Üvegtigris

Tegnap megnéztem végre az Üvegtigris első részét.
Nagyon sok ismerősnek tetszett, de én végigszenvedtem az egészet. Valahogy nekem rossz érzés, és nem vicces, mikor sérült, idióta emberek hülye hangon beszélnek, és folyton pórul járnak.

Nyilván közelebb áll hozzánk magyarokhoz ez a kilátástalan, eleve vesztésre ítélt szemlélet, mint a nézhetetlen happyend befejezésű hollywoodi vígjátékok. Elég végignézni az utcán a "Rosszabbul élünk" posztereket, ez mindent elmond a magyar emberről.

Természetesen röhögtem azért párat, a babettás-easyrider poén tényleg megunhatatlan, meg én is bírom a szarós-hanyattesős poénokat, mint minden rendes ember.