Kint a 10-es Konnektor videójátékos podcast, benne:

• közvetítés az iPhone 4 launch eseményről
• a Limbo nevű Xbox Live Arcade játékról beszélünk, és ennek kapcsán arról, hogy milyen játékok tudnak megijeszteni bennünket
• MAME és arcade emulátorok
• persze a Minecraft is előkerül, úgy látom egyedül én nem fogok ezzel játszani.

Egyébként gaming témában kiraktam egy oldalt, ahol a különböző játékos közösségi hálózatokban meg tudtok találni, és hozzáadni a kontakt listátokhoz.

Habár rendszeresen szoktam törölgetni a zenegyűjteményemből, így is esélytelen, hogy felférjen akár az iPhone akár az iPad eszközömre a kollekció. Vannak olyan időszakok, amikor inkább az újdonságok érdekelnek, ilyenkor mostanság a Spotify szolgáltatást szoktam használni, le sem töltöm az albumokat, hanem streamen keresztül hallgatom, ami felkelti az érdeklődésem. Ugyanakkor néha kedvem támad böngészni a begyűjtött, átválogatott, és megtartott zenék között.

Zenét hallgatni talán az asztalom mellett a legkényelmetlenebb, úgyhogy próbáltam találni egy olyan megoldást, amivel a gépemről elérhetem iPhone vagy iPad kliens segítségével a zenéket, és nem kell szinkronizálgatnom az éppen hallgatandó számokat vagy albumokat. Van néhány megoldás erre, egyelőre a legszimpatikusabb a Subsonic nevű szoftver számomra. Ez egy (Java alapú) webszerver megoldás tulajdonképpen, ami a gépünkön fut, egy böngészős felületen lehet bármi más gépről elérni, lejátszani a megosztott zenéket.

A weboldalba beágyazott lejátszó sajnos nem megy iOS alatt, meg kényelmetlen is lenne mobil böngészésre, viszont két appot is lehet vásárolni hozzá. Én az iSub nevű app mellett döntöttem, mivel az volt mostanság frissítve.

Ami tetszik a Subsonic appban:

• A Java ellenére kevés memóriát eszik, beáll olyan 60-80 mega közé az app szépen. Nem érzek semmiféle lassulást a gépen.
• Felhasználónév, jelszó megadásával lehet védeni a gyűjteményt.
• Gyorsan sikerült feldolgoznia a 40 gigányi zenét.
• Lehet készíteni könnyen megjegyezhető subdomaint (akarmi.subsonic.org), ami átirányít a webes felületünkre, ez remekül megy.
• Van Android app is.

Ami nem 100%:

• A webapphoz igazán lehetne egy egyszerű, QuickTime-ot támogató mobil felület, hogy kliens vásárlás nélkül is mehessen.
• Gondolom a mindenféle nyílt forráskódú komponens miatt nem meri konkrétan árusítani a szoftvert a készítő, viszont kötelező “donation” kell a cucc klienssel való használatához. Ez nekem nagyon nem szimpatikus, de mondjuk a 10 dollárt be fogom vállalni.
• Nem használja az iTunes DB-ben vagy mp3 tagekben levő metaadatokat a szerver, egyszerűen könyvtárnevek alapján osztja meg a zenéket, amit egy “Artist” nevű listába rendez. Ez nem olyan nagy baj, mert szépen vannak elnevezve a folderjeim, de azért sokkal jobb lenne egy rendes metaadat alapú, valós Artist-Album böngészési mód.

Gondolom az Apple előbb-utóbb ad majd valami hasonló szolgáltatást, mert egészen biztos, hogy a cloud alapú zene a jövő, és valószínű ezért vették meg a lala.com-ot is nemrég. A Google is vett egy ilyet magának a Simplify Media felvásárlásával. Mindenesetre most nagyon örülök, hogy sikerült kiszabadítani a zenéim a gépemről, sokkal többet hallgatom így a gyűjteményem.

