Habár a strandolást is kedvelem (inkább olvasás, zenehallgatás, mint úszás), a nyaralás fontos témája nálam a kajálás. Ebben az évben úgy érzem igazán eljött a közösségi ajánlások ideje, és nagyon sok gasztro élményt sikerült begyűjteni 4square ajánlások alapján.

Gyakorlatilag minden nap 4sq-n ajánlott helyekre sétáltunk el, egyetlen csalódásba futottunk bele, egy Velencében erősen ajánlott fagyizó tűnt olyan gagyinak, hogy inkább továbbálltunk egy szimpatikusabba. Minden más erősen ajánlott étterem pozitív élmény volt.

Első nap egy 15 perces séta után lukra futottunk, mert az étterem térképen bejelölt pozíciójában kizárólag magánházak voltak, a helyiek pedig nem tudtak semmit a kinézett helyről. Szerencsére eszembe jutott rákeresni a hely nevére Google Maps-en, és így 150 méterre kb. megtaláltuk az Al Vecchio Violinot. Itt egy korrekt, egyszerű, rendkívül gyors, és gyerekbarát konyhát találtunk - a pincér rutinosan vette, hogy a fiam a steaket sült krumplival kéri az alapértelmezett zöldségek helyett. A Fritto Misto bőséges és ropogós volt, helyes kis rákokkal, akik fekete szemükkel nézték, ahogy pusztítottam a kaját.

Másnap sikertelenül jártunk az Alla Grigliata étteremmel, mert dugig volt, de foglaltunk asztalt a következő napra. A B-tervként választott Don Claudio igazán gasztro élmény volt. Dizájnos tálalás, ötletes ételek, szép környezet, és csak másnap vettük észre a "featured in Michelin Guide" logót az ajtaján :). Kaptunk egy bónusz előételt, a pestos, paradicsomos, mentás, mozzarellás görögdinnyét otthon is reprodukálni fogjuk. A saját táljában vajon gőzölt hal isteni volt, a desszertről az otthoni Babel Delikat jutott eszembe. A fiam steakje is ütött.

A foglalást igénylő Alla Grigliata egy trendi grillbüfének néz ki, vidáman füstölő grillpultokkal. Egészen bizarr kinézve látni, ahogy a garázsban hegesztik a húsokat. Imádtuk a felvágottas, szalámis előételt, és a hét legintenzívebb élménye volt nekem a grill tál oldalassal, kebabbal, sült kolbásszal. A köret grízből készült polenta máshol is visszatért, szóval lehet az valami helyi sajátosság.

Velencében a tömegtől kitikkadva egy remek éttermet találtunk 4sq-n a Rialto híd tövében. A Bancogiro volt talán a legdrágább éttermünk a héten, a legkisebb adagokkal, de nem maradtunk éhesek a végére. A ropogós seabass tényleg ropogott, a gyümölcsös szósz és a csillagánizs pedig remekül kiegészítette. A vacsorát könnyebbre vettük az Oasi del Panino könnyű fehérkenyérből készült, gazdagon pakolt szendvicseivel.

Az utolsó 4square keresésünk egy pizzéria volt, és sikerült megint jót találni. A Da Pino étteremben a méteres meg 50 centis pizzák adják az egyedi ízt (Pizzalonga), amit aztán az asztaltársaság oszt szét egymás között. Egy nagyon kedves magyar pincér segítkezett nekünk végig, sőt, hozta a tulaj speciális picante olaját, amitől mégjobban ütött a pizza. Szerencse, hogy a helyieknél előbb szoktunk vacsorázni, mert míg 8 körül még találtunk asztalt, utána már dugig volt az étterem.

Egy hét alatt sokmindent megettem, mi? Szinte mindenhol halat választottam, és próbáltam minden nap futni 6-8 kilométert a parton, holnap reggel azért mérek egyet, hogy hogyan módosult a súlyom a nyaralás alatt.

Amióta nem tudok rendesen futni, jönnek vissza kilók, ezért különösen fogékony voltam az étkezős témára, mikor rátaláltam a New York Times cukros cikkére.

