Azért a hwsw.hu is tud jól mellélőni - most épp egy jó hosszú cikket sikerült írniuk, "Exkluzív: kipróbáltuk a Sony ultramobil PC-jét" címmel.

A cikk kb. 100x említi az UMPC-t meg az Origamit, holott ez a Vaio NEM UMPC eszköz, nincs is így hirdetve, és nem is TabletPC alapon működik. Gyakorlatilag a méretén kívül a világon semmi köze nincs a Microsoft UMPC kezdeményezéséhez.

Örülök, hogy sikerült egy ilyet beszerezniük, de érdemes lenne utánanézni annak, amit leírnak.

Ezzel én teljesen együtt tudok érezni, a Mighty Mouse valószínű tényleg a legszarabb egér, amit valaha használtam - sajnos próbáltak valami "más" megoldást találni, és most épp mellélőttek. Nem baj, ennyi belefér.

Nemrég lecseréltem a mobilom - nem bírtam kivárni az új p900-utód modelleket, és beruháztam egy Walkman telefonba.

Meg tudnám indokolni, hogy miért cseréltem le az eddigi p900-at, például hiányzott egy legalábbis elfogadható minőségű kamera, meg szerettem volna kevesebb gadgetet magamnál tartani (sőt, inkább kevesebb töltőt), és a p900 szar zenelejátszónak, de valójában a fő gond az volt vele, hogy meguntam.

Mivel még mindig abszolút kompromisszumos döntés telefont vásárolni (nincs olyan mobil, ami mindenben jó, a gyártók próbálják felszeletelni a piacot mindenféle feature szerint), most inkább a nem-PDA telefonok irányában kutattam. A Blackberryt egyenlőre úgyis rángatnom kell magammal, az bőven ellát mindenféle messaging, ebook meg PDA funkciót.

Ami fontos volt:

• MP3 player - próbálom minimalizálni a táskában, zsebben levő gadgetek számát. A zenelejátszó tudjon albumok között böngészni, illetve jópár óra zenelejátszást biztosítani egy töltéssel
• Kamera - legalább 2 Megapixel, menjen iPhotoval, legyen legalább valami LED-es Flash rajta
• Fülhallgató - lehessen (ha más nem, valami átalakítóval) rendes fülhallgatót beledugni, ne csak a szar 10 forintos headsetet
• Lehessen játszani vele. Gyakran van az ember olyan helyzetben, hogy valahol vár, jó ilyenkor elütni az időt. Ehhez ne kelljen a PSP-t vagy a Nintendo DS-t magamnál tartani mindig.

Egy darabig gondolkodtam a w800-on, de annak annyira rendes telefonformája volt, hogy annyira nem fogott meg, úgyhogy a picit (nagyon) furcsa formájú w900i mellett döntöttem.

Így néhány hét intenzív használat után egyenlőre annyit tudok mondani, hogy nekem nagyon bejön, elégedett vagyok, és folyton szórakozom vele.

Aki egy hosszabb kritikát olvasna róla, az indextől kezdve mindenhol írtak eleget róla, én inkább csak azokról a dolgokról írnék, amit nem olvastam még 100 másik oldalon.

Zenelejátszó

• A telefonhoz adnak egy Disc2phone nevű Windowsos szoftvert, ami fel tudja tölteni a zenéket a telefonra, és tud átkódolni is bitrate-t meg formátumot, de szerencsére működik sima removable USB drive módban a telefon. Ez azt jelenti, hogy egyrészt remekül megy a Mac géppel is a cucc, másrészt én dönthetem el, hogy milyen media library alkalmazást használok a zenéimhez, és mindegyik értelmes szoftver tud kezelni ilyen meghajtót.

