2008 - Kedvenc Zenéim

Nagyon jó év volt ez a zenei kínálat szempontjából. Egész évben folyamatosan jöttek érdekes albumok, mindig volt mivel etetni a zenelejátszóimat. A következő listában összegyűjtöttem azt a 22 albumot, amit beszereztem, megvásároltam, letöltöttem, és meg is tartottam ebben az évben. A sorrend időrendben van, nem is próbálom értékelni egymáshoz képest őket.

British Sea Power - Do You Like Rock Music - ez nyitotta az évet nekem. Talán kevesebb igazán könnyed, szuperfülbemászó szám van rajta, mint az előző British Sea Power albumon, de nagyon lendületes, érdekes rockzene ez. Ez az egyetlen angol album a listámon ebben az évben egyébként.

Stephen Malkmus & The Jicks - Real Emotional Trash - A Pavement énekesének ez az új albuma teljesen meglepett. Sokkal változatosabb a hangzása, mint a Pavementtől megszoktuk, de ugyanúgy ott van a játékos lazaság, viccelődés benne.

Murder By Death - Red of Tooth and Claw - Igazi amerikai western hangulata van ennek az albumnak. Az allmusic.com-on "gothic country" kategóriát találtak ki hozzá, ami jól hangzik. Ha ez az album ital lenne, akkor egy fél üveg bourbon whiskey lenne, hamutartóval mellette :-)

Counting Crows - Saturday Nights & Sunday Mornings - Sosem bírtam a Counting Crows korábbi albumait, ilyen lite rock feeling volt bennük, de ezen a lemezen több szám is igazán megfogott. A Hanging Tree című számot legalább 100 alkalommal hallgattam meg, sokszor 5-6 alkalommal egymás után. Szemtelen módon fülbemászó a dallama.

The Breeders - Mountain Battles - Emlékeztek még a Breedersre? A Last Splash album a 90-es években nagyon sikeres volt, azóta nem nagyon követtem, hogy mit csináltak. A Mountain Battles meglepően fogyasztható, vicces, eredeti, izgalmas album, teljesen lökött csajokkal, nagyon sokat hallgattam ezt is. Az "Overglazed" a legtöbbet hallgatott szám nálam ebben az évben! Torzított gitár 4 life!!


Jackson Browne - Solo Acoustic Vol.2 - Az album címe nagyjából mindent elmond, kellemes akusztikus gitáros dalok Browne koncertjeiről, tényleg minden szám nagyon jól jön le ilyen egyszerű hangszereléssel. A számok között mindenféle tréfálkozás, sztorizás van, ami az első pár alkalommal nagyon szórakoztató, meg tényleg egy bensőséges hangulatot teremt, viszont a 10. alkalom után már ismeri az ember kívülről az összes poént, és zavaró. Ezért lehet nekiesek és kivágom a szöveget, csinálok egy szövegmentes változatot belőle, ha lesz időm.

Joe Jackson - Rain - Joe Jacksonra még a nyolcvanas évekből emlékszem, de azóta egyáltalán nem követtem a lemezeit. Ez a Rain viszont nagyon bejött, elsősorban zongorára épülő, sajátos, érzelemgazdag számok ezek. Akinek például tetszenek a Ben Folds albumok, ez is biztos bejönne. Nekem kifejezetten üdítően más a hangzása a sok gitáros album között.

Death Cab For Cutie - Narrow Stairs - Erről az első kiadott kislemez, az "I Will Possess Your Heart" nagyon-nagyon bejött, 8 és fél perces szám, iszonyatosan eltalált basszusgitár alap, tényleg egy tökéletes szám. Az album csalódás volt eleinte, de most valahogy újrahallgattam nemrég, és elkezdett egyre jobban tetszeni. Az enyhén fátyolos, New Order stílusú énekhang is bejön nekem.

Flight of the Conchords - Flight of the Conchords - Ez egy vicces tévésorozat mellé készült album, amin nem csak nagyokat röhögtem (Pet Shop Boys meg Bowie paródia nagyon ász), hanem a számok még teljesen élvezhető, jó dalok is. A tévésorozat ismerete nélkül is simán tudom ajánlani.

Jakob Dylan - Seeing Things - Jakob Dylan Wallfloweres számaiban mindig kicsit kínosnak éreztem a hangszerelést, ilyen rádióbarát lite rock volt a vége az alapvetően jó számoknak. Ez a szólóalbum nagyon jól ki lett találva, az egyszerű, letisztult háttérrel sokkal nagyobbat ütnek a dalok. Kedvencem az Evil is Alive and Well című szám, simán elférne az apuka, Bob Dylan bármelyik sikere mellett szerintem.

Nik Freitas - Sun Down - a sok komorabb, szomorkásabb zene között egy kicsit vidámabb, gondtalanabb hangzású gitáros popzene ez. Hangulatjavítóként is használható. Kérdezze orvosát, gyógyszerészét.


