Habár rendszeresen szoktam törölgetni a zenegyűjteményemből, így is esélytelen, hogy felférjen akár az iPhone akár az iPad eszközömre a kollekció. Vannak olyan időszakok, amikor inkább az újdonságok érdekelnek, ilyenkor mostanság a Spotify szolgáltatást szoktam használni, le sem töltöm az albumokat, hanem streamen keresztül hallgatom, ami felkelti az érdeklődésem. Ugyanakkor néha kedvem támad böngészni a begyűjtött, átválogatott, és megtartott zenék között.

Zenét hallgatni talán az asztalom mellett a legkényelmetlenebb, úgyhogy próbáltam találni egy olyan megoldást, amivel a gépemről elérhetem iPhone vagy iPad kliens segítségével a zenéket, és nem kell szinkronizálgatnom az éppen hallgatandó számokat vagy albumokat. Van néhány megoldás erre, egyelőre a legszimpatikusabb a Subsonic nevű szoftver számomra. Ez egy (Java alapú) webszerver megoldás tulajdonképpen, ami a gépünkön fut, egy böngészős felületen lehet bármi más gépről elérni, lejátszani a megosztott zenéket.

A weboldalba beágyazott lejátszó sajnos nem megy iOS alatt, meg kényelmetlen is lenne mobil böngészésre, viszont két appot is lehet vásárolni hozzá. Én az iSub nevű app mellett döntöttem, mivel az volt mostanság frissítve.

Ami tetszik a Subsonic appban:

• A Java ellenére kevés memóriát eszik, beáll olyan 60-80 mega közé az app szépen. Nem érzek semmiféle lassulást a gépen.
• Felhasználónév, jelszó megadásával lehet védeni a gyűjteményt.
• Gyorsan sikerült feldolgoznia a 40 gigányi zenét.
• Lehet készíteni könnyen megjegyezhető subdomaint (akarmi.subsonic.org), ami átirányít a webes felületünkre, ez remekül megy.
• Van Android app is.

Ami nem 100%:

• A webapphoz igazán lehetne egy egyszerű, QuickTime-ot támogató mobil felület, hogy kliens vásárlás nélkül is mehessen.
• Gondolom a mindenféle nyílt forráskódú komponens miatt nem meri konkrétan árusítani a szoftvert a készítő, viszont kötelező “donation” kell a cucc klienssel való használatához. Ez nekem nagyon nem szimpatikus, de mondjuk a 10 dollárt be fogom vállalni.
• Nem használja az iTunes DB-ben vagy mp3 tagekben levő metaadatokat a szerver, egyszerűen könyvtárnevek alapján osztja meg a zenéket, amit egy “Artist” nevű listába rendez. Ez nem olyan nagy baj, mert szépen vannak elnevezve a folderjeim, de azért sokkal jobb lenne egy rendes metaadat alapú, valós Artist-Album böngészési mód.

Gondolom az Apple előbb-utóbb ad majd valami hasonló szolgáltatást, mert egészen biztos, hogy a cloud alapú zene a jövő, és valószínű ezért vették meg a lala.com-ot is nemrég. A Google is vett egy ilyet magának a Simplify Media felvásárlásával. Mindenesetre most nagyon örülök, hogy sikerült kiszabadítani a zenéim a gépemről, sokkal többet hallgatom így a gyűjteményem.

Próbálgatok egy HTC Desire telefont, és annyi minden gondolat adódott a téma kapcsán, hogy inkább több bejegyzésre bontom a dolgot, mint hogy hetekig írjak egy nagy cikket belőle.

Kezdjük a zenék, adatok, szoftverek szinkronizációjával. Mint (egyébként elégedett) iPad és iPhone tulajdonos, arra már korábban rádöbbentem, hogy ez az iTunes szoftverrel meg számítógéppel szinkronizálás dolog teljesen idejétmúlt. Amíg csak iPhone-om volt, addig is idegesítő volt, hogy mindig kábelt kellett magammal hordani, meg dugdosni, ha új zenét akartam a telefonra tölteni, vagy podcastokat befrissíteni. Elvileg lehet a telefonon is alkalmazásokat vásárolni, de abból is csak probléma volt korábban, ezért inkább a Mac gépen vásárolok, amikor tudok, és syncelem a telefonra meg az iPad-re. Így két készüléket dugdosni fel-le már teljesen nevetséges. Az meg különösen agyhalál, hogy ha veszek egy iPhone szoftvert, feltelepíti alapból az iPad-re is, teljesen káoszos ez a két eszköz-egy iTunes helyzet.

