Először iOS-es Runkeeper alkalmazással kezdtem adatokat gyűjteni a sporttevékenységeimről. Hasznosnak és motiválónak találtam látni, hogy hogyan fejlődik az átlagsebesség, nő a távolság, fejlődök a futásban. Azt is jó volt nyomon követni, hogy mennyit futottam havi bontásban, és mennyit kéne még rátenni, hogy tartsam a szintet továbbra is.

Azt viszont problémásabb volt kezelni, mikor futópadon futottam, utólag, a webes felületen felvinni a távokat, sebességet. Különösen nyáron, mikor nincs amúgy is dzseki meg rengeteg zseb az emberen, kicsit terhesnek is találtam, hogy a telefonomat mindenképpen magammal kell rángatni, és külföldi utakon sem örültem a plusz data roaming költségeknek. Ezzel az önigazolással vásároltam meg magamnak a Nike GPS-es órát, és álltam át a Nike Plus felületre a futások követésére.

A másik pozitív mellékhatása az átállásnak az lett, hogy a Runkeeperes ultrapasszív friend listával szemben a Nike Pluson ott van Plastik Józsi meg Dewla barátom is, és többször sarkallt futásra, ha láttam őket kilométereket enni. Ebben a hónapban egyébként igazolt sérülés meg gyereknevelés miatt egyikük sem jelentett még futást. De jó volt, amíg tartott! A Nike felület egyébként rettenet lelkesen ontja magából az achievement üzeneteket (futottál 5k-t, juhúúú!), kezdőknek talán ez is lendületet ad az elején a futáshoz.

Kézi adatfelvitelre nincs lehetőség, de mikor épp nincs nálam a sportórám, a telefonos Nike Running appal is tudok rögzíteni. Kapcsolódó élmény, hogy mikor félmaratont futtottam, kipróbáltam a Nike Running appot kiegészítő Nike Cheer turbó motivátort - ismerősök Facebookon át üzenhettek, amiből egyet meg is láttam egy hatalmas displayen a célhoz közelítve. Egyedül a Facebook falamon hagyott üzenet dömping zavart a témában, de azt akár utólag ki lehet pucolni.

Futópadon futva pedig a cipőmben levő lépésszámlálóval kommunikáló óra teljesen jó megoldás lett. A futópad saját mérésétől kb. 5%-al eltér az órán kapott adat, de ez úgyis inkább ilyen szintentartó futás nálam, annyira nem érdekelnek a pontos eredmények.

Az óra a pántba beépített USB csatolón tölti fel az adatokat, illetve azon lehet újratölteni az aksit, teljesen kényelmes és megbízható megoldás.

A futás viszont csak az egyik fele a sportnak nálam, heti háromszor szoktam a céggel szemben található Life1 fitness termébe járni "súlyos" edzésre. Vannak ilyesmire is appok, ahol lehetne a különböző gyakorlatokat tervezni és a végrehajtást naplózni, de ilyen részletességgel nem akarok ezzel vacakolni. A mérhetőséghez először azzal próbálkoztam, hogy foursquare-en bejelentkezem a Life1-ba, arra ez teljesen elég volt, hogy jelezze, hányszor voltam a héten, illetve hány hete csinálom az edzést folyamatosan.

Így már tényleg annyi adat van, hogy abból mindenféle okos következtetést lehet levonni, de valahogy hiányzott nekem ennek az egységes kezelése. Valami átfogóbb kellene ennél, egy holisztikus nézet az életmódomról. Mire jó ez? Érdemes ennek a "Mérd magad" mozgalomnak (quantified self movement) utánanézni, de ez a fajta szemléletmód segít jó szokásokat kialakítani, megnehezíti, hogy hazudjunk magunknak, és abban is segít, hogy értelmes célokat tűzzünk ki, amit elérve jogosan lehetünk esetleg büszkék magunkra. Ami ráfér az emberre néha!

Az új iPhone 5s-be is kerül mindenféle mérésre alkalmazható új chip, de én szeretném ezeket a méréseket a telefontól függetlenül is tudni elvégezni. Szerencsére több cég is ráizgult a témára, és mindenféle érdekes karperec alakú mérőeszköz van a piacon. A Nike Fuelband már egy ideje rajta volt a beszerzési listámon, de sajnos nem találkoztam vele a boltokban. illetve Fitbit sem került még elém, ami talán a legjobb kritikákat kapja a kategóriában. A Jawbone UP viszont rámkacsintott a Luton reptéren, azonnal meg is vettem.

