Barcelona, Primavera Sound, 2014

Már majdnem úgy döntöttem, hogy nem írok a Primavera fesztiválról, elrakom magamnak, mint egy kiemelkedő magán-élményt. Aztán elolvastam Bede összefoglalóját, és nagyon tetszett, hogy a 33 koncertből kb kettő volt közös élményünk a négy napos fesztiválon. Akkor már leírom, hogy nekünk milyen volt.

Nem csak a kiválasztott koncertek, hanem a módszerünk is más volt, a húgommal mi a legtöbb előre kiválasztott vagy véletlenszerűen felfedezett koncertet végig is néztük, szerintem úgy veszi ki a legtöbbet az ember az élményből, ha végigköveti az előadás ívét. Ebből adódóan nem 33-as listám lesz :) Nem is raknám sorba a koncerteket, hanem időrendben szaladjunk végig!

Nulladik nap:

A fesztivál nulladik napjára bárkit ingyen beengednek, illetve a város különböző helyszínein mindenféle programok vannak.
A brutális esőzés ellenére kimerészkedtünk, és rögtön a nulladik nap nekem meg is volt a csúcs élmény: Sky Ferraira albumát már eleve szeretem, élőben még sokkal jobb, rockzenésebb hangzással jöttek a számok, és a csaj meg szerintem igazi sztár. Kínlódott a fülhallgatójával, sajnáltatta magát, mérgelődött a személyzettel, de tényleg imádnivaló volt. Ha 25 évvel fiatalabb lennék, kiraknám a poszterét a falamra.

Utána a Holy Ghost! is remek koncertet adott: az alapvetően elektronikus zene ellenére sok színpadi mozgással, hangszerekkel, jó volt.

Első nap:

Itt már pánikoltunk, hogy végig esni fog, de vállalható volt az idő. Napközben turizmus és gasztro élmények fárasztottak le, de aztán ment a fesztiválozás is. Elsőként a Real Estate koncertre mentünk, amit már nagyon vártam, ehhez képest eléggé vértelen, itt-ott hamis, alacsony energiaszintű koncert volt. A Warpaint koncerten legalább érdekes volt a színpadi kép, meg nagyobb lendülettel adtak elő, bár a számok nem nagyon fogtak meg.

A nagyszínpadokon először Queens of the Stone Age, magabiztos, profi zenészekkel, színpadi, színpadias piálással, jó volt.

Ezután a Sony nagyszínpadon Arcade Fire, ahol nagyon távol voltunk a színpadtól, még a kivetítőket is alig lehetett látni. Ráadásul idegesítőek voltak a folyamatosan ki-be, jobbra-balra mászkáló poharas-cigis részegek. A zene remek volt.

Második nap:

Az Adidas Originals színpadon megnéztük kb 10 másik nézővel egy helyi garage rock átlagegyüttest, aztán (a speciális jegyszerzést igénylő) Hidden Stage zárt színpadhoz is bejutottunk, ahol egy nagyon élvezetes, kis klubos hangulatú Hamilton Leithauser koncertet láttunk, végre az első sorból.

A nagyszínpadon Pixies: nem volt ez rossz.

Harmadik nap:

A Ray-Ban miniszínpadán La Sera nagyon cuki volt, az énekes csaj kijött a közönség közé tombolni meg hatalmas lelkesedéssel próbálták túlzenélni a szomszédos nagyszínpadról hallatszó koncertet.

Következőnek kipróbáltunk a Godspeed You! Black Emperor koncertjét, de 20 perc után javasoltam a menekülést. Jó volt, amit csináltak, de elképesztően tömör, fárasztó drone zene volt ez a hangszórók előtt állva. Ezután brutális zúzás következett a Cloud Nothingstól, amire nem készített fel az előtte otthon hallgatott teljesen más első album. Végre volt erőteljes mosh pit élményem, szerintem hajlott korom ellenére vállalhatóan löktem szanaszét a részeg fiatalokat.

Utána a Nine Inch Nails teljesen profin adta elő a számokat, füsttel, fényekkel, és az öreg korára egyre inkább kigyúrt, hegyes fülű troll hercegre emlékeztető Reznor formában, de eléggé steril élmény volt.

Még szerencse, mert így átmentünk a Mogwai koncertre, ami viszont fantasztikus volt. Brutális zúzás, elképesztően jó számok, minden beleadva, szórakoztatóan elnyújtott zajos befejezéssel.

Megyünk jövőre is. Ha esik, ha fúj!