Ez a kábelezés dolog vicces volt 12-13 éve, mikor a PalmPilot PDA-m kötöttem a gépre soros porton, és tolta rá a tartalmakat a HotSync.exe, de ma már van wifi körülöttem, van 3G a készüléken, minek leláncolni az egészet egy számítógéphez? Ráadásul az iTunes a zenegyűtemény alkalmazásból egy nagy, lassú, bonyolult platformmá hízott. Lassan indul, egy csomó dolog kényelmetlen benne, egyre kevésbé kedvelem.

A Google szerencsére teljesen más megközelítésből alakította ki az Android infrastruktúrát, és elsősorban a Google és egyéb szolgáltatók webes adataira, a “felhőre” támaszkodik a szinkronizáció. Címlista a Google contacts-ből, mindenféle feed a Facebook, twitter irányából, képek a Picasa és Flickr albumaiba töltve, vagy akár Facebookra. Nincs is semmi telepítve a gépemre, hogy a mobilom működjön. Aktiválni sem kell desktopról, szépen a telefonon beállítom a Google kontóm, aztán megy a dolog.

A HTC által készített Sense felület a Desire-n még egy lépéssel továbbmegy, és a különböző (Exchange-s, Google Contacts, Facebookból) jövő címlistákat szépen össze tudjuk fűzni. Minden személyhez csak egy bejegyzés tartozik a címlistában, ahol elérhető a kombinált adatlap, legutóbbi státusz frissítés, ráadásul a kapcsolathoz tartozó fotót le tudja szedni automatikusan a Facebookról. Rendkívül erős megoldás ez, egyedül attól félek, hogy az összefűzés lehet, hogy csak a telefonon helyileg van letárolva, és ha átmegyek egy másik telefonra, újra meg kell csinálnom. Tud erről valaki valamit?

Az alkalmazások böngészése, telepítése az Android Marketből kényelmetlenebb, mint az Apple iTunes megoldás, de az AppBrain szolgáltatás lehetővé teszi, hogy desktop böngészőből válogassak, majd a telefonon csak az Install gombot kell megnyomnom. Így lesz ez egyébként a 2.2-es Android szoftverrel is, már külső segítség nélkül.

Tudjátok, gyakran hallgatok podcast adásokat, most a Google Listen alkalmazást használom Androidon erre, ami rendkívül bugos, káoszos felületű alkalmazás, de így is jobban használható önállóan, mint a számítógéphez szinkronizáló Apple megoldás.

Nem írtam még a zenék áttöltéséről, az majd kiderül a következő, Spotify Android bejegyzésből, hogy miért nem lényeges számomra.

Mit kell tehát tennie az Apple-nek, hogy az iPhone készülékeket vásároljam tovább, sync témában?

• Ne legyen egy kiegészítő, slave eszköz a telefon a számítógép mellett.
• Ingyenes MobileMe funkcionalitás, címlista, naptár, bármi adat a weben, nem a gépemen.
• Wifi sync, le a kábellel!

Tervezek még írni a mobil zenehallgatásról, az Androidos alkalmazásokról is, fejlesztésről és persze nem lehet kihagyni a hardver és szoftver felület témát sem.

Akit érdekel a téma, már biztos olvasott kimerítő, részletes iPad értékeléseket, egy újabb kritika helyett talán érdekesebb, ha elmondom, hogy én mire használom a készülékem.

Egy negatívum - ez a csak wifis iPad 3G net nélkül kevéssé hordozható. Van mellé egy Mifi 3G wifi access pointom, ami remekül kiszolgálja, de csak nem fogok ennyi kütyüvel járni mindenhova. A másik apróbb probléma, hogy meglepően nehéz az eszköz, a Macbook mellett meg is érzem a hátizsákomban a súlytöbbletet. Szóval így az első izgalmas hetek után szerintem otthon fogom tartani az eszközt hétköznapokon, ha viszem valahova, akkor csak az lesz a táskámban, meg a wifi access point.

Otthoni használatra viszont nagyon sok örömet találok benne. Habár van nagy virtuális billentyűzet meg mindenféle produktivitás alkalmazás hozzá, nekem leginkább egy tartalomfogyasztó felület lett az iPad.

