Ebben az évben is elmentünk egy estére a Sziget fesztiválra, és jól szórakoztunk.

Maga a helyszín szerintem évről évre jobban ki van alakítva, találtunk jó kajákat, nem voltak elviselhetetlen sorok, és a Jack Daniels pult megint rendelkezésemre állt, mint tavaly. Ráadásul az idő is tökéletes volt.

A előadók közül először a Snow Patrolt néztük meg a Nagyszínpadon.

Habár jópár számukat nagyon kedvelem, ez a koncert nekem nem jött be igazán. Maguk a számok az albumokon abszolút precízen, kiváló hangszereléssel vannak mindig rögzítve, minden a helyén van. Élőben sok apró dolog egy picit el volt csúszva a lemezekhez képest, ahelyett, hogy bátran átgondolták volna, hogy mi működik jobban koncerten. Az élményen az is sokat rontott, hogy valószínű öregszem, és rettenetesen idegesített a közönség is. Rengeteg olasz, angol, holland, nyugat-európai fiatal volt körülöttem, és egyszerűen szánalmas volt, ahogy "szórakoztak". Folyamatosan cigiztek, sörrel, vízzel locsoltak, lökdösés, egymás emelgetése, folytonos járkálás ment ki-be-előre-hátra. Annyira keményen próbáltak lazák lenni, hogy egyszerűen nem bírtam a zenére koncertrálni. Voltam már jónéhány rockosabb előadó koncertjén a Szigeten, mégis az akkori közönség tudott a zenére koncentrálni az állandó szereplés meg egymással szórakozás helyett.

Egy óra után elegem lett, és átmentünk feleségem javaslatára az MR2 Színpadhoz a 30Y koncert végét még elcsípni.

Habár a rádióban futó számuk nekem nem tetszett, maga a koncert kellemes meglepetés volt. Élőben nagyon jól hangzik a zenéjük, és jó volt a játékukat hallgatni. A szövegek is viccesek, érdekesek voltak. Nekem egyedül az igazán kellemes, jól megjegyezhető refrének, dallamok hiányoznak a számaikból, hogy számomra is ütős alt.rock legyen.

A végére maradt a lényeg, amiért a szerdát választottuk Sziget napnak. Egyik nagy kedvencem, a Calexico koncertjére vártam legjobban, a Világzene színpadon.

Ez a koncert tényleg mindent hozott, amit vártam. A számok még ütősebbek voltak élőben, abszolút profi módon játszottak és tartották folyamatosan a kapcsolatot a közönséggel. Pár számot szívesen hallgattam volna a Garden Ruin albumról is, de azok tényleg kevésbé passzolnak a Világzene színpadra. Öröm volt látni a sok szép gitárt, legalább 10 különböző modell mozgott a színpadon. Érdekes módon itt a közönség is a zenével volt elfoglalva a magamutogatás helyett, és egész közelről, mégis zavartalanul nézhettem az előadást. Tényleg felejthetetlen élmény volt nekem, és sosem gondoltam, hogy egy ilyen itthon alig ismert kedvencemet is láthatom élőben.

Hamar haza kellett sajnos mennünk ezek után, mert másnap reggel 5-re jött a taxi értem, és a reptér fele vettem az irányt munka ügyben. De a Sziget megint nagyon bejött, remélem jövőre a Nagyszínpadnál is találok nyugisabb zónákat.

Az ezer éve frissített angol nyelvű blogra postoltam most egy online vásárlásról szóló bejegyzést.

Globalization, the internet, outsourcing, trends like these enabled us to work for international companies, allowed us to read sites, magazines, follow blogs like anybody would do in Western Europe. Being the citizen of the European Union, and having access to the same information as anybody else in the EU makes us want to consume the same things.

Our expectation is to watch movies at the same time we read about them on movie blogs, we would like to purchase games that game sites talk about right now, we'd like to download music that shows up on rollingstone.com, NME or Pitchfork reviews, we'd like to IMPULSE BUY online like anybody else with the same taste and budget.

Jó kis panaszkodás, ha érdekel titeket :-)

Attila bejegyzésével maximálisan egyetértek, most valahogy erre a tévés évadra besűrüsödtek a szenvedő arcot vágó FBI ügynök csajok.

Nehéz lehet női nyomozónak lenni, és gondolom az cél, hogy erős, férfisegítségre nem szoruló női karaktereket mutassanak. De tényleg lehetne egy kicsit lazítani a szemöldökön. Kellemes ellenpélda a második évadját kezdő "In Plain Sight" tanúvédelmis rendőrnője, aki szerintem nagyon jó karakter, és nagyon vicces, dinamikus az arcjátéka.