A HTC Desire témát folytatva, elmesélem, mire jutottam az Android alkalmazások kapcsán. Először is, kínos, hogy az Apple App Store-hoz képest a Google a nyitottságot hangsúlyozza, de nekünk itt Magyarországon nincs nyitva az Android piac. Az ingyenes alkalmazásokat letölthetjük, de a fizetős anyagokat már nem tudjuk megvásárolni az Android Marketből.

Szerencsére a legtöbb alkalmazás, ami érdekel engem, ingyen letölthető, illetve a Market alkalmazáson kívül, pl az AndAppStore-ban megvásárolható sima Paypal kontóval.

Kellemes meglepetés volt, hogy az iPhone home screenemen tartózkodó főbb alkalmazások mind megvannak Androidra is:

• Shazam - a rádióban, boltban hallott sikerszámot fel tudom ismertetni vele, és később le tudom tölteni a feleségemnek vagy a gyerekeknek.

• Evernote - az univerzális jegyzetelő app, ami rendesen a felhőben tartja a jegyzeteim, és Windows, OS X, iPhone platformra is adnak appot hozzá.

• Közösségi háló appok, mint Facebook, Twitter, GoWalla.

• Runkeeper - futások GPSes követésére, naplózásra.

• Photoshop Mobile - mobil fotók croppolása, pár effekt.

• Tuner gStrings - gitárhangolásra, mint GuitarToolkit az iPhone-on.

• Spotify zenehallgatásra.

• Vignette vicces fotóeffektekre.

Ami még nagyon hiányzik, az egy Audible.com hangoskönyv lejátszó, és egy Kindle eBook olvasó app, mindkettő kijön a nyár során.

Látszik tehát, hogy amit én alkalmazásból csinálok az iPhone-on, gond nélkül meg tudom oldani HTC Desire és Android alapon is. Az alkalmazások gyakran egyszerűbbek, nem olyan kifinomultak, mint az iPhone változatok (Evernote, gStrings pl.), de nekem teljesen elegendő funkciót biztosítanak ilyen mobil helyzetben.

Az iPhone-om telefonáláson, zenelejátszáson, alkalmazások meg böngésző futtatásán kívül gyakran használom játékra. Régebben sokat panaszkodtam, hogy csak kvarcjátékokat kapunk a PSP vagy a Nintendo DS játékok minőségéhez képest (nem technikai szempontból, hanem tartalmi szempontból). Monstanság végre jönnek komolyabb kiadások is, mint a Square Enix Chaos Rings játéka, vagy a Nindendo DS-ről portolt nagy kedvencem, a Phoenix Wright Ace Attorney.

Sajnos az Android platform még távolról sem közelíti meg az iPhone-t játékok szempontjából. Még az ingyenes iPhone játékok közelébe sem kerülnek az androidos top szoftverek. Ennek kiváncsi lennék az okára, hiszen az Android app piac is biztos szép bevételt hozhatna a fejlesztőknek. Érdekes, hogy a Gameloft bepromózott nagy Android játékkupaca nem vásárolható meg az én telefonomon, lehet, hogy ezt is csak bizonyos régiókban teszik elérhetővé.

Biztos sokaknak nem tragikus, hogy nem tudnak játszani az Android telefonokon, de én már alig várom, hogy visszategyem a SIMet az iPhone-ba, és továbbvigyek pár pályát az iBlast Mokiban, meg kipróbáljam az új játékokat.

Próbálgatok egy HTC Desire telefont, és annyi minden gondolat adódott a téma kapcsán, hogy inkább több bejegyzésre bontom a dolgot, mint hogy hetekig írjak egy nagy cikket belőle.

