Végre volt egy pici időm ma elkezdeni megszerkeszteni a hét elején egy Microsoftos PR eseményen rögzített interjút. Az interjú alanya Scott Guthrie, aki az összes .NETes ismerősöm szerint .NET szuperhős, a téma pedig a Silverlight böngésző plug-in.

Eleinte a Budapest New Tech Podcastba akartam belerakni az interjúkat, de az magyar nyelvű sorozat,és nem akarok zavart kelteni az erőben. Szóval most az első szelet az interjúból az angol nyelvű szakmai blogomon érhető el, a következő 2-3 részt még a jövő hét során tervezem megszerkeszteni.

A Facebook nevű social software, meglehetősen nagy sikere ellenére, nem igazán tűnt érdekesnek eddig számomra. Egyrészt nem volt rajta senki ismerős. Ez nem lett volna gond, mivel én szeretek elsőnek kipróbálni dolgokat. A baj az volt, hogy semmi kiemelkedőt nem találtam benne.

Amióta kijött a Facebook API, teljesen megváltozott a véleményem. A készítők ezzel kiléptek a "letisztultabb MySpace" kategóriából, és szerintem óriási lehetőségek vannak abban, hogy már nem csak egy kész szolgáltatást nyújtanak, hanem egy nyitott közösségi platformot, meg keretrendszert hozzá.

A Facebook API köré kialakuló mini alkalmazásokból kezd jól látszani, hogy két fő irányba megy a dolog. Egyrészt ezzel óriási lehetőséget adnak az eddig küszködő, valami speciális, célzott szolgáltatást nyújtó cégeknek, akik önállóan nem biztos, hogy megmaradnának. Erre jó példa mondjuk a radar.net, vagy az iLike szolgáltatás. Másodsorban a "nagy" szolgáltatások is, amik valamennyire eddig is nyújtottak közösségi dolgokat, egy egységes felületen összegezhetők nekünk, mint felhasználóknak.

Példa: pár hónapja feliratkoztam a radar.net mobilképmegosztó szolgáltatására, mert jópofának találtam ezt a "twitter képekkel" dolgot, de utána nem tudtam vele semmit kezdeni, mert semmi ismerős nem iratkozott fel. Most, a Facebook profile oldalon elhelyezve, hirtelen van funkciója a Radarnak is. Emellett a már jólismert mindenféle listákat is összegezhetem itt, mint a del.icio.us link gyűjteményem, a twitter bejegyzések, flickr képek, stb. Hajlamos lennék ezekkel a dobozkákkal telepakolni a blogom, de itt sokkal jobb helyük van, és a blog maradhat letisztult, a bejegyzésekre koncentráló oldal.

Az API maga lényegesen több, mint a tipikus RSS-a-pici-dobozban integrációs megoldás. A kis alkalmazásokhoz a jogosultságkezelés is meg van valósítva, illetve az egyes elemek (például az új radar kép) bekerülhetnek egy közös, kombinált mini feedbe. Én ha új, nemzetközi piacra készülő "web 2.0" alkalmazást készítenék most, egész biztos, hogy rögtön Facebook integrációval tenném ki a piacra.

Itthon persze nincs ennek nagy jelentősége, az iwiw abszolút egyeduralkodó, hiába nem tud igazán semmit. Én nem szoktam semmit csinálni iwiw-en, bár látom, hogy a család meg ismerősök hogyan használják, címlista, meg csoportos üzenet célokra. Jó lenne, ha a tulajdonos felismerné, hogy ugyanezt a platform szerepet itthon simán eljátszhaták.

Ahhoz képest, hogy már lassan két éve használok Mac gépet, eddig nem tudtam megbarátkozni az iPhotoval.

Az Aperture meg Lightroom szintű "profi" szoftvereket túlzásnak tartom a fotózási szokásaimhoz, hiszen talán 50-100 kameratelefon-fotót csinálok egy hónapban. Windowson előtte a Nokia Lifeblogban tároltam a fotóimat, de igazán azt sem szerettem. Szóval úgy döntöttem, mégis megpróbálom jobban kiismerni az iPhoto lehetőségeit.

