Alapvetően az érdeklődés hiánya miatt szépen leálltunk a podcast gyártással, de most fellelkesített Greg barátomék videojáték podcastja, már a második adás felvételében vettem részt. Most épp aktív videojátékos időszakban vagyok, és van is miről beszélgetünk, és a nagyobb csapat lehetővé teszi, hogy egyes hiányzások esetén is lehet a heti egy stabil adást tartani.

Itt találhatjátok az eheti adás oldalát, shownote, képek, satöbbi.

Sokat beszélünk a Halo: Reach launch eseményről, amit meglátogattunk, PlayStation Move élmények, Tokyo Game Show gondolatok, illetve a PSP Go eszközöm is megkapja a heti rúgást, ennek már hagyománya van a podcastban.

Szerintem toljátok be iTunes alá a podcastot, annyira jó, hogy én is újra végighallgattam :-)

Mostanában kreativitás helyett inkább fogyasztós időszakom van, munka után nem blogolok, semmi programozás, hanem inkább sokat olvasok, meg filmeket nézek sorra. Remélem ez nem a korral jár, hanem csak a nyári meleg okozza!

15-20 filmet is megnézhettem az elmúlt pár héten. Arra nem volt energiám, hogy bővebb ajánlót vagy véleményt írjak róluk, csak pontoztam a legtöbbjét Flixsteren. Ma előkerült a Cop Out című Bruce Willis film, pont valami agyatlan szórakoztatásra volt hangulatom, és belevágtam. Most így néhány órával a filmezés után még mindig foglalkoztat a téma, és úgy érzem, írnom kell róla.

Ne értsétek félre, ez egy nagyon rossz film. Teljesen idióta sztori, a szereplők mind borzalmasak benne, de olyan sajátosan el van az egész szúrva, hogy jó kis hollywoodi esettanulmányt lehetne írni belőle. A filmet első 30 perce után meg kellett állítanom egy pillanatra, hogy megnézzem IMDB-n, hogy ez mégis mi akar lenni. Meglepetésemre Kevin "túl kövér a repüléshez" Smith volt a rendező, ennek tudatában nagy levegővétel után folytattam és végignéztem a filmet.

A problémát nem a nyilvánvalóan rossz forgatókönyvben látom - fogjuk fel a zsaru páros zsánerfilmek paródiájának a történetet, elszúrt nyomozással az elején, kiabáló rendőrfőnökkel, leadott jelvényekkel, folytatnom sem kell, tudjátok a többit. Láttam már sok jó filmet erre építve.

Bruce Willis megint csak magát adja, a csücsörítős-haragos arckifejezés ugyanúgy ott van, lő, amikor lőni kell, mérgesen néz, amikor erre van szükség. Talán épp itt csúszik szét az egész, jönnek a pörgős-idióta Kevin Smith párbeszédek, de Willis pont annyival lassabban reagál és beszél, hogy az egész filmnek van egy ilyen kényelmetlen ritmusa.

A forgatókönyvírók próbálkoznak Pulp Fiction két-fickó-beszélget-a-kocsiban dialógussal, de olyan sután, mintha nagy betűkkel ki lenne írva a képernyőre hogy "126-os Jelenet: Vicces Pulp Fiction Dialógus a Kocsiban".

Mellékszereplőként feltűnik az igazán vicces Kevin Pollak, akinek nem adnak egyetlen jó sort sem, cserébe viszont engedik, hogy Danny DeVito impresszióját előadja egy pillanatra. Ez megint olyan, hogy tudjuk, hogy Pollack nagyon jól tud más színészeket utánozni, de teljesen kiránt engem a filmből.

Van benne egy "nagyon csúnyán beszélő gyerek" jelenet, ami önmagában picit vicces, de azt hiszem a Kick-Ass film ebből a témából kihozott mindent, amit lehetett.

Feltűnik még Seann William Scott, aki egy drogos betörő szerepét kapta, és van egy vicces parkour jelenete a filmben, viszont igazán kínos volt nézni a 10 éve az American Pie-ban kialakított Stilfer karakter arcjátékát egy 34 éves felnőtt emberen.