A cikk és a Robert Lustig YouTube videó, amire hivatkoznak benne, röviden összefoglalva arról szól, hogy a cukor alapvetően egészségtelen dolog, rettenetesen elhízunk tőle, és hosszabb távon csúnya halállal pusztulunk el a cukorfogyasztás miatt. A videón mindenféle kutatási eredménnyel, roppant tudományos diagramokkal támasztja alá a rendkívül szuggesztív előadó az élettani hatásokat, és az élelmiszeripar gonosz manipulációit, hogy minél több cukrot fogyasszunk.

Találtam egy érdekes interjút is Lustig professzorral, ami talán egy fokkal fogyaszthatóbb.

Azt eddig is tudtuk, hogy kevesebbet kéne fogyasztani, de ez az anti-cukor hullám azért ennél tovább megy, és konkrétan méregként pozícionálja a cukrokat. Érdemes végignézni a videót, rengeteg olyan információ van benne, amivel jó tisztában lenni. Én az anyag hatására először pánikszerűen kerültem minden cukorral kapcsolatba kerülő ételt és italt, de két nap után oda jutottam, mint bármi ilyen próbálkozásom után - estére baromi éhes és morcos voltam, és végül degeszre zabáltam magam a Lacipecsenyéből rendelt kemencés csülökkel.

Másnap aztán extra élvezettel ittam a cukos lattét az irodában, és úgy döntöttem, DEFCON 1 szintről lejjebb veszem a pánikot. Amit magamnak leszűrtem a táplálkozástudománnyal kapcsolatban az utóbbi években, az szerintem a cukor témában is igaz: a redukcionista elméletek szinte mindig megdőlnek, a valóság mindig bonyolultabb. Ahogy a zsír, vaj, majd később a margarin, a vegák szerint a hús, a paleo étrendes megszállottak szerint a liszt a Rossz forrása, minden trendnek van egy ilyen életciklusa, aztán kiderül, hogy nem is úgy működik a szervezet, mint gondoltuk.

Azért vannak ezekben a kutatásokban visszatérő elemek, amit tényleg érdemes megfogadni:

• Együnk minél változatosabban, valószínű így minden szükséges jó bekerül, és arányában kevesebb jut egy-egy problémásabb anyagból.

• Próbálkozni kell minél kevesebb feldolgozott kaját enni, az iparban tényleg nem lehet bízni. Nyilván nem sok embernek van lehetősége napi szinten főzni, de próbáljunk frissen készített ételeket enni, jó menzát találni, valós húsnak meg zöldségnek kinéző dolgokból választani inkább.

• Jóval kisebb adagokat kellene enni, mint amit ebben az országban megszoktunk, de azért szerintem eleget kell enni ahhoz, hogy ne kezdjek egész nap kajáról gondolkodni.

• Jó sok sporttal lehet ellensúlyozni a sok negatív hatást, ez a cukros videón is jól lejön.

Nekem a kaja jelentős örömforrás is, éttermekkel, sütikkel, gasztroblogokkal, szóval nagyon nehéz lenne besorolni bármiféle korlátozó étrendbe. Azért van egy csomó apró, egész könnyű lépés, amit cukor témában meg tudok tenni:

• Az üdítőket eddig is minimalizáltam, de elég erős érvek szólnak a gyümölcslevek, dzsúzok ellen is. Gyümölcsben fogyasztva, a sok rosttal még elmegy a cukor, de külön lében nem kéne.

• Edzéskor nem sportitalt, hanem vizet fogok inni.

• Gyenge pont a süti, édesség, ezt szinte minden ebéd után megkívánom, ezt próbálom heti egy-két alkalomra korlátozni.

• A reggeli Crunchie Nut meg Cookie Crisp cukorbombák eddig is enyhe lelkiismeretfurdalást okoztak, most próbálom kihagyni ezeket.

• A salátaöntetekkel is vigyázni kell, kéne valami whitelist erről :) a Subwayben meg sajnos a kedvenc mézes-mustáros öntetről is el kellene gondolkodnom. Megkóstolom a többit is.

Szülőként persze százszor bonyolultabb a téma, főleg, hogy a gyerekeim mennyire szeretik az édességet, így húsvétkor körülnézve a lakásban elég reménytelen a helyzet. Talán ha követem ezeket a témákat, és odafigyelek a részletekre, ki lehet alakítani fenntartható szokásokat nagyobb kínlódás nélkül. Azért fel fogom venni ennek a cukros tudósnak a nevét egy Google Alertre, kíváncsi leszek, hogy miben hal meg!