Fotószerkesztéssel, javítgatással nem volt semmi gondom, ezeket ritkán szoktam használni. A kameráról, könyvtárból importálás is remekül működött. Ami nagyon nem tetszett, az a rendezgetés, illetve a gyűjteményem megjelenítése. Valahogy a hatalmas kupac, egybefolyó thumbnail kép nézet számomra teljesen használhatatlan.

Így néz ki az alap iPhoto konfiguráció:

Attól is megőrültem, hogy importálás után létre kellett hoznom egy új slideshow-t vagy valamit, hogy az új adag fotót egy egységben újra megtaláljam. A navigálás a fotófolyamban a scrollbar segítségével meg teljesen használhatatlan volt számomra. Ráadásul ahogy a különböző nézetek és módok között váltogatott a program az ablakban (library, edit, slideshow, etc.), kifejezetten zavaró volt nekem.

A Safari Online könyvtárban rátaláltam az iPhoto 6: The Missing Manual című könyvre, és végigolvastam a releváns részeket belőle. Meglepő módon egész jól sikerült a könyvből tanultak alapján használhatóvá tenni a programot, még szinte tetszik is.

Először is, böngészéshez a hatalmas fotófolyam helyett a "Roll" nézetre váltottam. Ezzel két dolgot értem el: először is szépen beimportált "tekercsenként" válogathatok a fotók között. Ez jó, mert egy import valószínű 1-2 hónaphoz vagy utazáshoz vagy eseményhez kapcsolódik. Érdemes valami jó leíró nevet adni a tekercsnek, a dátum is alapból látszik, illetve Comment mezőben plusz információt is bele lehet írni, aminek az eleje szintén látszik a böngésző nézetben.

Ezzel azt is elértem, hogy bármi kulcsszóra kereséskor is megtalálja a megfelelő tekercset a név es comment alapján. Amikor bármelyik tekerccsel dolgozom, akkor az természetesen kinyitott nézetben van a böngészőben, és itt már tényleg hatékonyan lehet dolgozni benne, a tenger fotó helyett.

A másik fontos dolog, hogy beállítottam az alkalmazásban, hogy a kis nézetre klikkelve ne cserélje le a nézetet a szerkesztő üzemmódra, hanem egy új szerkesztő ablakban jelenítse meg a kiválasztott képet. Így látom, hogy a gyűjteményben hol vagyok, és közben megnézhetem, szerkeszthetem a képeket a külön ablakban.

Ezen kívül nem csak magát a tekercset használom szervezésre, hiszen egy import során több eseményről készült fotók is bekerülhetnek a gyűjteménybe. Egy-egy családi, céges eseményre, utazásra külön albumot hozok létre importálás után. Alapból az albumok az oldalsó "sources" listába kerülnek bele. Ebben nem sok album férne el alapból ezért érdemes mappákat létrehozni a különböző főbb típusok számára, és a mappákba húzni az albumokat illetve elmentett slide show-kat. Olyan dolgokat, amik több albumban is előfordulnak, érdemes kulcsszavakkal hozzáfűzni (például a családtagok neve, vagy "vicces", "autós" kulcsszavak). Mindez kereséskor fog segíteni nekünk. Én a fontosabb képeket el is szoktam nevezni ("title" mező), szintén keresést segítendő.

Alapból eléggé vacak a keyword támogatás az iPhotoban. Minden új kulcsszót, ami eszünkbe jut a fotóról, a Preferences ablakban kell fölvenni, mielőtt elég kényelmetlen módon hozzárendelhetjük a fotóhoz. Erre megoldás az ingyenes Keyword Assistant nevű plugin, ami lehetővé teszi a gyors,egyszerű keyword felvételt és hozzárendelést egy külső kis ablakból.