Tényleg láttam pár igazán vacak filmet mostanság (When In Rome, The Bounty Hunter, Furry Vengeance), de ott legalább tudtam, hogy fájni fog. Remélem Kevin Smith most igazán csuklik! Ha már filmajánlat, megnéztük a Girl With The Dragon Tattoo filmet végre, jó volt, hozta a könyv hangulatát, sőt inkább ezt ajánlanám, mint a könyvet.

Habár rendszeresen szoktam törölgetni a zenegyűjteményemből, így is esélytelen, hogy felférjen akár az iPhone akár az iPad eszközömre a kollekció. Vannak olyan időszakok, amikor inkább az újdonságok érdekelnek, ilyenkor mostanság a Spotify szolgáltatást szoktam használni, le sem töltöm az albumokat, hanem streamen keresztül hallgatom, ami felkelti az érdeklődésem. Ugyanakkor néha kedvem támad böngészni a begyűjtött, átválogatott, és megtartott zenék között.

Zenét hallgatni talán az asztalom mellett a legkényelmetlenebb, úgyhogy próbáltam találni egy olyan megoldást, amivel a gépemről elérhetem iPhone vagy iPad kliens segítségével a zenéket, és nem kell szinkronizálgatnom az éppen hallgatandó számokat vagy albumokat. Van néhány megoldás erre, egyelőre a legszimpatikusabb a Subsonic nevű szoftver számomra. Ez egy (Java alapú) webszerver megoldás tulajdonképpen, ami a gépünkön fut, egy böngészős felületen lehet bármi más gépről elérni, lejátszani a megosztott zenéket.

A weboldalba beágyazott lejátszó sajnos nem megy iOS alatt, meg kényelmetlen is lenne mobil böngészésre, viszont két appot is lehet vásárolni hozzá. Én az iSub nevű app mellett döntöttem, mivel az volt mostanság frissítve.

Ami tetszik a Subsonic appban:

• A Java ellenére kevés memóriát eszik, beáll olyan 60-80 mega közé az app szépen. Nem érzek semmiféle lassulást a gépen.
• Felhasználónév, jelszó megadásával lehet védeni a gyűjteményt.
• Gyorsan sikerült feldolgoznia a 40 gigányi zenét.
• Lehet készíteni könnyen megjegyezhető subdomaint (akarmi.subsonic.org), ami átirányít a webes felületünkre, ez remekül megy.
• Van Android app is.

Ami nem 100%:

• A webapphoz igazán lehetne egy egyszerű, QuickTime-ot támogató mobil felület, hogy kliens vásárlás nélkül is mehessen.
• Gondolom a mindenféle nyílt forráskódú komponens miatt nem meri konkrétan árusítani a szoftvert a készítő, viszont kötelező “donation” kell a cucc klienssel való használatához. Ez nekem nagyon nem szimpatikus, de mondjuk a 10 dollárt be fogom vállalni.
• Nem használja az iTunes DB-ben vagy mp3 tagekben levő metaadatokat a szerver, egyszerűen könyvtárnevek alapján osztja meg a zenéket, amit egy “Artist” nevű listába rendez. Ez nem olyan nagy baj, mert szépen vannak elnevezve a folderjeim, de azért sokkal jobb lenne egy rendes metaadat alapú, valós Artist-Album böngészési mód.

Gondolom az Apple előbb-utóbb ad majd valami hasonló szolgáltatást, mert egészen biztos, hogy a cloud alapú zene a jövő, és valószínű ezért vették meg a lala.com-ot is nemrég. A Google is vett egy ilyet magának a Simplify Media felvásárlásával. Mindenesetre most nagyon örülök, hogy sikerült kiszabadítani a zenéim a gépemről, sokkal többet hallgatom így a gyűjteményem.

Ha nem iratkoztatok volna fel esetleg az Uszkár díjas blogunkra, szépen készülnek az értékelős videók az Oscar-jelölt filmekről, eddig itt tartunk:

• Up in the Air
• The Hurt Locker
• Julie and Julia
• The Blind Side
• Crazy Heart

Pillantsatok rá a videókra, aztán hétfőtől felrakom a szavazós dobozokat is.