Kezdjük a zenék, adatok, szoftverek szinkronizációjával. Mint (egyébként elégedett) iPad és iPhone tulajdonos, arra már korábban rádöbbentem, hogy ez az iTunes szoftverrel meg számítógéppel szinkronizálás dolog teljesen idejétmúlt. Amíg csak iPhone-om volt, addig is idegesítő volt, hogy mindig kábelt kellett magammal hordani, meg dugdosni, ha új zenét akartam a telefonra tölteni, vagy podcastokat befrissíteni. Elvileg lehet a telefonon is alkalmazásokat vásárolni, de abból is csak probléma volt korábban, ezért inkább a Mac gépen vásárolok, amikor tudok, és syncelem a telefonra meg az iPad-re. Így két készüléket dugdosni fel-le már teljesen nevetséges. Az meg különösen agyhalál, hogy ha veszek egy iPhone szoftvert, feltelepíti alapból az iPad-re is, teljesen káoszos ez a két eszköz-egy iTunes helyzet.

Ez a kábelezés dolog vicces volt 12-13 éve, mikor a PalmPilot PDA-m kötöttem a gépre soros porton, és tolta rá a tartalmakat a HotSync.exe, de ma már van wifi körülöttem, van 3G a készüléken, minek leláncolni az egészet egy számítógéphez? Ráadásul az iTunes a zenegyűtemény alkalmazásból egy nagy, lassú, bonyolult platformmá hízott. Lassan indul, egy csomó dolog kényelmetlen benne, egyre kevésbé kedvelem.

A Google szerencsére teljesen más megközelítésből alakította ki az Android infrastruktúrát, és elsősorban a Google és egyéb szolgáltatók webes adataira, a “felhőre” támaszkodik a szinkronizáció. Címlista a Google contacts-ből, mindenféle feed a Facebook, twitter irányából, képek a Picasa és Flickr albumaiba töltve, vagy akár Facebookra. Nincs is semmi telepítve a gépemre, hogy a mobilom működjön. Aktiválni sem kell desktopról, szépen a telefonon beállítom a Google kontóm, aztán megy a dolog.

A HTC által készített Sense felület a Desire-n még egy lépéssel továbbmegy, és a különböző (Exchange-s, Google Contacts, Facebookból) jövő címlistákat szépen össze tudjuk fűzni. Minden személyhez csak egy bejegyzés tartozik a címlistában, ahol elérhető a kombinált adatlap, legutóbbi státusz frissítés, ráadásul a kapcsolathoz tartozó fotót le tudja szedni automatikusan a Facebookról. Rendkívül erős megoldás ez, egyedül attól félek, hogy az összefűzés lehet, hogy csak a telefonon helyileg van letárolva, és ha átmegyek egy másik telefonra, újra meg kell csinálnom. Tud erről valaki valamit?

Az alkalmazások böngészése, telepítése az Android Marketből kényelmetlenebb, mint az Apple iTunes megoldás, de az AppBrain szolgáltatás lehetővé teszi, hogy desktop böngészőből válogassak, majd a telefonon csak az Install gombot kell megnyomnom. Így lesz ez egyébként a 2.2-es Android szoftverrel is, már külső segítség nélkül.

Tudjátok, gyakran hallgatok podcast adásokat, most a Google Listen alkalmazást használom Androidon erre, ami rendkívül bugos, káoszos felületű alkalmazás, de így is jobban használható önállóan, mint a számítógéphez szinkronizáló Apple megoldás.

Nem írtam még a zenék áttöltéséről, az majd kiderül a következő, Spotify Android bejegyzésből, hogy miért nem lényeges számomra.

Mit kell tehát tennie az Apple-nek, hogy az iPhone készülékeket vásároljam tovább, sync témában?

• Ne legyen egy kiegészítő, slave eszköz a telefon a számítógép mellett.
• Ingyenes MobileMe funkcionalitás, címlista, naptár, bármi adat a weben, nem a gépemen.
• Wifi sync, le a kábellel!

Tervezek még írni a mobil zenehallgatásról, az Androidos alkalmazásokról is, fejlesztésről és persze nem lehet kihagyni a hardver és szoftver felület témát sem.

Ha időnként olvassátok a blogom, tudjátok, hogy szeretek videojátékokkal játszani, és hogy ambivalens érzéseim vannak a Facebookkal kapcsolatban. Mi történik, ha ezt a két dolgot összekeverjük?