Követek jónéhány tévésorozatot, és szinte már nyomasztóan hat, hogy hány epizód halmozódott fel a sorozatokból. Most a letöltött epizódokat Handbrake segítségével átkonvertálom mp4 formátumba, és iTunes-ban rendesen évad meg epizód számot beállítva rámennek az iPad-re. Azt vettem észre, hogy sokkal gyakrabban tudom elkapni azt az üres 40 percet, hogy egy-egy epizódot megnézzek, nem kell a laptopon a fájlokkal vacakolni vagy a tápot az ágy mellé telepíteni a laptophoz, az iPad mindig kéznél van, és az aksiban mindig van elég, hogy gyorsan megnézzek valamit. Az iTunes pedig ügyesen követi, hogy miben hol tartok, miből van még epizód, és szinkronizáció után a laptopon is folytathatom, ahol abbahagytam.

Sok-sok éve olvasok eBook alapon könyveket, de eddig tényleg az iPad az ideális megoldás erre is. A korábban kölcsönkapott Kindle könnyebb, kényelmesebb a kézben, de ezen kívül az iPad számomra minden másban veri. Az Amazonos Kindle boltban vásárolt könyvek nagyon kényelmesen használhatóak, nekem a háttérvilágított képernyő jobban bejön, mint az olvasólámpa melletti szürkés Kindle képernyőn olvasni. Itt is működik az Amazon cloud szolgáltatása: ha este olvasok egy regényt az ágyban az iPad-en, reggel a buszon az iPhone-t elővéve ott folytathatom a könyvet, ahol a másik gépen abbahagytam. Az Apple által készített iBooks alkalmazás egyelőre nem érhető el a magyar App Store-ban, és nem is lehet könyvet vásárolni nálunk rá, de az amerikai boltból letöltve sikerült kipróbálnom. Szerencsére az internetről letöltött ePub formátumú könyveket remekül viszi.

Webböngészésre csodálatos az iPad Safari böngészője. Villámgyorsan rak ki bonyolult oldalakat is, és a méret is ideális hosszabb cikkek olvasására. Nem egyszer éreztem azt a Macbookon valami hosszabb cikket olvasva, hogy ez kényelmesebb lenne sokkal az iPad-en. Például az Ars Technica cikkein sokkal jobb, ha a Mobile Safariban be tudunk zoomolni a szöveget tartalmazó hasábokra, nem kell az 500 egyéb, a cikk szempontjából teljesen érdektelen reklám meg hírek meg egyéb zaj az oldalról. A Google Reader, amiben tulajdonképpen majdnem minden webes tartalmat olvasok, egyelőre az iPhone-ra készült mobil reader felületet adja az iPad böngészőbe is, de gondolom lesz valami tabletre kihegyezett nézet hamarosan.

Néhány játékot is futtatok az iPad-en, például a We Rule farmville-szerű játékot szeretem rajta (adjatok hozzá, ha ti is rajta vagytok a We Rule-on, fbalazs a Plus+ userem). Igazából ezen kívül nem nagyon van olyan játék, ami miatt inkább a deszkához nyúlnék az xbox360, PSP, vagy épp az iPhone helyett. Azért el tudom képzelni, hogy lesz majd ilyen idővel.

Nagyon elégedett vagyok a vásárlással, arra tényleg jó a cucc, hogy otthon ne a gépemhez fordulva töltsem az időm, a családnak háttal, de azért kényelmesen el tudjak olvasni egy cikket a kanapén, vagy megnézni még elalvás előtt valami sorozatot, és végre tudjak regényeket olvasni az Amazon Kindle boltból kényelmesen.

Azt gondolom mindenki tudja, hogy lehet ebookokat vagy hangoskönyveket vásárolni, tölteni az iPhone-ra. Lehet arról vitatkozni, hogy egy ekkora felületen mennyire élvezetes olvasni egy papírból készült könyvhöz képest, meg ugye jönnek egyesek a papír szagával, de számomra, kb 10. éves ebook olvasás után pontosan ugyanaz az élmény, mint bármi más formában.

A mobilon olvasás a hagyományos regényeken kívül lehetővé teszi azt is, hogy az online kapcsolatot kihasználva rendszeres, apróbb irodalmi falatokat kapjunk, ami egy-egy sorbanállást, buszra várakozást elviselhetővé tud tenni, vagy kicsit feldobja a munkanap szürkeségét.

