06/14/06
Biometrix
A CDColt blogon olvastam egy bejegyzést a különböző PIN/PUK/LOGIN satöbbi kódok fájdalmas voltáról.
Én mostanság elfelejtettem egy bankkártyám PIN kódját, és a Blackberrym kinyitó kódját is. A Blackberryt folyton töltve tartom, és csak a rádiót kapcsolom ki benne néha, szóval nem használtam a PINt hetekig. Ezen kívül a cégnél is kemény password policy van, ott is folyton változtatni kell a jelszót.
Ennél a felhasználónév-password-PIN megoldásnál bármi jobb.
Ugyanakkor engem zavarna, hogy bárhol (a biometrikus ellenőrzés miatt) a szemályemhez köthető adatokat hagynék. Amíg egy PIN vagy password mögött állhat bármilyen személy, a biometrikus adatok teljesen hozzám köthetők. Én pedig sem az államban, sem bankokban, cégekben nem bíznék, hogy nem használják ki ezt a sok információt valamilyen formában a hátrányomra.
Mi a megoldás? Nem biztos, hogy van megoldás, hiszen az alapvető probléma az örök. Egyrészt lopástól próbáljuk megvédeni a virtuális és valós magántulajdont, másrészt azért próbáljuk valamennyire a magánéletünket védeni. A bűnözők, az állam, illetve a cégek pedig próbálnak újabb és újabb támadási felületet keresni.
4 comments
Persze ez nem igaz, es amit csak tudok, bankszamlarol nyomok, postara nem igazan jarok, inkabb net.
Casco, kotelezo, gyerektartas, telszamla, torlesztesek, stb. stb.
A bank tud rolam a legtobbet :-)
as :-)
Na arra tolom rá a cuccaimat. Ha jön egy új login vagy pin, egyszeruen felsorolom egy txt-ben rajta.
Nem viszem ki a lakásból, benn van a széfban. Ha külföldre megyek, akkor meg memorizálom ami kell.
Szerintem lenne létjogosultsága valami Passport-szerü dolognak... (Ismétlem, -szerü(!))
Én azt gondolom, súlyozni kell. Végülis valamilyen formában mindenképp lekövethető vagyok (biztonsági kamerák,ilyes) így teljesen mindegy hogy a személyi számom alapján mondják meg,hogy mit ettem tegnapelőtt vagy az étterem kamerája alapján. Nagyon nincs igazam?
Comment feed for this postLeave a comment
