Sziget 2009

Ebben az évben is elmentünk egy estére a Sziget fesztiválra, és jól szórakoztunk.

Maga a helyszín szerintem évről évre jobban ki van alakítva, találtunk jó kajákat, nem voltak elviselhetetlen sorok, és a Jack Daniels pult megint rendelkezésemre állt, mint tavaly. Ráadásul az idő is tökéletes volt.

A előadók közül először a Snow Patrolt néztük meg a Nagyszínpadon.

Habár jópár számukat nagyon kedvelem, ez a koncert nekem nem jött be igazán. Maguk a számok az albumokon abszolút precízen, kiváló hangszereléssel vannak mindig rögzítve, minden a helyén van. Élőben sok apró dolog egy picit el volt csúszva a lemezekhez képest, ahelyett, hogy bátran átgondolták volna, hogy mi működik jobban koncerten. Az élményen az is sokat rontott, hogy valószínű öregszem, és rettenetesen idegesített a közönség is. Rengeteg olasz, angol, holland, nyugat-európai fiatal volt körülöttem, és egyszerűen szánalmas volt, ahogy "szórakoztak". Folyamatosan cigiztek, sörrel, vízzel locsoltak, lökdösés, egymás emelgetése, folytonos járkálás ment ki-be-előre-hátra. Annyira keményen próbáltak lazák lenni, hogy egyszerűen nem bírtam a zenére koncertrálni. Voltam már jónéhány rockosabb előadó koncertjén a Szigeten, mégis az akkori közönség tudott a zenére koncentrálni az állandó szereplés meg egymással szórakozás helyett.

Egy óra után elegem lett, és átmentünk feleségem javaslatára az MR2 Színpadhoz a 30Y koncert végét még elcsípni.

Habár a rádióban futó számuk nekem nem tetszett, maga a koncert kellemes meglepetés volt. Élőben nagyon jól hangzik a zenéjük, és jó volt a játékukat hallgatni. A szövegek is viccesek, érdekesek voltak. Nekem egyedül az igazán kellemes, jól megjegyezhető refrének, dallamok hiányoznak a számaikból, hogy számomra is ütős alt.rock legyen.

A végére maradt a lényeg, amiért a szerdát választottuk Sziget napnak. Egyik nagy kedvencem, a Calexico koncertjére vártam legjobban, a Világzene színpadon.

Ez a koncert tényleg mindent hozott, amit vártam. A számok még ütősebbek voltak élőben, abszolút profi módon játszottak és tartották folyamatosan a kapcsolatot a közönséggel. Pár számot szívesen hallgattam volna a Garden Ruin albumról is, de azok tényleg kevésbé passzolnak a Világzene színpadra. Öröm volt látni a sok szép gitárt, legalább 10 különböző modell mozgott a színpadon. Érdekes módon itt a közönség is a zenével volt elfoglalva a magamutogatás helyett, és egész közelről, mégis zavartalanul nézhettem az előadást. Tényleg felejthetetlen élmény volt nekem, és sosem gondoltam, hogy egy ilyen itthon alig ismert kedvencemet is láthatom élőben.

Hamar haza kellett sajnos mennünk ezek után, mert másnap reggel 5-re jött a taxi értem, és a reptér fele vettem az irányt munka ügyben. De a Sziget megint nagyon bejött, remélem jövőre a Nagyszínpadnál is találok nyugisabb zónákat.