Az ember genetikai öröksége kisközösségi, törzsi életmódot hordoz magában. Van bennünk valamiféle igény megosztani az életünket másokkal. Ugyanakkor én például nem érzek semmiféle közösséget a szomszédaimmal, azokkal az emberekkel, akikhez helyileg legközelebb lakom. A virtuális, online közösségek lehetővé teszik, hogy személyiségemnek, érdeklődési területeimnek megfelelő törzset válasszak magamnak. Az iwiw meg a Facebook rendkívül zajos a sok játékkal, megosztásokkal, automatikus eseményekkel. A twitter maximális egyszerűsége lehetővé teszi, hogy egy közösségbe csatlakozzak be, de csak akkor kommunikáljak velük, akkor "nyissam ki az ajtót", mikor akarom, és ne bombázzanak mindenféle zajjal.

A virtuális közösség előnye, hogy ha jól választom meg a törzsem tagjait, érdekelni fognak a mindennapi apróságok is, ami velük történik. Hogyan tudom erre hasznáni a twittert?

1. Hangulat megosztás
Alapeset, mikor az ember egy erősebb hangulatot, szomorúságot, fáradtságot érez, és épp nincs senki körülötte (vagy ébren) családi szinten. Jól esik kimondani, hogy:

Kit érdekelhet az ilyesmi? A közeli családtagokat, barátokat simán. Ilyesmit nem fog instant messaging alapon elküldeni az ember, mert nem olyan konkrétum, amire másnak fel akarjuk hívni a figyelmét aktívan. Ez inkább egy hangos sóhajtás. Ha épp elkapok egy ilyet, biztos, hogy visszaküldök valami megértést, hangulatjavítást tartalmazó üzenetet, mintha ott ülnék a húgom mellett.

Az örömét is szívesen megosztja az ember, ennek tipikus esete a sikeres gadget vásárlás, ami tényleg hírértékű a geek közösségben.

2. Figyelemfelkeltés
Elvileg mindenféle kényelmes eszköz van a blogbejegyzések, egyéb online publikációk megosztására. Az RSS technológia, a különböző feed olvasók, mint a Google Reader, remekük használhatók arra, hogy feliratkozzunk azokra az oldalakra, amik érdekelnek, és értesüljünk új anyag megjelenéséről. Szerintem ez a technológia ugyanakkor kudarc is, nem sikerült a geek közösségből igazán kitörnie az RSSnek. Egy vagy kettő nem egyértelmű lépés mindenképp kell, hogy megértsük, mire jó a feed, és hogyan emeljük át az olvasónkba. Másrészt a levelező programokra emlékeztető, olvasatlan cikkek számát kijelző feed olvasók sajnos szorongást is bírnak kiváltani, a felhalmozódó, olvasatlan cikkek mint még egy teendő jelennek meg az amúgy is kevés szabad időnkben.

Mivel úgyis az iratkozott fel a twitter feedünkre, akit érdekelnek a dolgaink, feltételezhető, hogy egy-egy fontosabb cikkünk is érdekelheti őket. Érdemes ezeket a jelentősebb tartalmakat twitteren is, kis ismeretővel bedobni.

Ha érdekli őket, elolvassák, ha nem, nem vár rájuk mindenféle frusztráló "olvasatlan" számláló mögött. Persze idegesítő tud lenni, ha napi 5 jelentéktelen blogbejegyzésünk minden kontroll nélkül ömlik a twitterbe.

3. Kapjuk el a pillanatot
Időnként mindenkinél vannak olyan pillanatok, amit meg akarunk örökíteni, és meg is osztani. Vicces dolgot csinál a macska? Celeb spotting egy étteremben? Kiömlött a kóla a laptopra? Kéznél a fotóra, twitterre alkalmas mobil, és máris megoszthatjuk az élményt a törzs tagjaival.

A macska örök téma:

de a sörözés is:

Ez a sörözős tweet azért is érdekes, mert egyrészt Gaba eleve baráti körben van, és mégis nyitva tartja a kapcsolatot az online közösséggel a telefonján, másrészt szerintem legalább annyira magának akarta elkapni a jókedvű pillanatot, mint másoknak.

Én nem vagyok feliratkozva egyik ismerősöm fotómegosztásaira sem, de ezeket a twitteres pillanatmegosztós képeket mindig meg szoktam nézni. Szerintem ez a twitter sója.

4. Bulvár
Én nem olvasok celebekkel foglalkozó újságokat, oldalakat, sőt, gusztustalannak tartom az ilyesmit. Ugyanakkor van egy csomó zenész, filmes, egyéb "híres ember", akit nagyra becsülök, és érdekelnek a gondolataik, az életük. Nagyon érdekesnek tartom, hogy beleláthatok egy sztár napjaiba, és vicces rádöbbenni, hogy mennyire hétköznapiak bírnak lenni. Ugyanúgy bosszankodnak a késésben levő repülőgépeken, ugyanúgy xboxot játszanak, élik az életüket, mint mi.