Emlékeztek még a tavalyi Oscar-jelölt filmeket végignézős, szavazós projektünkre?
Ebben az évben is megcsináljuk, ezúttal 19 filmet végignézve, értékelve, március elsejétől veletek szavazva. A korábbi hang/podcast alapú értékelések helyett videó formában jelenünk meg.

Azt remélve, hogy könnyebben tudunk valami közösséget kialakítani a szavazáshoz, most a blog.hu szolgáltatását használjuk az oldalhoz. Az uszkardij.blog.hu oldalon találjátok meg az első kritikánkat, az Up In The Air című filmről.

Azt gondolom mindenki tudja, hogy lehet ebookokat vagy hangoskönyveket vásárolni, tölteni az iPhone-ra. Lehet arról vitatkozni, hogy egy ekkora felületen mennyire élvezetes olvasni egy papírból készült könyvhöz képest, meg ugye jönnek egyesek a papír szagával, de számomra, kb 10. éves ebook olvasás után pontosan ugyanaz az élmény, mint bármi más formában.

A mobilon olvasás a hagyományos regényeken kívül lehetővé teszi azt is, hogy az online kapcsolatot kihasználva rendszeres, apróbb irodalmi falatokat kapjunk, ami egy-egy sorbanállást, buszra várakozást elviselhetővé tud tenni, vagy kicsit feldobja a munkanap szürkeségét.

Az első szolgáltatás, amit erre ajánlok, a CellStories.net címen található weboldal. Ha számítógépről próbálod elérni, csak a promó oldalt látod, de mobilról belépve minden munkanap egy újabb, 3-5 perces rövid novellát kapsz, angol nyelven.

Mivel semmiféle csúnya reklám-banner vagy menü nem található az oldalon, egyáltalán nem webböngészés élmény, hanem tényleg egy könyv vagy irodalmi magazin hangulata jön át. Míg hétközben naponta cserélődnek a sztorik, hétvégén mind az öt történet elolvasható. Nincsen archívum, próbálnak arra szoktatni, hogy naponta nézz rá az oldalra, ez nekem nagyon tetszik. Délutáni kávé mellett segít az embernek a napi pörgésből három percre kilépni, és nem is ártalmas az egészségre, mint a kávé plusz cigi kombó lenne. Eddig három-négy alkalommal volt, hogy olyan sztorit kaptam, ami nagyon nem jött be, így sok hét után ez nem rossz arány.

A második ajánlat egy iPhone alkalmazás, a McSweeney's nevű amerikai kiadótól. A McSweeney's alkalmazás nem ingyenes, vásárláskor 6 hónapnyi tartalom-előfizetést kapunk cserébe.

Egy picit én soknak tartom ezt az árat, mivel nem teljes anyagokat kapunk, hanem mindenféle kiadványokból hetente egy fejezetet ízelítőnek, tulajdonképpen a kiadvány reklámjáért fizetünk. Ettől függetlenül, 6 hónapig hetente egy, 5-15 perces szórakozást nyújtó kiadványért talán ez a 3.49 font nem volt sok. Eddig a három hét alatt kaptam egy fejezetet egy inkább filozófiai témákkal foglalkozó könyvből (nem annyira jött be), egy érdekes novellát, és 10-15 panelnyi comic stripet. A heti tartalom mellett az alkalmazás letölt rendszeresen jó novellákat, cikkeket a McSweeney's website-ról, ezek is jók, bár ingyen elérhetőek az alkalmazás nélkül is.

Most úgy érzem, hogy még bírok pár hónapot várni arra, hogy itt az EU-ban is kijöjjön az Amazon ebook olvasó-vásárló iPhone alkalmazása, és így kihagyhatom a különálló ebook olvasó eszköz vásárlását. Mindenesetre érdekes egy ilyen időszakban élni, sokan gondolják, hogy 2010 az elektronikus olvasók éve lesz.