Category: "Általános"
Podcast #4
Fent van az új podcast epizód, szerintem egész jó témákkal...
A mai adásban:
- Kutyakiképzés, dog dancing
- Divattáska shopping
- Apple Mac feleségszemmel
- Sony Ericsson w900i kritika
- Médiaajánlat - Tükörmaszk
Meghallgatás, letöltés, subscribe:
http://podmediaradio.blogspot.com/
Még egy teszt
|
Pure Geek |
|
For The Record: A Nerd is someone who is passionate about learning/being smart/academia. A Geek is someone who is passionate about some particular area or subject, often an obscure or difficult one. A Dork is someone who has difficulty with common social expectations/interactions. You scored better than half in Geek, earning you the title of: Pure Geek. It's not that you're a school junkie, like the nerd, and you don't really stand out in a crowd, like the dork, you just have some interests that aren't quite mainstream. Perhaps it's anime, perhaps it's computers, perhaps it's bottlecaps, perhaps it's all of those and more. Your interests take you to events and gatherings that are filled with people you find unusual and beyond-the-pale, but you don't quite consider yourself "of that crowd." Instead, you consider yourself to be fairly normal. Which, you are. Thanks Again! -- THE NERD? GEEK? OR DORK? TEST |
| Link: The Nerd? Geek? or Dork? Test written by donathos |
Blackbook
Az új Inteles Mac gépekre való vágyakozás már súlyosan befolyásolta a produktivitásom, ezért kb. 2000 óra gondolkodás meg fontolgatás meg számolgatás után a múlt pénteken vettem egy fekete Macbook notebookot az xms.hu boltban.
Rövid élménybeszámoló:
- Imádom az új billentyűzetet, nagyon finom érzés gépelni rajta, és mivel most már US kiosztással vettem, hirtelen kódolni is tudok :-) Tizenegynéhány éve használok angol billentyűzetet, sosem tudtam megszokni a Powerbookon levő magyart.
- A beépített iSight kamera tényleg sokkal praktikusabb, a külsőt mindig otthon felejtettem. A képe elmegy.
- Az új iTunes 7 pont arra lett kihegyezve, hogy aki eddig nem tartotta lassúnak a PPC gépet, most érezze, hogy kell új gép. A video fájlok között válogatás, meg a CoverFlow-ból video megnyitás például Powerbookon szörnyű volt. Most Macbookon villám, minden folyik, ahogy kell.
- Az eddig döcögősen használható EyeTV meg Miglia TV Tuner hirtelen abszolút nem terheli a rendszert, simán elmegy a háttérben mindenféle probléma nélkül. Már látom, hogy így sokkal többet fogom használni.
- A Parallels virtualizációs cucc tényleg szinte teljes értékű Windows gépet biztosít, bár még nem tartom kiforrott cuccnak. Elég sok kisérletezés után sem tudom a legutóbbi bétát rávenni, hogy Wifi-n is működjön a hálózat elérése, és most például a saját file sharing megoldása sem megy. Ettől függetlenül nagyon örülök neki.
Mostanra a legtöbb számomra fontos szoftver kijött Universal Binary változatban, szóval ezzel sincs probléma. Egyedül a Microsoft Office fut Rosetta alatt, illetve az évente 2x használt InDesign. Fejlesztői eszközök, Java, PHP, MySQL is universal, sőt végre a virtuális Windows miatt használhatom a J2ME fejlesztőeszközöket, mert az szívás volt OSX alatt.
Majd még mondom a további élményeket, de eddig nagyon jóban vagyok a géppel. A mérete és súlya is sokkal jobban megfelel az igényeimnek, mint a Powerbook volt, és tényleg öröm végre ilyen gyors, és céges Windowsos alkalmazásokat is futtató gépet használni.
Podcast #3
Fent van a 3. adas, szokasos helyen.
