Egyik aktuális ügyfelem céges blogjára kikerült egy bejegyzés tőlem, be is linkelem ide:

Business Travel: How to be productive in Rome, Pronto!

A sok kövér kiemelés a szerkesztőtől van, én nem tennék ilyet.

Hetek óta nem volt semmi gasztronómiailag jelentős élményem, ezért örömmel csatlakoztam a kollégák Costes étterembe induló csapatához. Egy három fogásos, 4900 forintos ebéd menüt próbáltam ki. Ez sok pénz, nézzük mit kaptam cserébe:

A leves a napi ajánlatból volt, fehérbabkrémleves chorizoval címen futott. Én kicsit hígnak, kevéssé krémesnek találtam a levest, és sótlannak. A sótlanságot talán direkt okozták, hogy majd a sós kolbász ellensúlyozza, de annyira pici volt a mogyorónyi "kolbász", hogy ez nem segített.

A főétel kacsamell volt, édesburgonyás szósszal, fügével, ez már nagyon ízlett. A szósz különösen bejött.

A desszert egy ilyen málnahabos finomság volt, a mellette levő sütibe pedig citromfagyit raktak. Ízre ez eszméletlen finom volt, csak a jéghideg fagyi meg a kemény süti együtt nehezen fogyasztható kombináció.

Összességében finom volt a kaja, bár most így az irodába visszaérve még tudnék enni valamit!

Pénteken a gyerekekkel kipróbáltuk a Jókai utcában található Dzsungel Kávézó és Éttermet. Az étterem négy terme négy témára van belőve (dzsungel, szavanna, óceán, kalózok), és az étlapon szereplő ételek is ehhez vannak igazítva.

Mi az Óceán teremben kaptunk asztalt.

Az étel maga finom volt, bőséges, és szerintem vállalható áron adták. Négyen végül 15 000 forintot fizettünk: négy főétel, egy előétel, több üdítő, sör, koktél volt ebben.

Szerintem elsősorban gyerekekkel nagyon jó választás, bejön nekik a látványos dekor, de a finom ételekért is érdemes odamenni.

Az ezer éve frissített angol nyelvű blogra postoltam most egy online vásárlásról szóló bejegyzést.

Globalization, the internet, outsourcing, trends like these enabled us to work for international companies, allowed us to read sites, magazines, follow blogs like anybody would do in Western Europe. Being the citizen of the European Union, and having access to the same information as anybody else in the EU makes us want to consume the same things.

Our expectation is to watch movies at the same time we read about them on movie blogs, we would like to purchase games that game sites talk about right now, we'd like to download music that shows up on rollingstone.com, NME or Pitchfork reviews, we'd like to IMPULSE BUY online like anybody else with the same taste and budget.

Jó kis panaszkodás, ha érdekel titeket :-)

Korábban nagyon szkeptikus voltam az iPhone készülék mint játékplatform témában. Sok játéktípus élvezetéhez elengedhetetlen egy rendes irányítófelület, pontosan lenyomható gombokkal. A nagyobb videójáték gyártó cégek sem indultak meg "igazi" fejlesztésekkel, nincsenek nagy befektetések, erős storyt, karaktereket felhasználó, komoly produkciós értékekkel rendelkező játékok. Maximum a nagyok eddig mobiltelefonokra fejlesztő üzleti egységei jelentek meg egy-egy franchise-al az iPhone-on a sok amatőr fejlesztő mellett.

Érdekes dolgot fedeztem fel: ezeketől a korlátoktól függetlenül az iPhone gépemmel játszom a legtöbbet.

Az a tény, hogy a telefon mindig a zsebemben van, mindig feltöltve, a sok-sok holtidőt játékidővé alakította. Bármikor elővehetem akár 2 percre is, de utazáskor, unalmas telefonkonferencia alatt, vagy épp antiszoc módon buli vagy családlátogatás során is lehet pár játékot lenyomni. A PSP meg Nintendo DS gépeim meg ott várják az asztalomon, vagy a táskám mélyén, hogy bebootoljam őket.

Persze a folyamatos rendelkezésreállás nem elég, ezt a régebbi telefonjaim is nyújtották. Az iTunes AppStore meglepő módon nem csak olcsó vacakokat tartalmaz, hanem olcsó, de szórakoztató gyöngyszemeket is, amiket más platformon is simán megvásároltam volna. A rendkívül alacsonyan tartott, nagy eladási példányszámra belőtt árak lehetővé teszik, hogy nagyobb stressz nélkül próbáljon ki újdonságokat az ember. Én mostanság havonta olyan 6-8000 forint körül költök az online boltban, 6-8 játékot veszek ebből.

Hadd ajánljak nektek most 5 játékot, mindegyik olcsó, szórakoztató, és megállná a helyét "komoly" konzol platformokon is.