Ez a Chris Cornell tweet azért érdekes nekem, mert mindig reménykedem, hogy legalábbis pénzügyi okokból lesz egyszer Soundgarden reunion turné, és láthatom őket élőben. Ha a fenti, valószínű Kim Thayilt említő tweetet összevetjük a múltkori "Tadgarden" szenzációs fellépéssel, nekem ad egy kis reményt :-)

5. 140 betűs gyöngyszem
A 140 betűs limit meglepő módon inspiráló tud lenni. A merev forma haiku szerű keretet ad, hogy valami érdekeset, vicceset mondjunk, egy önmagában megálló mini alkotást képezzünk. Én nagyon élvezem, mikor 10-15 percig csiszolok egy gondolatot, a kevés betű miatt minden sallangot eldobva próbálom a lényeget kiemelni, mégis egyedi ízt adni.

Az angol twitter világban tudom ajánlani Merlin Mann tweetjeit ebben a műfajban.

Szóval regisztráljatok ti is twitterre, keressetek törzstagokat magatoknak, írjatok vicces tweeteket, és élvezzétek a virtuális közösségi életet.

Engem itt lehet követni, Angelday itt twitter kampányol, Pink Wind tulajdonos, az elfoglalt feed olvasó, a sörivó, és persze a húgom.

Józsi odaát a Plastikon a Curious Case of Benjamin Buttont véleményezi. Mi is megnéztük Krisztával anno az Oscar díj projektünk kapcsán, itt hallani a véleményünket:

Podmédia Rádió: Curious Case of Benjamin Button

A film ötletét adó novella olyan régi, hogy már public domainben van, a film kapcsán ezért kijött egy csomó iPhone ebook alkalmazás a novellával. Pl:
a Magnetism igen szép változata.
Hamar el lehet olvasni, és érdemes is.

Korábban már megvolt a "motivációs levél" a témához, úgyhogy most a lényegre is térek: hogyan alakítom át a DVD lemez kollekciómat fájl alapú filmgyűjteményre?

1. Formátum
Valószínű erről sok-sok eltérő vélemény lesz. Van, aki az egész DVD szerkezetet elmenti VIDEO_TS folderekkel, de én arra a döntésre jutottam, hogy:

• Egy darab fájl legyen egy film, nincs szükségem a menükre, és az extra featurákat sem fogom újranézni. Klikk és play, ez a cél.

• Minél több eszközön le tudjam játszani a filmet konvertálás nélkül: legalábbis az XBOX360-on, a Mac gépeimen és a kis Acer Aspire One netbookon működjön a film vacakolás nélkül.

A video formátumra végül a H.264 kompresszió mellett döntöttem, aminek a minősége és a használhatósága a legjobb kompromisszum számomra. Az xbox szépen fel tudja skálázni a rákötött 720p-s tévén a képet, a netbook még aksiról, csökkentett CPU erővel is lejátsza a filmet gond nélkül. Ezzel én teljes mértékben elégedett vagyok.

A hang formátumra végül a Handbrake szoftver alapértelmezett, AAC formátumú, Dolby Pro Logic II elkódolású sztereó hangot hagytam. Ezzel az a helyzet, hogy:

• Jelenleg vagy fülhallgatóval, vagy sztereó tévén nézek filmet, nincs többhangszórós rendszer a lakásban, és nem is tervezek ilyet.

• A sztereró AAC-re azért nagyobb a támogatás a legtöbb szoftverben, AC3-ra gyakran codecet kell telepíteni, halkan szól a lekevert jel, nem annyira sima ügy.

Ezzel a döntéssel nem vagyok 100% elégedett, mert mi van ha mégis egyszer veszek hangrendszert otthonra, de most már így 50-60 lemez rippelésen túl nem akarok váltani meg nem akarok mindent újrakezdeni. Szóval azt javaslom, hogy ha ti ilyenbe kezdtek, gondoljátok végig, hogy nektek mi az ideális.

Azokat a filmeket, amit a gyerekek is megnézhetnek, egy plusz magyar hangsávval tömörítem, amit a használt M4V konténer formátum lehetővé tesz. Ami már felnőtt film, azt csak angolul rippelem, feleségem és én is tudunk angolul, jó ez nyelvgyakorlásnak is, gyerekek is tanulnak. Mással meg nem osztom meg a tartalmat :-) Felirattal nem is foglalkozom, mert elbonyolítaná a rippelési folyamatot is, meg a lejátszással is csak szívás van.