- Ha már nagyon fárasztóak a pici gyerekek
- Toscana étterem
- Mosógépvásárlás
- Filmajánlat: Kiss Kiss Bang Bang
Víkend - így megy ez nálunk
Hétvégi összefoglaló:
Péntek este leadtuk a gyerekeket, majd céges bulira mentünk, a Liszt Ferenc téren levő Barokko Lounge nevű generic budapesti szórakozóhelyre.
Én évente 2x bulizok ( céges mindkettő ), szóval hamar benyomtam, táncoltunk, majd 1 órára már el is fáradtam, némi nehézséggel rábírtam a feleségem az indulásra.
A szombat délelőtt csendes agonizálással telt, webet olvasgattam, meg kicsit aludgattam közben. Míg a feleség elment a gyerekeket összeszedni, meg utána horgászgattak a családdal, én szépen lassan magamhoz tértem.
Erre persze már befutott egy pár email munka ügyben, el is olvastam egy Request for Proposal doksit, majd a főnököm felhívott, hogy "hogy van ma John Travolta". Képzelem, mi lesz majd a bulis felvételeken...
Kora délutánra valahogy rákeveredtem egy "free to try" EverQuest: Escape to Norrath hirdetésre valahol. Mivel az XBOX360 elpukkant, és cserére vár, gondoltam feltelepítem a jó kis régi PC-re, Oblivion helyett. Egész jól elszórakoztam vele, végigcsináltam a tutorialt, patkányokat meg denevéreket gyilkoltam, és elvittem a karakterem (Dark Elf warrior) a 4-es szintre. Ekkor kaptam egy feladatot, hogy másokkal összefogva győzzek le valami ellenfeleket.
Itt rögtön előkerült, hogy miért nem szoktam MMO játékokat játszani - egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy megszólítsak más játékosokat, meg hogy "csapatot alakítsak" velük. Az ilyesmit maximum úgy tudom elképzelni, hogy már meglevő ismerősökkel beszélünk meg közös játékot.
Szóval a Dark Elf letáborozott a játékban, én meg elkezdtem egyéb MMO játékokról olvasgatni. Találtam egy "ingyenes" beetetős MMO-t, ahol az üzleti modell szerint a játékban megvásárolható eszközök jelentik majd a bevételi forrást. Elkezdtem letölteni, de pár óra kellett a másfél gigához, szóval otthagytam a gépet.
Este még beidőzítettem az EyeTV szoftverem a Powerbookon, hogy rögzítse a "Clash Of The Titans" című klasszikus filmet a TCM-ről, és konvertálja át iPod video formátumba, majd beájultam.
Vasárnap reggel negyed kilenc körül ébresztettek a gyerekek. Lementem a konyhába, csináltam kakaókat meg teát a családnak, majd bekapcsoltam a gyerekeknek a Jetix tévéadást. A kutyát is beengedtem, aki örült mindenkinek, majd lefeküdt a sarokba aludni egy kicsit.
Amikor kész lettem mindezzel, leültem a desktop PC mellé az asztalomhoz, és örömmel láttam, hogy most kivételesen az Invitel nem szakította meg a letöltésem. Feltelepítettem a Space Cowboy nevű "ingyenes" MMO repülőszimulátor című játékot, ami meglepően jól nézett ki a sokéves Geforce4 MX videokártyával is. Végigcsináltam a tutorialt, meg az első 6-7 küldetést is. Egyenlőre nem kényszerített rá a játék, hogy más emberrel kommunikáljak, szóval lehet, ez még egyjátékos módban is élvezhető.
Egészen tetszik ez az anime/sci-fi világ is, kérdés persze, hogy lehet-e élvezetet találni benne hosszabb távon, anélkül, hogy rendes pénzt kelljen fizetni mindenféle bővítésre meg fegyverekre.
Kicsivel 12 előtt a feleségem kész lett az ebéddel, és még ebéd előtt elmentünk egy kicsit sétálni a közeli erdőbe meg a mellette levő játszótérre a gyerekekkel.
