Ha elemmel megy és fényes, kell!
« Shanghai gasztró: Jade GardenMong Kok »

Még mindig eszünk: Sheng Ji étterem, Shenzhen

  07/07/14 08:32 am, by , Categories: Konyha

Shenzhen “óvárosában”, tehát a körülbelül húsz éves negyedben jártam. Az utcák itt egészen hasonlítanak a történelmi Hong Kongra: kis, rendkívül rendetlen shopok, enyhén lepukkant épületek, forgalmi dugók. Alapos kutatás után kinéztem egy étterem-utcát, ahol a Sheng Család étteremben vacsoráztunk. A megosztott ételfotók pár embernél már kiverték a biztosítékot, pedig igazán konzervatívan válogattam, semmi trutymó, semmi nyúlós tengeri undormány nem került az asztalra.

Óvatos kezdésként ropogós bőrű malac falatokkal kezdtünk, semmi trükk, csak finom, enyhén sós falatkák, remekül indította a vacsorát a sör mellett.

A Guangdong tartomány jellegzetes ételei közül a sült galamb repült be a szánkba. Itt a sült fej okozta a fennakadást. A kínaiak úgy nagyjából teljes egészében megeszik az állatokat, orruktól a farkukig. Az éhezés elkerülésére ez teljesen jó módszer, és sok esetben indokolt is a csontokhoz közeli finom falatokhoz eljutni. De a fejekkel én nem vagyok jóban. A hús maga barnás, kacsaszerű, puha élmény volt, de a bőr lehetett volna kacsás-ropogósabb.

Az osztriga rengeteg fokhagymával egészen európai, vagy inkább “fusion” élmény volt, ilyen ízhatást kap az ember nagyjából bárhol, ahol osztrigát fogyasztanak, bár ekkora húsos falatokat én még sosem láttam. A nagy halom ropogósra sült fokhagyma egy darabig az emberrel marad.

Biztonságos választás volt a szecsuáni jellegű, alaposan paprikás sült kisrák is, ropogós zöldségekkel. Nekem nagyon bejönnek ezek a paprikás-sós-sült dolgok, és habár ez volt az egyik legkevésbé egzotikus étel, talán ezt tudnám minden nap enni.

Ezekkel a mini kagylókkal rengeteget kellett vacakolni, de megérte. A pincérnő szerint a pálcikákkal kell kipiszkálni a milliméteres húsokat, de nekünk a kiszívós technika jobban bejött, mivel a finom paradicsomos levet is lehetett így érezni. Nagyon könnyű, ízletes étel volt, de a vödör felét nem ettük meg, annyira macerás.

A házi, nagyon lágy tofuval készült tarisznyarák igazán finomra sikerült, a lágy, enyhén édeskés ízű rákhúst élvezet volt kitörni, kiszívni a kitinpáncélból. A tofus szósz meg ment egy rizskupac tetejére, laza köretként.

Egészségügyi okokból fontosnak tartottam a ráivást, az étterem után felkerestünk több helyi bárt a Coco Parkban, ahol összehasonlító elemzést folytattam a különböző Long Island Ice Tea variációk között.

No feedback yet

 

©2017 by Balazs Fejes

Contact | Help | Blog skins by Asevo | CCMS