Sokáig próbáltam távol tartani magam a Facebookon fellelhető közösségi játékoktól, elsősorban mert a sok idegesítő, játékból származó automatikus Facebook bejegyzések miatt eleve rossz véleményt alakítottam ki róluk. Alig győztem blokkolni a különböző játékokat, hogy ne kapjak idegesítő vámpíros, farmville meg maffiás üzeneteket érdekes, személyes Facebook bejegyzések helyett.

Böngészés közben véletlen találtam rá a Social City nevű Facebook játékra, és nem bírtam ellenállni a Sim Cityre emlékeztető kis házaknak. Óvatos mozdulatokkal elindítottam a játékot, és próbáltam blokkolni, hogy engedély nélkül bejegyzést rakjon ki a falamra. Innen indult a halálspirál, a gyerekeim meglátták a cuki kis várost, azonnal ki akartak maguknak is ilyet, Facebook accountokat kellett nekik gyártanom, aztán ők mutogattak mindenféle játékot, amit nekem is ki kellett próbálni.

Egy héttel később ott tartok, hogy elalvás előtt még felvillan, vajon kitálaltam-e a kebabot a Café World játékban, vagy ott rohad az éttermem konyhájában, meg azon gondolkodom, hogy a szűkös pénzt lakóházra vagy gyárakra költsem a Social City városomban, és hogy érdemes lenne-e valódi pénzért játékpénzt venni pár szórakozóhely építésére. Azt hiszem, ideje kiszállni és törölni a játékokat a Facebook alkalmazásaim közül.

Érdekes volt belemerülni a Facebook közösségi játékok világába azért. Nyilván minden játék kicsit más, de egy csomó közös elemet találtam az általam kipróbált játékokban.

Pénz
Az üzleti modell szinte minden játékban arra épül, hogy ingyen kipróbálhasd a játékot, de előbb-utóbb vagy a játék ismerőseid közötti népszerűsítésével (idegesítő Facebook üzeneteken át) vagy valós pénz játékpénzre váltásával csinálj bevételt a cégnek. Minden játékot lehet elvileg ingyen és ingyenes személyes marketing nélkül játszani, de ezzel rendkívül lassan tudsz haladni a játékban, és sok tárgyhoz, funkcióhoz nem fogsz hozzáférni.

Én a Social City játékot például szívesen megvásároltam volna akár magamnak, akár a gyerekeimnek, hogy hozzáférjek a drágább, vagy még nem elérhető épülettípusokhoz, de erre nincs lehetőség, csak játékpénzt tudok vásárolni. Ha a Social Cityt be kéne áraznom, mint egy telepíthető, PC-s vagy konzol játék, ez nálam az 5-10 dolláros kategória lenne, de az épületek, területnövelés áraiból simán látom, hogy 100 dollárokat simán el lehetne itt költeni, ha mondjuk 1 évig játszom ezzel.

Beérhetem persze az ingyen elérhető elemekkel, illetve szorgalmas napi munkával kereshetek a játékban kreditet a vásárláshoz, de én úgy látom, rettenet kevés pénzt ad a befektetett munkaórám a játékban.

Közösség
Mivel a játékok a Facebook API-n keresztül hozzáférnek az ismerőseim adataihoz, nagyon jópofa, ahogy ezeket beleszövik a játékba. A Café Worldben nem véletlenszerűen létrehozott rajzfigurák a pincéreim, hanem az ismerőseim közül választhatom ki őket, és a vendégek is a kapcsolati listámból jönnek gyakran. A nemet nem mindig találja el a játék, de akkor is vicces, mikor egy ismerős bejön és leül az éttermedben. Ha pedig valaki személyre szabott avatart hoz létre a saját Café World játékában, akkor tényleg jól működik ez a dolog.