Az első szolgáltatás, amit erre ajánlok, a CellStories.net címen található weboldal. Ha számítógépről próbálod elérni, csak a promó oldalt látod, de mobilról belépve minden munkanap egy újabb, 3-5 perces rövid novellát kapsz, angol nyelven.

Mivel semmiféle csúnya reklám-banner vagy menü nem található az oldalon, egyáltalán nem webböngészés élmény, hanem tényleg egy könyv vagy irodalmi magazin hangulata jön át. Míg hétközben naponta cserélődnek a sztorik, hétvégén mind az öt történet elolvasható. Nincsen archívum, próbálnak arra szoktatni, hogy naponta nézz rá az oldalra, ez nekem nagyon tetszik. Délutáni kávé mellett segít az embernek a napi pörgésből három percre kilépni, és nem is ártalmas az egészségre, mint a kávé plusz cigi kombó lenne. Eddig három-négy alkalommal volt, hogy olyan sztorit kaptam, ami nagyon nem jött be, így sok hét után ez nem rossz arány.

A második ajánlat egy iPhone alkalmazás, a McSweeney's nevű amerikai kiadótól. A McSweeney's alkalmazás nem ingyenes, vásárláskor 6 hónapnyi tartalom-előfizetést kapunk cserébe.

Egy picit én soknak tartom ezt az árat, mivel nem teljes anyagokat kapunk, hanem mindenféle kiadványokból hetente egy fejezetet ízelítőnek, tulajdonképpen a kiadvány reklámjáért fizetünk. Ettől függetlenül, 6 hónapig hetente egy, 5-15 perces szórakozást nyújtó kiadványért talán ez a 3.49 font nem volt sok. Eddig a három hét alatt kaptam egy fejezetet egy inkább filozófiai témákkal foglalkozó könyvből (nem annyira jött be), egy érdekes novellát, és 10-15 panelnyi comic stripet. A heti tartalom mellett az alkalmazás letölt rendszeresen jó novellákat, cikkeket a McSweeney's website-ról, ezek is jók, bár ingyen elérhetőek az alkalmazás nélkül is.

Most úgy érzem, hogy még bírok pár hónapot várni arra, hogy itt az EU-ban is kijöjjön az Amazon ebook olvasó-vásárló iPhone alkalmazása, és így kihagyhatom a különálló ebook olvasó eszköz vásárlását. Mindenesetre érdekes egy ilyen időszakban élni, sokan gondolják, hogy 2010 az elektronikus olvasók éve lesz.

Az ezer éve frissített angol nyelvű blogra postoltam most egy online vásárlásról szóló bejegyzést.

Globalization, the internet, outsourcing, trends like these enabled us to work for international companies, allowed us to read sites, magazines, follow blogs like anybody would do in Western Europe. Being the citizen of the European Union, and having access to the same information as anybody else in the EU makes us want to consume the same things.

Our expectation is to watch movies at the same time we read about them on movie blogs, we would like to purchase games that game sites talk about right now, we'd like to download music that shows up on rollingstone.com, NME or Pitchfork reviews, we'd like to IMPULSE BUY online like anybody else with the same taste and budget.

Jó kis panaszkodás, ha érdekel titeket :-)

Korábban nagyon szkeptikus voltam az iPhone készülék mint játékplatform témában. Sok játéktípus élvezetéhez elengedhetetlen egy rendes irányítófelület, pontosan lenyomható gombokkal. A nagyobb videójáték gyártó cégek sem indultak meg "igazi" fejlesztésekkel, nincsenek nagy befektetések, erős storyt, karaktereket felhasználó, komoly produkciós értékekkel rendelkező játékok. Maximum a nagyok eddig mobiltelefonokra fejlesztő üzleti egységei jelentek meg egy-egy franchise-al az iPhone-on a sok amatőr fejlesztő mellett.

Érdekes dolgot fedeztem fel: ezeketől a korlátoktól függetlenül az iPhone gépemmel játszom a legtöbbet.

Az a tény, hogy a telefon mindig a zsebemben van, mindig feltöltve, a sok-sok holtidőt játékidővé alakította. Bármikor elővehetem akár 2 percre is, de utazáskor, unalmas telefonkonferencia alatt, vagy épp antiszoc módon buli vagy családlátogatás során is lehet pár játékot lenyomni. A PSP meg Nintendo DS gépeim meg ott várják az asztalomon, vagy a táskám mélyén, hogy bebootoljam őket.

