01/18/10
Friend or faux
Mivel én sok szempontból inkább belefele forduló, nem igazán társasági ember vagyok, nagyon hamar felfedeztem magamnak a Facebook, twitter, egyéb "social networking" alkalmazásokat.
Tetszett, hogy kényelmesen, valódi fizikai találkozások nélkül lehetett kapcsolatokat létrehozni, olyan érzetet kelteni magamban, hogy közösségek tagja vagyok. Sosem képzeltem, hogy egy Facebook "friend" az konkrétan a barátom, de azzal egyenértékűnek tartottam egy ilyen kapcsolatot, mintha valami asztaltársasággal söröznék mondjuk. Ennyi elégnek is tűnt, hiszen az életem különböző aspektusai nagyjából nagyon hosszú ideje rendben voltak, nem éreztem azt, hogy szükségem lenne igazi, közelebbi közösségekre.
Az elmúlt másfél év során kétszer borult fel annyira az életem, amikor szembesültem ezeknek a közösségeknek, "barát" bejegyzéseknek az értéktelenségével. Rajtam kívül álló okok miatt belekerültem egy nehéz, magányosság érzetet keltő lelkiállapotba, és úgy éreztem, magam nem tudom megoldani a problémákat. Mivel napi szinten többször bele szoktam kortyolni ezeken a hálózatokon folyó társasági életbe, szinte azonnal olyan reakcióm lett, mint mondjuk egy sörözős asztaltársaság esetén, a mellettem ülőnek 1-2 ital után szívesen elmeséltem volna, mi készít ki, ötletekre, támogatásra várva.
Mindkét esetben rájöttem, hogy ezeken a felületeken egyrészt nem tudok ilyen mélységű problémákat megosztani, hiszen igazából védetlenül kint lenne az egész világ előtt a megosztott információ. Másrészt mikor valaki bejelöl kapcsolatként ezeken a hálókon, nem a valós emberi érzésekre, veszteségekre, problémákra kiváncsi, inkább azt jelzi: szórakoztass, adj hozzá tartalmat, unaloműzőt a hírfolyamomhoz!
Szerencsére mindkét esetben megtaláltam a valós életben a családom, barátaim, akik tudnak támogatást adni, de mindenképpen most erősen elgondolkodtat, hogy nem kéne-e teljesen megszüntetni ezeket az accountokat. El tudom képzelni, hogy csak árt ez a valótlan, felszínes kapcsolatrendszer, mert a napi éhség a kapcsolatokra kielégül, és csak baj esetén fedezi fel az ember, hogy ezt az energiát inkább a kevés, de valós, támogatást és erőt adó kapcsolatra kellett volna elkölteni.
6 comments
on 01/18/10 at 14:16
on 01/18/10 at 14:18
Valószínûleg amíg text alapúak lesznek ezek a social-networking szolgáltatások, soha nem is lesznek alkalmasak a lelki jellegû problémák megoldására, hiszen jóval lassabb beírni a bajaidat-tanácsaidat, plusz elvész az összes gesztus, hangsúly, szünet, amikkel egy személyes beszélgetésnél tudod árnyalni a mondanivalódat.
Hogy a fent említett típusú problémákra lehessen a "barát"-októl segítséget kérni, ahhoz a szokásosnál sokkal szûkebbre kell venni a kört. Elvileg a Facebook-on például lehet mindenféle alcsoportokat létrehozni, de nem tudom hány ember veszi erre ténylegesen a fáradtságot.
Mikor nekem magánjellegû problémáim voltak, akkor teljesen anonim elmentem egy erre szakosodott website-ra, hogy segítséget kérjek. Olyan dolgokat írhattam ott le, amit még a legközelebbi IRL barátaim sem tudnak, viszont a site profilja miatt ott teljesen "normális" volt. (Más kérdés, hogy erõs selection bias volt az oldal felhasználói körében úgyhogy tanácsaikat meglehetõsen óvatosan kezeltem.)
Erõs introvertáltként a Facebook-ot csak arra használom, hogy az amúgy földrajzi vagy más okokból halványodó régi kapcsolatokat valamilyen szinten életben tartsam.
de mivel közlési kényszerem van, ezért csak használnék vmi olyan felületet ahol kiélhetem magam... az viszont látszik, ezt ne feltétlen azokon az oldalakon tegye az ember, ahol tényleges kapcsolatok is keverednek a dologba.
on 01/18/10 at 17:17
Ugyanígy megoszthatok más infokat is velük, amit azért nem akarok mások pofájába nyomni emailként, hanem ha akarják, elolvashatják. Egy csomó apró dologban lehet tanácsot kapni és adni. Bár a szociális kapcsolatokat inkább csak fenntartja, mint nagyon erõsítené, de nekem vagy 1-2 ismerõsöm, akivel már évek óta nem találkoztam, de Facebookon tartjuk a kapcsolatot, látom, hogy mi történik vele, reagálok, míg IRL nem találkozunk. És nem hiszem, hogy ez emiatt felületesebb kapcsolat lenne, mintha életben is találkoznánk.
Facebook valóban nem más mint egy "újság a falumról", amit el lehet olvasni reggeli kávé mellett, ha már unod CNN/BBC/Index.hu féle állandóságot (földrengések, sztrájkok, büdzséhiányok és egyébeket). Másrészt facebook (és hasonlók :) egy hatalmas képekkel és egyéb mediával bõvitett telefonkönyv.
Általában az emberek olyan ismerösöket vesznek föl oda, akikkel valódi életben is szoktak találkozni, de persze van kivétel. Attól függ hogy ki mire használ egy ilyen hatalmas telefonkönvyet: üzletre (HR vadászat, stb), ismerkedésre, stb.
Nyilvan teljesen értelmetlen lenne választ keresni magánjellegû problémákra egy telefonkönyvben, nemde? Ott ül az ember aranyoldalakkal az ölében és nem tud mit kezdeni vele. :)
Ha a facebook számodra felszínes és érdektelenné válik, nem pedig egy baráti telefonkönyvvé akkor nyugodtan töröld az accountod, nem vesztes semmit. Üzleti szempontból amugyis csak LindkedIn a fontos, mert az egy másik telefonkönyv, ami nem alcázza magát semmi másnak, kijelenti hogy az egy üzleti tudakozó.
Comment feed for this postLeave a comment