Az avatarokon kívül az egymás közötti ajándék küldözgetés fontos eleme a játékoknak, napi szinten érdemes tartani a játékban a kapcsolatot ismerőseinkkel. Különösen ha nem akarunk fizetni a prémium tárgyakért, rászorulunk arra, hogy minél több ismerőst berántsunk a napi játékba, és küldözgessünk tárgyakat egymásnak. Nyilván marketing ereje van ennek a dolognak, de azért pozitív dolog is elszigetelődő videójáték-tolás helyett résztvenni közös aktivitásban. Sajnos ezek a kapcsolatok nagyon felszínesek a kipróbált játékokban, nem igazán közelítik meg a legtöbb “rendes” multiplayer játék élményét.

Függőség
Minden játék, amit kipróbáltam, egyfajta szerepjáték szerű szintezős előrehaladást valósít meg. A játékot elkezdve egyszerű feladatokat teljesítve hamar, nagy csinnadrattával ugrunk szinteket előre, és a játék a sok extra tárggyal, pecséttel, örömteli üzenettel sokkolja az örömközpontunkat. Aztán szépen lassan belassul a szintek ugrása, egyre többet kell csinálnunk a játékban, hogy újra örömet okozzon, megdicsérjen, és ajándékokat adjon nekünk. Ha kevesebb munkával akarunk az örömhöz jutni, akkor pedig be kell rántanunk az ismerőseinket cserébe, vagy igazi pénzt fizetni, nem is keveset.

Alapvetően nincs azzal baj, ha egy játék próbál rávenni bennünket, hogy sok időt töltsünk vele. Nekem valahogy az nem tetszik, hogy nem igazán a jó teljesítményt jutalmazza a játék. A feladatok legtöbbször végtelenül egyszerűek, menük és gombok egyszerű nyomogatásával, különösebb gondolkodás nélkül lehet haladni. Konkrétan a belefektetett munkaórákat és a népszerűsítést jutalmazzák ezek a játékok.

Rá tudnék nagyon szokni ezekre a dolgokra, és valószínű sok értékes órát szúrnék el motorikus feladatok végrehajtásával. Inkább ezek a játékok azoknak valók, akiknek sok, rövidebb üresjárat van a napjuk során, és valami könnyed szórakozásra vágynak elmélyülés helyett. Én azt hiszem visszatérek a “nagy” játékokhoz, amig igazi kihívást és sikerélményt adnak, de befejezhetőek, illetve próbálom értelmesebb dolgokra költeni a szabadidőm :-).

Sejtettem én is, meg ti is, hogy nem fogom kibírni, és beszereztem egy Sony PSP Go eszközt angol kollégák segítségével.

Alapvető információk:

• Nagyjából ugyanaz a hardver, mint a korábbi PSP készülékem.
• Ugyanazok a PSP játékok futnak rajta, de nem UMD lemezen vásárolva jutok a játékhoz, hanem a PlayStation Network bolton át, online letöltéssel.
• Nincs magyar PSN bolt, de angol pre-paid kártyával feltölthetem a pénztárcám a boltban, és tudok vásárolni, letölteni.
• A korábbi, nagy darab PSP forma helyett ez most egy zsebbe dugható, igazi hordozható eszköz.

Mivel a PSN boltból a régi PSP-vel is tudnék vásárolni, egyedül az új, hordozhatóbb forma, ami a PSP Gora váltás mellett szólt. Nekem annyira bejön ez a kisebb forma, hogy egyszerűen nem bírtam ellenállni neki. És minek is állnék ellen, mindenkinek van valami hobbija, sokkal rosszabb is lehetne, például sportautókért is lelkesedhetnék!

Érdekes, hogy a webes videójáték oldalakat, blogokat követve kevés termék váltott ki ennyi negatív reakciót, mint a PSP Go. Az árát mindenki sokallja (én is), de nekem ennyit most megért, hogy a hobbimnak áldozzak.