Persze a folyamatos rendelkezésreállás nem elég, ezt a régebbi telefonjaim is nyújtották. Az iTunes AppStore meglepő módon nem csak olcsó vacakokat tartalmaz, hanem olcsó, de szórakoztató gyöngyszemeket is, amiket más platformon is simán megvásároltam volna. A rendkívül alacsonyan tartott, nagy eladási példányszámra belőtt árak lehetővé teszik, hogy nagyobb stressz nélkül próbáljon ki újdonságokat az ember. Én mostanság havonta olyan 6-8000 forint körül költök az online boltban, 6-8 játékot veszek ebből.

Hadd ajánljak nektek most 5 játékot, mindegyik olcsó, szórakoztató, és megállná a helyét "komoly" konzol platformokon is.

1. Flight Control

Ez a játék valahol a Tetris és a crack kokain között van félúton, a rendkívül egyszerű de zseniális játékötlet komoly függőséget okoz. Egy kört néhány perc alatt le lehet játszani, szóval bármikor elő lehet rántani a telefonból. Alapvetően az a feladatunk, hogy az ujjunkkal az útvonalat behúzva leszállítsunk folyamatosan érkező repülőket. A repülőket típusuktól függően más-más leszállópályára kell vezetnünk, és sebességük, mozgásuk is különbözik. Szerintem párszáz percet biztos beletettem már, és kollégákkal jól lehet versenyezni online highscore tábla segítségével. Ha csak egy játékot veszel, ez legyen az!

2. Drop7

A Tetris témánál maradva, a Drop7 a téglapotyogtatós, soreltüntetős világban mutat valami újat. A képet nézzétek meg: föntről számmal ellátott darabok esnek le, mi választjuk az oszlopot, hogy hova essen. Ha egy sorban vagy oszlopban egymás mellett 3 darab 3-as van például, akkor el fognak tűnni. Ez a cél, hogy minél tovább tüntessük el a sorokat, mielőtt betelik a pálya. Időnként egyet felfele scrolloz a pálya, hogy nehezebb legyen a dolgunk, és vannak szám nélüli elemek, ami mellett két alkalommal sikeresen kell eltüntetni valamit, hogy meglássuk rajtuk a számot. Nagyon szórakoztató játék, és van benne Facebook Connect integráció, amivel a high score-t Facebook profilunkra jegyezhetjük.

3. Rasta Monkey

Igazi Mario stílusú, precízen ugrálós platform játékot nehéz igazi gombok nélkül csinálni. A Rasta Monkey ezen úgy segít, hogy a figura irányítása helyett csak az ugrásainak irányát adjuk meg, így kell őt végigvinni a pályán, kicsit a Donkey Kong King of Swing GBA játék mintájára. A játék megjelenése, humora szerintem szuper, és a későbbi pályák komolyan megszorongatják az embert. Aki szereti a platform játékokat, mindenképp próbálja ki a Rasta Monkeyt.

4. World War

Szörnyű idegesítőnek tartom a Facebookon terjedő vámpíros, maffiás MMO játékokat, mivel teleszórja a játékosok profilját státuszfrissítésekkel, így próbálnak mindenkit berángatni a játékba. Az iPhone-on kipróbáltam egy ennél lényegesen csendesebb, de hasonló módon működő szöveg alapú stratégiai MMO-t, World War címen. Feladatunk erőforrások menedzselése (fegyvergyártás, ellátás biztosítása, bunkerek, gyárak építése), katonai küldetések teljesítése, ehhez katonai egységek vásárlása, kiépítése, illetve Player vs Player csatákat is játszhatunk. Annyiban MMO a dolog, hogy egy közös világban játszunk a többi játékossal, sőt akkor is megtámadhatnak, mikor offline vagyunk. Én úgy játszom, hogy bunkerekkel, medic katonákkal beásom magam, hogy ne raboljanak ki éjjel, aztán napközben itt-ott 1-2 percet belépek, és fejlesztem a seregem, csinálom a küldetéseket. Egyelőre ingyenes a játék maga, szóval töltsétek le, és adjatok hozzá a szövetséges listához, az Alliance kódom PR11V.

5. Jake Hunter

Nintendo DS-en az egyik kedvencem a Phoenix Wright nyomozós kalandjáték sorozat. A japán Jake Hunter sorozat talán az ehhez legjobban közelítő kalandjáték az AppStore-ban. Láthatóan egyéb (gombbal ellátott) mobilokról lett portolva a játék, de egyelőre nem lehetek nagyon válogatós ebben a stílusban.