a scientológiáról, ami rendkívül informatív volt, ez a film egy kicsit talán hozzáad a megértéshez, hogy hogyan lehet behálózni az embereket.

Flight
Ezt már régebben láttam, nálam ez az "OK" kategória, nem nézném meg újra, és annyira nem gondolkodtam el rajta, de azért mindenképp erős megjelenítése az alkoholizmusnak. Nehéz végignézni, ahogy Denzel karaktere sorra hozza a rossz döntéseket, de talán pont ettől hiteles valamennyire.

The Impossible
Itt megint csaltam egy kicsit, az első 10 perc után megnéztem a film végét, és csak utána néztem végig az egészet - ezt nyilván moziban nem lehetett volna :). Erős film volt, és nem kaptam tőle kedvet a trópusokon nyaralásra. De nem több szerintem egy jól megcsinált katasztrófafilmnél.

The Sessions
Minden évben beválasztanak egy, a szexualitást progresszív módon bemutató filmet, gondolom fontosnak tartja ezt a területet az Akadémia. Ezúttal (jópár év után) kiléptek a homoszexuális kapcsolatok témaköréből, és emeltek egyet - a mozgássérültek szexuális élete a Sessions film alapja. Ezt a brutálisan nehéz témát finom humorral és nagyon sok emberséggel tárgyalja a Sessions, és a nézők cserébe, hogy végignézik a filmet, sok meztelen Helen Hunt jelenetet kaphatnak.

Searching for Sugar Man
Ez volt nekem az Oscar-gála meglepetése, hiszen nem követtem a dokumentumfilmek kategóriát, de a nyertes Searching for Sugar Man pont egy olyan film, amit láttam és ajánlottam is a zenei podcastomban. Aki még nem látta volna - nehogy rákeressetek a neten a témára, először érdemes magát a filmet megnézni, úgy üt igazán.

Szerintem egész jó év volt, pár kiemelkedő filmmel, és megint nem bántam meg, hogy végignéztem őket. Nem tudom, hogy hol állok majd jövő januárban, de törekedni fogok rá megint, hogy legalábbis megnézzem a filmeket, fontos dolog ez.