1. Flight Control

Ez a játék valahol a Tetris és a crack kokain között van félúton, a rendkívül egyszerű de zseniális játékötlet komoly függőséget okoz. Egy kört néhány perc alatt le lehet játszani, szóval bármikor elő lehet rántani a telefonból. Alapvetően az a feladatunk, hogy az ujjunkkal az útvonalat behúzva leszállítsunk folyamatosan érkező repülőket. A repülőket típusuktól függően más-más leszállópályára kell vezetnünk, és sebességük, mozgásuk is különbözik. Szerintem párszáz percet biztos beletettem már, és kollégákkal jól lehet versenyezni online highscore tábla segítségével. Ha csak egy játékot veszel, ez legyen az!

2. Drop7

A Tetris témánál maradva, a Drop7 a téglapotyogtatós, soreltüntetős világban mutat valami újat. A képet nézzétek meg: föntről számmal ellátott darabok esnek le, mi választjuk az oszlopot, hogy hova essen. Ha egy sorban vagy oszlopban egymás mellett 3 darab 3-as van például, akkor el fognak tűnni. Ez a cél, hogy minél tovább tüntessük el a sorokat, mielőtt betelik a pálya. Időnként egyet felfele scrolloz a pálya, hogy nehezebb legyen a dolgunk, és vannak szám nélüli elemek, ami mellett két alkalommal sikeresen kell eltüntetni valamit, hogy meglássuk rajtuk a számot. Nagyon szórakoztató játék, és van benne Facebook Connect integráció, amivel a high score-t Facebook profilunkra jegyezhetjük.

3. Rasta Monkey

Igazi Mario stílusú, precízen ugrálós platform játékot nehéz igazi gombok nélkül csinálni. A Rasta Monkey ezen úgy segít, hogy a figura irányítása helyett csak az ugrásainak irányát adjuk meg, így kell őt végigvinni a pályán, kicsit a Donkey Kong King of Swing GBA játék mintájára. A játék megjelenése, humora szerintem szuper, és a későbbi pályák komolyan megszorongatják az embert. Aki szereti a platform játékokat, mindenképp próbálja ki a Rasta Monkeyt.

4. World War

Szörnyű idegesítőnek tartom a Facebookon terjedő vámpíros, maffiás MMO játékokat, mivel teleszórja a játékosok profilját státuszfrissítésekkel, így próbálnak mindenkit berángatni a játékba. Az iPhone-on kipróbáltam egy ennél lényegesen csendesebb, de hasonló módon működő szöveg alapú stratégiai MMO-t, World War címen. Feladatunk erőforrások menedzselése (fegyvergyártás, ellátás biztosítása, bunkerek, gyárak építése), katonai küldetések teljesítése, ehhez katonai egységek vásárlása, kiépítése, illetve Player vs Player csatákat is játszhatunk. Annyiban MMO a dolog, hogy egy közös világban játszunk a többi játékossal, sőt akkor is megtámadhatnak, mikor offline vagyunk. Én úgy játszom, hogy bunkerekkel, medic katonákkal beásom magam, hogy ne raboljanak ki éjjel, aztán napközben itt-ott 1-2 percet belépek, és fejlesztem a seregem, csinálom a küldetéseket. Egyelőre ingyenes a játék maga, szóval töltsétek le, és adjatok hozzá a szövetséges listához, az Alliance kódom PR11V.

5. Jake Hunter

Nintendo DS-en az egyik kedvencem a Phoenix Wright nyomozós kalandjáték sorozat. A japán Jake Hunter sorozat talán az ehhez legjobban közelítő kalandjáték az AppStore-ban. Láthatóan egyéb (gombbal ellátott) mobilokról lett portolva a játék, de egyelőre nem lehetek nagyon válogatós ebben a stílusban.

Kipróbáltuk a kollégákkal a Széchenyi és a Nádor utca sarkán levő Momotaro Ramen éttermet.
Kifejezetten büfé jellegű, gyorsétkezős ázsiai konyha ez. A sokféle ramen tésztás leves mellett van gőzgombóc, meg egyéb finomságok is. Az általam választott csirkés ramen 1200 HUF áron bőven elég egy ebédre, de persze kipróbáltunk több dolgot is. A ramen isteni volt szerintem, jól meg volt pakolva gombákkal, csirkével, a tészta is jó volt benne.

Videó:

Nagyon tetszett, hogy az asztalok felénél tényleg ázsiai (japán?) öltönyösök meg családok ültek, meg hogy nagyon finom zöld teát adtak automatikusan egy kancsóban. Ha itt lenne a céghez közel, szerintem kétnaponta ide járnék ebédelni.

Érdekes adat, wikipédiáról:
Ramen (Katakana: ラーメン; Kanji: 拉麺 rāmen?, IPA: [ˈɾaːmɛn], is a Japanese noodle dish that originated in China.