Mong Kok

Szombaton és vasárnap belevetettem magam a hétvégi tömegbe Kowloon Mong Kok negyedében. Egyrészt Greg barátomnak néztem fényképezőgép árakat, másrészt volt egy pár étterem, büfé a listámon ebben a körzetben.

Fényképezőgépért a Sim City nevű, erre szakosodott shopping centerben nézelődtem, be is gyűjtöttem az árakat. Ha már a környéken jártam, megnéztem a Sino Centre plázát, ahol videojátékok, anime filmek, képregények, figurák, valamit G-Shock órák és hasonló dolgok kaphatók.

Gasztró ügyben kicsit sétálnom kellett. Útközben belefutottam egy piacba, ahol annyira lepukkant kajáldák voltak, hogy még én sem mertem kipróbálni. Hatalmas, ütött-kopott üstök, dobozok, ládák szanaszét, nagyon lepukkant emberekkel. Mentem egy pár kört, a bátorságomat keresve, mikor az egyik “pincérnő” odajött, hogy nagyon jó a kaja, egyek valamit, rámmosolygott, és a fogainak a fele kb hiányzott.

Szóval ide csak erősítéssel jövök vissza, bátor társakkal, előtte-utána alkohol.

A Jordan megállóhoz közel volt egy tésztájáról híres büfé, amit ki akartam próbálni. Nagy nehezen megtaláltam egy hasonló angol feliratot, kivártam a sorom, majd kirendeltem a wonton levesem. Ahogy csekkolnék be a helyszínre 4square-en, látom a kommentek között, hogy vigyázni kell, nehogy az ember a hely mellett levő angol feliratú imposztor büfébe menjen be. D’oh! Megettem a levest, átmentem a kínai feliratú híres helyre, aztán kirendeltem a nap második wonton levesét is. Így legalább volt lehetőségem összehasonlítani a két helyen az ételt. A népszerű Mak Man Kee Noodle Shop ételében a leves sűrűbb, tartalmasabb volt, a tészta meg legalább kétszer annyi. A rák wonton gombóc pedig nagyobb, a töltelék ropogósabb, kicsit édesebb volt, mint az imposztor Mak's Noodle büfében. A kettő leves egyébként 2000 forintból megvolt, imádom a street foodot!

Vasárnap visszamentem Mong Kokba, és vettem magamnak egy “pancake” keskeny lencsét a Sony NEX kamerához, amivel sokkal hordozhatóbb lett a gép. Így már mindenhova tudom vinni magammal. Este ki is próbáltam a lencsét, bár nem sötétben fotózáshoz való.

Étkezésileg hatalmas sikerrel jártam. Elég hamar rátaláltam a Fei Jie nevű snack shopra, ahol némi sorbanállás után ettem pár nyárs polipcsápot és malacbelet csípős, mustáros, édes szósszal nyakonöntve. Amin meglepődtem, hogy ezt hidegen adták. Aztán a csípős szósz felcsípett az agyamig, nagyon ízlett.

Az előétel után végignéztem a piac két szélén található éttermeket. Legalább három-négy étterem tetszett, végül a Délkelet-ázsiai étterem mellett döntöttem a fotók alapján. A Da Nang Southeast Asia étterem rögtön be is került a top 3 helyi étterembe nálam, isteni malacsültet meg ropogós rákhúsos tekercset ettem. Belülről egész modernnek, tisztának néz ki az étterem, ide kollégákat, ügyfeleket is tervezek még vinni.

Még az eső előtt pont elértem a kompot, szépen leszakadt az ég.

Na majd jelentkezem még!