The Black Angels - Directions To See A Ghost - Kicsit egy modern Doors jellege van ennek az albumnak. Sőt, nagyon. Nekem nagyon bejön, remek, torzítós-effektezős-elszállós gitárfutamokkal, enyhe disszonancia, de végig követhető dallamok. Ez is elbír néhány pohár bourbont meghallgatáskor.

GZA/Genius - Pro Tools - ez az egy hip-hop album fogott meg egyedül egész évben, pedig volt olyan évem, amikor szinte kizárólag ilyeneket hallgattam. A Pro Tools tényleg egy profi album, minden szám a helyén van, nem lett túl hosszú, nincsen tele vendégekkel, nem ugyanazok a producerek csinálják az alapokat, mint az összes divat rap albumon. A szövegek mind figyelemreméltóak, a zene meg vintage Wu-Tang.

Tricky - Knowle West Boy - hmmm, ez valami fura tendencia ebben az évben. Tricky munkásságát sem követtem az első albumok óta, de most meghallottam a "Council Estate" számot innen, és azonnal meg kellett vennem az albumot. Nagyon jól sikerült az egész album, ötletes, kicsit nyers, nagyon Tricky.

Girl Talk - Feed the Animals - az biztos, hogy ez az év legjobb buli mixalbuma. Semmiféle stílusbeli korlátot nem ismer a fickó, valami elképesztő forrásokból ragasztgat össze számokat. 5-10 másodperces szeletek 70-es, 80-as évek popzenéiből, mai sikerekből, de valahogy mégis egyedi, önálló, értelmes számok jönnek össze belőle. Lendületes az egész album, és nagy élmény felismerni a hangminták forrását. Ha fel akarok ébredni, és pörgősebb hangulatot elérni, ez az ideális album.

Calexico - Carried To Dust - A Calexicot előző lemezükkel ismertem meg, ami az alternatív country stílusa miatt fogott meg. Ezen az albumon ennek nyoma sincs, állítólag inkább az általam nem ismert korábbi albumok iránya érződik. Mindenféle mexikói behatás, kis világzene, kevésbé törekednek az aktuálisan divatos stílusokat követni. Kis ideig tartott, amíg ehhez hozzászoktam, de most tényleg nagy kedvenccé vált az album. A feleségem csodálkozott a múltkor a kocsiban, mikor ezt a zenét raktam be, volt trombita meg spanyol nyelv meg sokminden, amit én általában nem szoktam hallgatni, de egyszerűen nagyon jók a számok.

Top Ranking Santogold - A Diplo Dub - a Santogold album nekem igazán nem jött be, de ez a vegyessaláta, amit Diplo a Santogold számok köré kialakított, igazán megtetszett. Van itt Aretha Franklin, Sir Mix-A-Lot, Clash, tényleg jól körül van járva, hogy Santogold miből építkezik a számaiban.

Lindsey Buckingham - Gift of Screws - nagyon vártam már ezt az albumot, az előző Buckingham album egyik kedvencem. Ez nem sikerült annyira tökéletesre, de így is van rajta 5-6 igazán jó szám. Kicsit zavaró a dobok helyett használt gitáros percegés sok szám hátterében, valakinek szólnia kellett volna, hogy ez így kellemetlen a fülnek. Ettől függetlenül a jól kitalált dallamok, és a villámgyors gitárpengetés miatt gyakran szoktam hallgatni az albumot.

Ryan Adams and The Cardinals - Cardinology - ebben az évben talán ez az album állt legközelebb hozzám. Nincs rajta olyan elsőre megszerethető szám, mint az előző Ryan Adams albumon, viszont cserébe minden meghallgatáskor jobban tetszik az egész. Mind a 12 szám hibátlan, egységes minőség, nagyon szépek dallamok, és csodálatos a hangzása az egésznek. Erre való a gitár, amit ezen az albumon csinálnak.

Bob Dylan - Tell Tale Signs - ez volt az évvégi meglepetés nekem. Dylan nyolcvanas évek óta készített albumairól kimaradt számok, koncertfelvételek, eldobott változatai korábbi daloknak, tehát maradék az egész, azt gondolná az ember. Ugyanakkor pont a nyers, kiforratlan, de lendületes előadásmód nagyon jót tett ezeknek a számoknak. Az dupla CD első lemeze hetek óta nem ad helyet másnak a zenelejátszómban.

Vivian Girls - Vivian Girls - Ez egy szemtelenül rövid, huszonegynéhány perces lemez, abszolút primitív, punk dobolással, zajos gitárokkal a háttérben. Amit a csajok erre ráénekelnek, azok a harmóniák viszont nagyon kellemesek. A "Where Do You Run To" szám a legjobb példa, ABBA-t megszégyenítő, hogy milyen dallamokat hoznak össze a Vivian lányok.

Sonny Landreth - From The Reach - Ezt az albumot egy gitáros újságomban reklámozták, és nagyon bejött, blues és slide gitár élvezet az egész. Plusz nagyon benfenntesnek érzem magam tőle, Sonny inkább a gitárosok körében népszerű, mint a nagyközönség előtt. :-)