Három méretben kapható az eszköz, én egy m-es méretezésűt vettem. Eleinte egy picit szorosnak éreztem az eszközt, de néhány hét után már pont kényelmes, és az l méret már túl nagy lett volna. Maga az eszköz egy USB adapterrel tölthető, és iOS vagy Android eszközökön futó Jawbone UP appal kezelhetők az adatok. A telefoncsatlakozáshoz a fülhallgató jack csatlakozóba kell dugni az eszközt. Már kicsomagoláskor láttam, hogy a csatlakozót védő sapkát el fogom hagyni, egy hét után így is lett. Így a karomon látható csupasz jack csatlakozó mindenképp erősíti a nörd imidzset.

Az alapfunkciós lépésszámlálás mellett a Jawbone UP rögzíti, ha egyéb sporttevékenységet végzünk (két gombnyomással indítjuk illetve állítjuk kézzel a rögzítést), aminek a természetét, intenzitását telefonos szinkronizáció után az appban lehet pontosítani.

Ezen kívül a számomra rettenet érdekes funkció az alvással kapcsolatos. Mivel éjszaka sem zavaró a karon tartani az UP-ot, remekül tudja mérni, hogy mikor, mennyit aludtunk, ebből mennyi volt mozgolódós "light" alvás, és mennyi a mélyalvás. Nekem az elsődleges problémám a témában a nehéz elalvás, érdekes látni az ezzel kapcsolatos statisztikát is (30 perc - 1 óra kb mire elalszom általában).

Nekem kicsit hiányzik, hogy a laptopon, webes felületen tudjam nézegetni az adatokat, de végülis kényelmes a mobilon is böngészni a trendeket, napi adatokat, illetve felismerni, ha valami jó vagy nem jó. Van itt is csapatozós friend funkció, de nincs ismerősöm, aki aktívan használna UP-ot - pedig nagyon kíváncsi vagyok mások adataira is!

Az elmúlt pár hétben lelkesen használtam az eszközt, már szinte hiányzik, ha leveszem a karomról. Elég 10 naponta pár órát tölteni. Ha nem romlik el, illetve nem veszítem el az USB adaptert, marad a Jawbone UP rajtam, de azért kíváncsi vagyok más hasonló termékre is, főleg, hogy a Fitbit és a Fuelband is most kapott új verziókat. Mindenesetre ti is gyertek, mérni jó!

Aki nem követné máshol, jelzem, hogy pörög a videojáték podcast gyártás ezerrel, a 37. epizód tölhető a Konnektor oldalról frissen.
A témák között a Nintendo 3DS eladások visszaesése, következő generációs konzolok, majd sok-sok retro játék tipp (Pirates, Tie Fighter, Crash Team Racing, Flashback), sőt elhangzik a Gravis meg Adlib kifejezés, és a régi analóg joystickok kalibrálása...
Végül pedig iOS letöltéseket ajánlunk.

Korábban már érintettem a media sharing témát, de mostanra már kezd vicces lenni a probléma, ezért gondoltam elétek tárom.
Következő használati esetek vannak:

• A DVD-ről archivált, illetve letöltött filmeket szeretném a családdal a nagy tévén nézni
• Nem fér fel a teljes zenei album gyűjteményem az iPhone, iPad eszközeimre, ezért ezt szeretném elérni egy desktop megosztásról
• A filmjeim is, de főleg a tévésorozatokat gyakran az ágyban, párnák közt, iPad eszközről szeretném nézni
• A DVD gyűjteményből a gyerekek is gyakran néznének filmet (lányom Macbookról, fiam Windows PC kliensről filmezne)

Ez jelenleg úgy működik, hogy a gaming PC egyben szerverként is funkcionál (nem vagyok hajlandó többszázezer forintért NASt venni).

1. Zene
Vettem egy Subsonic nevű multiplatform szoftvert, amivel igazán jól meg tudom osztani a zenei gyűjteményem, böngészőből lehet bárhonnan, szépen albumborítókkal, időrendi sorrendben is, kényelmesen böngészni és lejátszani zenéket, és iPad, iPhone, Android mobilokról szuper kliens appok vannak hozzá. Én az iPad és iPhone felületet is adó iSub appot vettem meg.

2. Filmgyűjtemény, nagy tévén lejátszás
Egy ingyenes PS3 media server alkalmazást futtatok, amivel az amúgy is tévére kötött, csendesen működő PS3-al kellemesen le tudom játszani a filmeket. Eddig egy WD HD Live nevű eszközzel értem el a filmeket, méghozzá a Windows 7-ből a jobbklikk-Play to.. opcióval indítva a fájlokat, de így kevesebb dolgot kell bedugva, szoftver-frissítve tartanom.

3. A tévésorozat illetve filmnézés az iPad-en
Ez egy harmadik szerver szoftvert igényel. Itt az Air Video mobil appot vettem meg, és ingyenes hozzá az Air Video szerver. Nagyon jól működik a live transcode funkció, valós időben kódolja át Quicktime által fogyasztható formába a szerver az anyagokat, és wifin is szépen, gyorsan jön a deszkán.