Szóval így ebéd után itt tartunk most. Remélem még belefér egy pár sorozatepizód a mai napba ( Stargate Atlantis, Bones, Eureka ). Szóval, szerintem igazán jó hétvégém volt, remélem nektek is.
A terror ege alatt
Az elmúlt hetekben sokat dolgoztam, meg nyaraltunk a Balatonon, és amúgy is annyi minden kavarog a fejemben, hogy nem sikerült ide érdemi bejegyzést szülni. Az egyetlen konkrét dolog, amit vagy két hete próbálok magamban megfogalmazni, az a londoni terror üggyel kapcsolatos rendkívül kellemetlen érzések halmaza.
Tényleg nem akarok túlzásokba esni az ügyben, főleg hogy engem a politika meg a "világ helyzete" valószínű az átlagosnál is kevésbé érdekel, de én konkrétan hetek óta rosszkedvű vagyok az események hatására.
Elég gyakran járok munkaügyben Londonban, illetve Angliában, a munkám fontos része, hogy személyes kapcsolatot alakítsak ki új, illetve potenciális ügyfelekkel. Szerintem ami Londonban (és azóta kisebb méretben, de Németországban is) történt, egyértelműen rossz hatással lesz a munkámra, az utazásaimra, és ebből adódóan az életemre is.
Arról eléggé meg vagyok győződve, hogy a terrorcselekményeket, illetve ezt a vallási-politikai ellentétet az elkövetkező tíz éven belül senki sem fogja kielégítő módon megoldani. Ez pedig azt jelenti, hogy hónapról hónapra nehezebb, kényelmetlenebb, és egyre megalázóbb lesz repülőn utazni.
Amikor bejelentették a "visszavonásig érvényes" új szabályokat, amelyek szerint nem lehet mobilt, laptopot, semmi elektromos készüléket, meg folyadékot felvinni az angliai járatokra, az egyik angol ügyfelünk félig viccelve megosztotta az elméletét velem. Szerinte a következő nagyobb terrorcselekmény után hamarosan csak teljesen levetkőzve, a reptéren kapott egyszerhasználatos papír ruhába bújva lehet majd felszállni a gépekre.
Nem tudom, idáig eljutunk-e, de az biztos, hogy én már most is alig elfogadható, millió unalmas sorbanállással és biztonsági ellenőrzéssel lelassított, szinte állandó késéssel meg problémákkal járó élmény a repülés. A sok unalom meg várakozás ellen picit segít, hogy mindig van PlayStation Portable, MP3 lejátszó, mobiltelefon, és egy könyv nálam, meg egy fél literes üdítő. Amikor néha egy órát is ülünk a veszteglő repülőn, mert éppen nem férünk fel egy szabad felszállópályára, legalább a szomjúsággal nem kell küzdeni - és ez legalább minden harmadik utamnál előfordul.
Én jelenleg úgy vagyok ezzel, hogy egyszerűen nem vagyok hajlandó repülni ilyen feltételekkel. Az amerikai utakat eddig is utáltam, mert megalázónak tartottam a kínos cipőlevételes tapogatós biztonsági procedúrákat, de láthatóan ennél még rosszabb is várható itt Európán belül is. Nem tudom igazán, hogy a főnökeim, illetve az angol/német kollegák meg partnerek, hogyan reagálnak erre. Megpróbálok minél több megbeszélést telefonon keresztül elrendezni, de előbb-utóbb ki kell találnom, hogy hosszútávon hogyan tovább.
Mivel tényleg nem hiszem, hogy a helyzet javulna, nekem kell végiggondolni, hogy érdemes-e vállalni a kellemetlenségeket, illetve át kell-e gondolnom a feladatkörömet.
Mostanság egy kicsit úgy érzem, hogy egy kezdődő rosszabb világ kialakulásának az elején vagyunk, csak próbálunk ragaszkodni ahhoz a gondolathoz, hogy minden rendben, és csak apró, távoli problémák ezek.