2. Fájlnév
A rippelt filmek elnevezése fontos lépés, mivel a jó kis filmgyűjteménykezelő szoftverek a név alapján tudják beazonosítani a filmeket, letölteni a filmposztert, stáblistát, egyéb infókat automatikusan. A legtutibb módszer nálam, hogy az IMDB-n megkeresem a filmet, és az ott levő pontos címet és dátumot használom, aláhúzással tagolva fájlnévnek. Ez jól működik az összes általam kipróbált media center szoftverrel.

Példa:

Star_Wars_Episode_V_The Empire_Strikes_Back(1980).m4v

Itt látszik, hogy az IMDB-s címből kihagytam a ":" karaktert például, amit ugye fájlnévben nem kéne. Ezt mindegyik parser jól fejtette ki.

3. Szoftver
Alaphelyzetben egyetlen szoftver elegendő arra, hogy a H.264/AAC fájlokat előállítsam. A multiplatform, ingyenes Handbrake szoftver gyakorlatilag egy gombnyomásra megoldja ezeket a dolgokat, ha nincs komplikáció. Persze komplikáció akad bőven.

- Régió védelem
Régóta gyűjtöm a DVD lemezeket, és elég sok amerikai, 1-es régióba tartozó lemez van még a polcomon. Sajnos a folyamatra használt Macbookomra nincs szoftveres régió hack, és a Handbrake meg egyéb eszközök sem tudják olvasni az egyes régiós fájlrendszert. Szerencsére Péter kollégám kölcsönadott egy szép nagy, külső, USB-s Plextor DVD írót, ami régió 1-re van állítva.

- DRM jellegű bohóckodás
Mivel a jogtulajdonosok nem értik, hogy hogy működik a kalózkodás, és inkább a szerencsétlen vásárlókat szívatják, sok DVD extra másolásvédelemmel van ellátva. Többféle megoldást használnak, ami elvileg a filmlejátszást nem gátolja, de kiakasztja a másoló szoftvereket. Például direkt elrontják a TOC (table of contents) fájlt, hogy le lehessen beparsolni rendesen, meg direkt rossz blokkokat raknak a lemezre, hogy olvasáskor kiakadjon a szoftver. Az ilyenért főbe kéne lőni őket (ezzel CSAK a vásárlókat szívatják, hiszen kalózmásolat ÚGYIS lesz). Ezeket a lemezeket OSX alatt nem tudom megbízhatóan rippelni (MacTheRipper néha megoldja, de nem mindig), de Windowson megvásároltam a SlySoft AnyDVD szoftverét, ami eddig minden problémás filmem másolhatóvá tette, és rendszeresen frissítik új védelmek kiiktatására.

4. Folyamat
Először szépen elkezdtem egyesével Handbrake alá vetni a lemezeim, de ez nem éppen gyors megoldás. Az ideális megoldás így alakul nálam:

• MacTheRipper szoftverrel megpróbálom a HD-re másolni a sorban következő DVD-ket, többet egy körben.

• Ha véletlen valami védelemre hívatkozik a MacTheRipper (pl ARccOS) akkor VMWare Fusion alatt AnyDVD-vel bemountolom a lemezt, és azzal másolom a HD-re.

• Ha kész vagyok, akkor a lemásolt foldereket berakom egyesével a Handbrake queue-ba, gyerekfilm esetén a plusz hangsávot hozzáadva.

Annyiban bonyolódik a helyzet, hogy én rendkívül hangérzékeny vagyok. Rendkívül csendes, forgalom és egyéb ipari zaj mentes helyen lakunk. Otthon csak madárcsicsergést akarok hallani, semmiféle gépzúgást nem bírok elviselni hosszabb időn át. A video tömörítés sajnos hangossá teszi a régi Macbookom, ezért reggelente indítom az újabb köteg filmet. Kb. 3 film megy végig, mire a család újra összegyűlik otthon. Hosszabb filmek esetén néha kicsit elhúzódik a dolog.

Mikor hazaérek, akkor jönnek a következő lépések:

• IMDB-n megkeresem a filmeket, és átnevezem pontosan a fájlokat.

• Belenézek minden filmbe. Néhol volt már szívás, most például a Running Man filmnek nem volt hangja, talán a default DTS hang miatt, most megy otthon újra a tömörítés AC3-ból.

• Letörlöm a DVD foldereket. Hétvégén szoktam átmozgatni a kész fájlokat egy külső HD-re, és a netbookra, biztos ami biztos.

Láthatóan picit időigényes dolog ez, de így este kb. 10 perc figyelmet igényel tőlem a DVD HD-re másolása, és reggel meg csak meg kell nyomnom a start gombot a tömörítéshez. Egy cikk még készül a gyűjtemény lejátszásáról, de azt azért meg akarom osztani veletek, hogy nagyon nagy örömérzet volt az eredményt működni látni a netbookon, XBMC felületen. Kicsit újra közelebb kerülök a filmjeimhez, újra kedvet kapok hozzájuk.