valóság pont hu

JoeP urat olvasva jól fel is húztam magam. Én legutóbb útlevelem ügyében szívtam, és hasonló élmény volt a sok haszontalan, nagypofájú bürokrata közalkalmazottal ügyet intézni.

A legtöbb "customer-facing" pozícióban olyan ember van, aki alig várja, hogy beszólhasson, véleményt mondjon, minősítsen, de legalábbis kicsinylő, utálkozó arckifejezést vágjon. Ez boltban, egészségügyben, hivatalokban, bankban, mindenhol így van.

A tolakodás, pofátlankodás pedig mindenhol azonnal előkerül. Ezen kívül mindenki állandóan szenved, rossz kedve van, elégedetlen, és utája a munkáját meg a főnökét.

Szerintem akármelyik párt nyer, akármilyen programot próbál megvalósítani, amíg ilyen anyagból kell dolgozni, nem sok jót lehet kihozni ebből az országból. Itt az emberek semmit nem szeretnek tenni, hogy pénzt keressenek, sikeresek legyenek, csak a szenvedés meg a fikázás megy mindenhol. Mindenki belesüpped a saját nyomorúságába. Érdekes lenne tudni, hogy ez mindig így volt-e, vagy csak a rendszerváltás előtti fél évszázad nevelt ki ilyen életképtelen, keserű embertömeget.

Azt remélem, hogy a fiatalabb generációk már talán kaptak elég külső behatást, és tudnak élni a lehetőségekkel, de persze nem ezt látom a mindennapi helyzetekben :-)