Ezeket a kulcsszavakat meg a fotók címeit érdemes is megjeleníteni a böngésző nézetben, hogy lássuk, hogy még melyiket kéne megcímkézni. Ezeket a beállításokat mind a View menüben lehet megtenni.

Még egy csomó apróságot fedeztem fel az iPhotoban, amit szívesen megosztok veletek később. Gondolom ezek a dolgok a régi felhasználóknak teljesen magától értetődőek, de nekem a könyv sokat segített abban, hogy valami működő workflow-t alakítsak ki magamnak. Amúgy nagyon várom az új iLife csomagot, gondolom október körül várható az is a Leoparddal. Az élet valahogy úgy hozta, hogy az iMovie-t, a GarageBand alkalmazást, és most az iPhotot is sokat használom. Egyedül az iWeb nem jön be, ahelyett a RapidWeaver az egyszerű web publishing eszköz nekem.

Akinek esetleg még nem lenne ilyene, a Joost nevű IPTV szolgáltatásra tudok meghívót küldeni.

Már párszor említettem, hogy van ez a kis technológia-előadás-sörözés rendezvény, a Budapest New Tech Meetup.

Még időben szólok, hogy a következő esemény május másodikán lesz, itt lehet többet megtudni az előadásokról meg a helyszínről:

http://newtech.meetup.com/42/calendar/5637411/

Még annyit tudok hozzátenni az ott leírtakhoz, hogy a sör Heineken volt az előző alkalommal, a hangulat meg abszolút nörd. Ha érdekel, és jössz, tedd ki a blogodra is a linket, van még kb 70 férőhelyünk.

Ízelítőnek pedig hallgassátok meg a korábbi prezentációkat.

Nekem valahogy mindig minden tárhely maximálisan tele van. Nem is érdemes nagyobb vagy több darab storage eszközt vásárolnom, valószínű azt is pár nap alatt beteríteném, és nem lenne ettől jobb nekem.

A legkritikusabb mindig a laptopom állapota, mivel azt használom munkára, filmnézésre, rögzítésre, illetve hang-,és videoszerkesztésre. A 80 gigás merevlemez nagyon hamar betelik. Habár sejteni lehet, hogy mi foglalja el a legtöbb helyet (1. video capture, 2. podcast video, filmek), mindig vadásznom kell, hogy a maradék 15 giga mire megy el.

Erre a vadászatra nagyon hasznos eszköz a Disk Inventory X. Ez egy helyfoglalás-megjelenítő program, ami nagyon könnyen áttekintetően, grafikusan megjeleníti, hogy mi mennyit eszik a lemezemből. Ezután könnyen meg lehet találni, hogy mit kell arhiválnom külső HDre, írható DVDre, vagy egyszerűen letörölni, hogy helyhez jussak.

A legtragikusabb dolog igazából az, hogy ha tényleg minden nem létfontosságú dolgot letörlök, talán 30 gigát tudok szabaddá tenni a 80-ból. Ez borzasztó kevés. A legnagyobb helyet a Parallels virtuális HD, a hozzá tartozó sleep image foglalja, de alapvetően a Mac rendszer és az alkalmazások (iLife főleg) amik ennyi helyet foglalnak.

Ezt megoldandó, azt tervezem, hogy az új OSX telepítésekor (Leopard várhatóan pár hónapon belül) tiszta lappal indulok, és megpróbálom igazán szelektíven telepíteni az operációs rendszert, és a szoftvercsomagokat is. Ezen kívül remélhetőleg nemsoká kijön az új, Inteles Mac Office csomag is, és az MS Projecten kívül innentől mást nem kell a Parallels-ből futtatnom majd, ezzel is pár G-t spórolva. Igazából be is fektethetnék egy nagyobb laptop HD-be, de nem merek hozzányúlni a géphez, rossz voodoo lenne szerintem.

Windowson általában ezt a pucolós folyamatot Total Commander "calculate space" alapon végeztem. Ti hogy szoktatok takarítani? Macbookos kollégák, ti elfértek kényelmesen a 80G helyen?