Arra gyakorlatilag nem találtam gyerekbiztos, egyszerű, szép megoldást, hogy a filmes PS3 Media Server cuccot vagy az Air Video szervert elérjem Macbook meg Windows 7 desktop kliensekről, de itt nyilván egy sima file share is működik.

Mindenesetre iszonyat erőforrás-pazarlásnak érzem, hogy három külön megosztó szerver folyamat fut a gépen (plusz file share). Igazából ahhoz, hogy csökkentsem a szerver appok számát, ahhoz fel kéne adni mondjuk az iSub meg a Subsonic webszerver szép felületét, hiszen elvileg létezik DLNA kliens app iPhone-ra is, ami elérné a PS3 media server által megosztott zenéket. Van valakinek tapasztalata a Media Link Player vagy bármi más DLNA appokkal iPhone/iPad környezetben?

Alapvetően az érdeklődés hiánya miatt szépen leálltunk a podcast gyártással, de most fellelkesített Greg barátomék videojáték podcastja, már a második adás felvételében vettem részt. Most épp aktív videojátékos időszakban vagyok, és van is miről beszélgetünk, és a nagyobb csapat lehetővé teszi, hogy egyes hiányzások esetén is lehet a heti egy stabil adást tartani.

Itt találhatjátok az eheti adás oldalát, shownote, képek, satöbbi.

Sokat beszélünk a Halo: Reach launch eseményről, amit meglátogattunk, PlayStation Move élmények, Tokyo Game Show gondolatok, illetve a PSP Go eszközöm is megkapja a heti rúgást, ennek már hagyománya van a podcastban.

Szerintem toljátok be iTunes alá a podcastot, annyira jó, hogy én is újra végighallgattam :-)

A HTC Desire témát folytatva, elmesélem, mire jutottam az Android alkalmazások kapcsán. Először is, kínos, hogy az Apple App Store-hoz képest a Google a nyitottságot hangsúlyozza, de nekünk itt Magyarországon nincs nyitva az Android piac. Az ingyenes alkalmazásokat letölthetjük, de a fizetős anyagokat már nem tudjuk megvásárolni az Android Marketből.

Szerencsére a legtöbb alkalmazás, ami érdekel engem, ingyen letölthető, illetve a Market alkalmazáson kívül, pl az AndAppStore-ban megvásárolható sima Paypal kontóval.

Kellemes meglepetés volt, hogy az iPhone home screenemen tartózkodó főbb alkalmazások mind megvannak Androidra is:

• Shazam - a rádióban, boltban hallott sikerszámot fel tudom ismertetni vele, és később le tudom tölteni a feleségemnek vagy a gyerekeknek.

• Evernote - az univerzális jegyzetelő app, ami rendesen a felhőben tartja a jegyzeteim, és Windows, OS X, iPhone platformra is adnak appot hozzá.

• Közösségi háló appok, mint Facebook, Twitter, GoWalla.

• Runkeeper - futások GPSes követésére, naplózásra.

• Photoshop Mobile - mobil fotók croppolása, pár effekt.

• Tuner gStrings - gitárhangolásra, mint GuitarToolkit az iPhone-on.

• Spotify zenehallgatásra.

• Vignette vicces fotóeffektekre.

Ami még nagyon hiányzik, az egy Audible.com hangoskönyv lejátszó, és egy Kindle eBook olvasó app, mindkettő kijön a nyár során.

Látszik tehát, hogy amit én alkalmazásból csinálok az iPhone-on, gond nélkül meg tudom oldani HTC Desire és Android alapon is. Az alkalmazások gyakran egyszerűbbek, nem olyan kifinomultak, mint az iPhone változatok (Evernote, gStrings pl.), de nekem teljesen elegendő funkciót biztosítanak ilyen mobil helyzetben.

Az iPhone-om telefonáláson, zenelejátszáson, alkalmazások meg böngésző futtatásán kívül gyakran használom játékra. Régebben sokat panaszkodtam, hogy csak kvarcjátékokat kapunk a PSP vagy a Nintendo DS játékok minőségéhez képest (nem technikai szempontból, hanem tartalmi szempontból). Monstanság végre jönnek komolyabb kiadások is, mint a Square Enix Chaos Rings játéka, vagy a Nindendo DS-ről portolt nagy kedvencem, a Phoenix Wright Ace Attorney.

Sajnos az Android platform még távolról sem közelíti meg az iPhone-t játékok szempontjából. Még az ingyenes iPhone játékok közelébe sem kerülnek az androidos top szoftverek. Ennek kiváncsi lennék az okára, hiszen az Android app piac is biztos szép bevételt hozhatna a fejlesztőknek. Érdekes, hogy a Gameloft bepromózott nagy Android játékkupaca nem vásárolható meg az én telefonomon, lehet, hogy ezt is csak bizonyos régiókban teszik elérhetővé.