Hetek óta nem volt semmi gasztronómiailag jelentős élményem, ezért örömmel csatlakoztam a kollégák Costes étterembe induló csapatához. Egy három fogásos, 4900 forintos ebéd menüt próbáltam ki. Ez sok pénz, nézzük mit kaptam cserébe:

A leves a napi ajánlatból volt, fehérbabkrémleves chorizoval címen futott. Én kicsit hígnak, kevéssé krémesnek találtam a levest, és sótlannak. A sótlanságot talán direkt okozták, hogy majd a sós kolbász ellensúlyozza, de annyira pici volt a mogyorónyi "kolbász", hogy ez nem segített.

A főétel kacsamell volt, édesburgonyás szósszal, fügével, ez már nagyon ízlett. A szósz különösen bejött.

A desszert egy ilyen málnahabos finomság volt, a mellette levő sütibe pedig citromfagyit raktak. Ízre ez eszméletlen finom volt, csak a jéghideg fagyi meg a kemény süti együtt nehezen fogyasztható kombináció.

Összességében finom volt a kaja, bár most így az irodába visszaérve még tudnék enni valamit!

Pénteken a gyerekekkel kipróbáltuk a Jókai utcában található Dzsungel Kávézó és Éttermet. Az étterem négy terme négy témára van belőve (dzsungel, szavanna, óceán, kalózok), és az étlapon szereplő ételek is ehhez vannak igazítva.

Mi az Óceán teremben kaptunk asztalt.

Az étel maga finom volt, bőséges, és szerintem vállalható áron adták. Négyen végül 15 000 forintot fizettünk: négy főétel, egy előétel, több üdítő, sör, koktél volt ebben.

Szerintem elsősorban gyerekekkel nagyon jó választás, bejön nekik a látványos dekor, de a finom ételekért is érdemes odamenni.

Kipróbáltuk a kollégákkal a Széchenyi és a Nádor utca sarkán levő Momotaro Ramen éttermet.
Kifejezetten büfé jellegű, gyorsétkezős ázsiai konyha ez. A sokféle ramen tésztás leves mellett van gőzgombóc, meg egyéb finomságok is. Az általam választott csirkés ramen 1200 HUF áron bőven elég egy ebédre, de persze kipróbáltunk több dolgot is. A ramen isteni volt szerintem, jól meg volt pakolva gombákkal, csirkével, a tészta is jó volt benne.

Videó:

Nagyon tetszett, hogy az asztalok felénél tényleg ázsiai (japán?) öltönyösök meg családok ültek, meg hogy nagyon finom zöld teát adtak automatikusan egy kancsóban. Ha itt lenne a céghez közel, szerintem kétnaponta ide járnék ebédelni.

Érdekes adat, wikipédiáról:
Ramen (Katakana: ラーメン; Kanji: 拉麺 rāmen?, IPA: [ˈɾaːmɛn], is a Japanese noodle dish that originated in China.

Nekem az Onyxról elsősorban a "Slam" című klasszikus jut eszembe, de van ilyen étterem is. Elmentünk a Vörösmarty térre, és kipróbáltuk Ákos és Angelday urakkal a 3000 forintos ebéd menüt a héten. Vártam is, hogy kikerülnek a rendes kamerával készült fotók, de valószínű a parkolással kapcsolatos kellemetlenség elvette a plastikmedia lendületét.

Röviden összefoglalva: igen jót ettünk. A kenyerektől, házi jegesteától kezdve jól éreztem magam. Előételnek marinált sült paprika volt, kis pirított kifli karikákkal, juhsajttal, rukkolával, jól nézett ki, és kellemes, harmonikus íze volt az ebből összerakott falatoknak. A főételként választott almapürés marhafartő finom volt, egyedül a kicsit nyers érzetű krumpli zavart a köretben. A rétes tésztalapok habkönnyű túrókrémmel ízlettek nagyon. Ez a 3000 forint (plusz a tea) nekem nem fér bele gyakran a költségvetésbe, de időnként biztos megyünk még.