Sokan hozzák fel, hogy a már megvásárolt PSP UMD lemezes játékokat nem lehet használni vele, hanem újra kellene vásárolni. Engem ez annyira nem érint, mert ha megveszek egy játékot, általában addig nem nyugszom, amíg teljesen végig nem viszem. Ritkán van olyan, hogy régi játékot újra elő szeretnék venni. Emellett a PSP Rewards program keretében a régi PSPvel az online boltba belépve, "beválthatjuk" egy UMD lemezünket összesen 3 játékra a PSN boltból. A választható 10-15 játék szinte mind remek (Syphon Filter sorozat, Daxter, Loco Roco, Patapon, etc.), én is találtam 3 olyan játékot, amit még nem játszottam végig. Emellett az első héten vásárlókhoz hozzávág a Sony egy Gran Turismo letöltést ajándékba.

A harmadik támadási felület az, hogy az online boltban mindig csak az aktuális legmagasabb (MSRP) kiskereskedelmi áron lehet megvásárolni a játékokat. Nyilván súlyos konfliktusok lehetnének abból, ha a Sony a boltokban található UMD árak alatt kínálva elszipkázná a retail boltok elől a vásárlókat. Remélem azért lesz pár "akciós" termék, akkor én is hajlamosabb vagyok vásárolni. Annyit még hozzátennék, hogy így is olcsóbban jutok az online angol PSN boltból a játékokhoz, mint itthon a bolti árakon.

Eddig egyébként nagyon pozitív az élmény, imádom a kis készüléket. Nagyon szépnek találom a formát, gyönyörű a képe, a gombok nekem jobbnak tűnnek, mint a korábbi PSP-2000 eszközömön. A vásárlás menete is vállalható. Egyrészt magán a készüléken is be lehet lépni a boltba wifin át, és letölteni, vagy (nálam VMWare Fusion alatt futó) Windows szoftverrel lehet böngészni és vásárolni. A PSP Reward keretében kapott "becserélt" játékokat csak magán a készüléken lehet letölteni.

Először kicsit frusztrált, hogy például a Resistance Retribution 1.5 gigás telepítőjét 1 órán át töltöttem le, és vagy fél órán át telepítette a gép, de ez alapvetően sávszélesség kérdése otthon. A munkahelyen kicsit szívtam azzal, hogy itt a wifi nem csak WPA alapon védett, hanem form alapú belépést is kér, és így nem tudtam elérni a PSN boltot a PSP-ről, de PC-n és USB-n át így is tudtam volna tartalmat vásárolni.

A bontástól kezdve mindenféle aksi töltésen, firmware frissítésen, pre-paid kártya aktiváláson, PC szoftver frissítésen keresztül biztos volt 2 óra, hogy az első játék elindult, ami azért gáz. Én a helyükben raktam volna egy játékot vagy legalább pár demót alapból a gépre, aminek lehet örülni, mielőtt rabszolgaként telepít-letölt-frissít az ember órákon át.

Magukról a PSP játékokról nem is beszélnék, erről sok helyen olvashattok, de szerintem az utóbbi pár hónap, és az elkövekező pár hónap is egy újra életre kelt platformot mutat. A Motorstorm az egyik kedvenc játékom PS3-on, és a most megjelent (és azonnal megvásárolt) Motorstorm Arctic Edge PSP-n maximálisan hozza a hangulatát. A Pixeljunk Monsters volt a másik vásárlásom, hogy ne csak az iPhone-on legyen jó tower defense stílusú játékom :-). A nagy franchise-ok közül jön ki hamarosan a GTA Chinatown Wars, LittleBigPlanet, Assassin's Creed Bloodlines, az apróságok közül a Fat Princess.

A PSN bolt régebbi játék kínálata engem teljesen kielégít, és innentől kezdve minden megjelenő PSP játék bekerül az online boltba. Ezentúl szerintem nem érdemes feltörni a PSPket, elfogadható árakon, hamar hozzá lehet jutni tartalomhoz itthon is. Ennyi kellett hozzá, pre-paid kártya, vásárolhassak, innentől megoldjuk, köszönöm!