Biztos sokaknak nem tragikus, hogy nem tudnak játszani az Android telefonokon, de én már alig várom, hogy visszategyem a SIMet az iPhone-ba, és továbbvigyek pár pályát az iBlast Mokiban, meg kipróbáljam az új játékokat.

Próbálgatok egy HTC Desire telefont, és annyi minden gondolat adódott a téma kapcsán, hogy inkább több bejegyzésre bontom a dolgot, mint hogy hetekig írjak egy nagy cikket belőle.

Kezdjük a zenék, adatok, szoftverek szinkronizációjával. Mint (egyébként elégedett) iPad és iPhone tulajdonos, arra már korábban rádöbbentem, hogy ez az iTunes szoftverrel meg számítógéppel szinkronizálás dolog teljesen idejétmúlt. Amíg csak iPhone-om volt, addig is idegesítő volt, hogy mindig kábelt kellett magammal hordani, meg dugdosni, ha új zenét akartam a telefonra tölteni, vagy podcastokat befrissíteni. Elvileg lehet a telefonon is alkalmazásokat vásárolni, de abból is csak probléma volt korábban, ezért inkább a Mac gépen vásárolok, amikor tudok, és syncelem a telefonra meg az iPad-re. Így két készüléket dugdosni fel-le már teljesen nevetséges. Az meg különösen agyhalál, hogy ha veszek egy iPhone szoftvert, feltelepíti alapból az iPad-re is, teljesen káoszos ez a két eszköz-egy iTunes helyzet.

Ez a kábelezés dolog vicces volt 12-13 éve, mikor a PalmPilot PDA-m kötöttem a gépre soros porton, és tolta rá a tartalmakat a HotSync.exe, de ma már van wifi körülöttem, van 3G a készüléken, minek leláncolni az egészet egy számítógéphez? Ráadásul az iTunes a zenegyűtemény alkalmazásból egy nagy, lassú, bonyolult platformmá hízott. Lassan indul, egy csomó dolog kényelmetlen benne, egyre kevésbé kedvelem.

A Google szerencsére teljesen más megközelítésből alakította ki az Android infrastruktúrát, és elsősorban a Google és egyéb szolgáltatók webes adataira, a “felhőre” támaszkodik a szinkronizáció. Címlista a Google contacts-ből, mindenféle feed a Facebook, twitter irányából, képek a Picasa és Flickr albumaiba töltve, vagy akár Facebookra. Nincs is semmi telepítve a gépemre, hogy a mobilom működjön. Aktiválni sem kell desktopról, szépen a telefonon beállítom a Google kontóm, aztán megy a dolog.

A HTC által készített Sense felület a Desire-n még egy lépéssel továbbmegy, és a különböző (Exchange-s, Google Contacts, Facebookból) jövő címlistákat szépen össze tudjuk fűzni. Minden személyhez csak egy bejegyzés tartozik a címlistában, ahol elérhető a kombinált adatlap, legutóbbi státusz frissítés, ráadásul a kapcsolathoz tartozó fotót le tudja szedni automatikusan a Facebookról. Rendkívül erős megoldás ez, egyedül attól félek, hogy az összefűzés lehet, hogy csak a telefonon helyileg van letárolva, és ha átmegyek egy másik telefonra, újra meg kell csinálnom. Tud erről valaki valamit?

Az alkalmazások böngészése, telepítése az Android Marketből kényelmetlenebb, mint az Apple iTunes megoldás, de az AppBrain szolgáltatás lehetővé teszi, hogy desktop böngészőből válogassak, majd a telefonon csak az Install gombot kell megnyomnom. Így lesz ez egyébként a 2.2-es Android szoftverrel is, már külső segítség nélkül.

Tudjátok, gyakran hallgatok podcast adásokat, most a Google Listen alkalmazást használom Androidon erre, ami rendkívül bugos, káoszos felületű alkalmazás, de így is jobban használható önállóan, mint a számítógéphez szinkronizáló Apple megoldás.

Nem írtam még a zenék áttöltéséről, az majd kiderül a következő, Spotify Android bejegyzésből, hogy miért nem lényeges számomra.

Mit kell tehát tennie az Apple-nek, hogy az iPhone készülékeket vásároljam tovább, sync témában?

• Ne legyen egy kiegészítő, slave eszköz a telefon a számítógép mellett.
• Ingyenes MobileMe funkcionalitás, címlista, naptár, bármi adat a weben, nem a gépemen.
• Wifi sync, le a kábellel!

Tervezek még írni a mobil zenehallgatásról, az Androidos alkalmazásokról is, fejlesztésről és persze nem lehet kihagyni a hardver és szoftver felület témát sem.