• A fülhallgató abszolút meglepően jó. Ilyen agybadugós fejbenhallgató megoldás, és szerencsére az egyik lecserélhető fej pont passzol a füljáratomba. Teljesen meg vagyok lepve, és nem is vacakolok másik fülhallgatóval. Erre a célra ez megfelel, nem olyan persze mint a méregdrága Shure fülhallgatóm, de utazásra jobb, mint a fülhallgatók 90%-a.
• A távirányító nagyon hasznos, nem is gondoltam volna, de tényleg sokkal kényelmesebb egy gyors Pause meg skip erejéig, mint nyúlkálni a zsebben meg a telefonon vacakolni. Az pedig nagyon hasznos, hogy bejövő hívás esetén leállítja, majd a beszégetés után folytatja a zenét. Jó ez az integrált megoldás.
• A Walkman szoftver ügyesen észreveszi az újonnan feltöltött zenéket, ami hasznos, viszont - és ez drámai, baseball ütővel kéne a fejlesztőket megfenyíteni - nem bírja a cucc megfelelő sorrendben lejátszani az album számait. Hiába van ID3 tagban a track number, meg hiába azzal kezdődik a file neve. Azt szoktam csinálni, hogy feltöltés után a Walkman szoftverben a telefonon gyorsan csinálok egy új playlistet, amihez érdekes módon megfelelő sorrendben kínálja fel a trackeket, de ez azért nagyon nagyon durva.
• Amit még hiányolok, hogy itt ez a nagy felbontású gyönyörű LCD a telefonon, és a Walkman szoftver nem képes album borítót megjeleníteni. A következő generáció már tudja ezt, de akkor is, nem igaz, hogy ez ennyire bonyolult lenne, hogy nem alapból így csinálták.

Szóval összességében nagyon elégedett vagyok, és ami kikészít, arra is találtam vállalható megoldást.

Kamera

• Először is, tényleg 2 megapixel, megszámoltam ;-), illetve nem látszik, hogy bármit trükköztek volna extrapolálással meg ilyesmivel
• Többé-kevésbé jó fotókat csinál, nagyon sok lesz homályos, pedig annyira nem remeg a kezem. Az auto-focus elmegy.
• Remekül megy iPhotoval az import, ennek nagyon örültem

Abszolút nem vagyok nagy fotós (majd egy külön postban egyszer elmondom, hogy miért nem szeretek fotózni "rendes" kamerával), szóval gyerek-kutya fotóimhoz úgy érzem megfelel a cucc, lehetne jobb, de ezeket a képeket már úgy érzem lehet használni, a p900-as VGA szarokkal szemben. Az pedig, hogy mindig nálam van, még hasznosabbá teszi.

Játékok

• Nagy (240x320) felbontása van az LCD-nek, és szerencsére sok játék is jön ki rá. Csomagoltak hozzá egy Asphalt GT 3D játékot, meg egy tetris klónt
• A SonyEricsson Fun'n'Downloads oldalról rengeteg játékot lehet venni, teljesen vállalható áron (900 Ft körül), és aminek nagyon örültem, rendszeresen frissítik újabb játékokkal. A szolgáltatóknál is jópofa játékokat lehet venni, de itt találtam a legnagyobb katalógust.
• A kis négyirányú "kontroller" többé-kevésbé megfelel ezekhez az egyszerűbb mobil játékokhoz, de pl. a Prince of Persia Two Thrones játéknál szívtam sokat a kombinációkkal. Ez általános probléma, ez van és a fejlesztőknek ezt figyelembe véve kell játékokat írni - lásd a zseniális DoomRPG játékot

Tényleg sok szórakoztató játékot lehet már mobilon játszani, végre a Java nyelvet valami jó dologra használják :-) Majd írok a játékokról is bővebben. Fogorvosra várva, egy-egy hosszabb telefonkonferencia alatt, illetve egy-egy hosszabb ürítés során is jól jön az entertainment.

Összességében nagyon elégedett vagyok, viszont szerintem kevés ember tolerálná a telefon méretét. Iszonyat vaskos, de én ezt inkább elfogadom a nagy LCD-ért meg a beépített 470 mega memória meg az egyéb jó tulajdonságokért cserébe.

Ez a Boot Camp Mac alkalmazás láthatóan mindenki fantáziáját megmozgatta.
Szerintem az Apple részéről szükségszerű lépés volt ez, hiszen amúgy meg mindenféle hackot futtatott volna mindenki, hogy ugyanezt elérje. Valószínű a Microsoft is "odahatott" nekik, hogy legyen valami rendezett megoldás, mivel ha a Windows-a-Mac-gépen nem lenne rendesen támogatva, valószínű többen telepítenének nem "genuine" lopott Windowst a Mac-re. Így legalább egyszerű a vásárolt Windows telepítőt használni, driverek meg minden pedig biztosítva, tehát jobb a felhasználói élmény.
Rengeteg helyen lehet olvasni véleményeket az ügyről, de érdekes módon nem nagyon láttam az enyémhez hasonló véleményt, úgyhogy lehet, hogy nagyon mellélövök.
A következő dolgokat látom, ha rendes, megbízható Dual Boot van egy Mac gépen:

• A munkahelyen az emberek 90%-a Windowsba fog bootolni, hiába szebb az OSX, mert az Outlook az tényleg gazdagabb eszközkészlettel bír, és jobban működik a céges Exchange szerverrel, plusz a Word és Excel is jobb Windowson (és olcsóbb is)
• A Windows amúgy is a támogatott kliens a legtöbb munkahelyen
• Otthon is gyakran Windowsba bootol az ember, hiszen szabadidőben jó eséllyel játszani is akarunk, főleg ha erre abszolút alkalmas grafikus kártya található a gépünkben
• Ha munkához és szórakozáshoz a Windows-t konfiguráljuk be, ott vannak a dokumentumaink, mail adatbázis, etc. akkor minek az OSX-be bootolni? Időnként, ha valami új jön ki, biztos átbootol az ember megnézni?
• Egyre több hely kell a Windowsnak, tehát kényszerűségból majd mindig húzni kell a derékszíjat a Mac partíción

A másik dolog, hogy felborult az operációs rendszer és a hardver szoros egysége, ami eddig a Mac szemlélet fontos eleme volt. Tehát nem csak OSX felhasználók használnak majd Mac gépeket, és nem csak OSX-el kell tudnia megbízható módon működnie a Mac hardvernek. A Windows oldalon rendszeresen frissíteni kell majd az ATI drivereket, mint Windowson, és most nem akarok belemenni a spyware-vírusok-tele-a-tray problémákba.

Eddig, ha valaki elhatározta magát, hogy Mac gépre vált, azzal egyben szemléletmódot is váltott, már eleve azért, mert az OSX-et tényleg nem lehet úgy használni, mint a Windows-t. A "less is more" letisztultság, meg egyszerűség néhol tényleg hatékony, néhol meg idegesítő, de mindenképpen más. Mostantól ez a választóvonal már nem lesz ilyen határozott, és innentől az egész elveszti az arculatát, egyéniségét, másságát.

Ettől függetlenül, biztos, hogy a következő gépem is Apple lesz, de folyamatos nyomás alatt leszek szerintem, hogy inkább Windows kliensként használjam, különben meg a ragaszkodás az OSX-hez méginkább szél ellen hugyozásként hat majd.

Annyi mondanivalóm van az X-Dobozzal kapcsolatban, hogy bele sem tudok fogni az írásba, úgyhogy úgy döntöttem, inkább struktúra nélkül, sok kisebb bejegyzés formájában írom meg a dolgokat, aztán talán a végén egybeszerkesztem.

Először is, a kicsomagolás élménye:

• Meglepően nagy a gép. Nagyobb, mint az első generációs PS2, pedig az is kuva nagy. A képeken jobban néz ki mint a valóságban, főleg mert ott állítva mutatják, fektetve tök olyan mint egy desktop PC. Sőt, valahogy az otthoni fényviszonyok mellett kifejezetten PC bézs színűnek tűnik.
• Célszerű fektetve használni az eszközt, olvasni lehet horrorsztorikat, hogy mit művel a lemezekkel álló helyzetben
• Magánimportból származik a gép, még szerencse, hogy van átalakítóm, amibe be tudom dugni a 3 ágú power csatlakozót...
• Nagyon feelinges, ahogy beindul, és gyönyörű a logo meg a kezelőfelület
• Sokan panaszkodnak, hogy hangos a gép, tényleg beindul a Raketa porszívó benne, ha beindul a játék. Kicsit hangosabb, mint a régi PS2, és ráadásul van egy magas hang benne, ami extra idegesítő. Fejhallgatós játék közben engem nem zavar, de ez nem olyan cucc, amit véletlen bekapcsolva hagy az ember.

Felület, a Pengék

• Szerintem én még sosem néztem PS2-n, hogy mit lehet csinálni game nélkül ha beindítjuk a készüléket, de itt rengeteg időt el lehet vacakolni a felületen. A funkciók szétválasztására ilyen tab megoldás van, "pengék" segítségével lehet jobbra-balra navigálni a modulok között.
• Lehet egymásnak üzengetni, zenét hallgatni a merevlemezről, külső MP3 lejátszóról, illetve megosztott "Media Connect" PC-ről. Az online szolgáltatás, az XBOX Live segítségével lehet böngészni a letölthető cuccok között.
• A kontrollerrel remekül lehet navigálni, text input kicsit fájdalmas, de használható. Lehet egyébként USB keyboardot rádugni, de nem vagyok hajlandó teljesen PCt csinálni belőle :-)

A legnagyobb élmény egyértelműen az online szolgáltatás. Egész más, hogy az eszköz alapból állandóan az internetre van kötve. Nem csak a demo letöltések, a shareware vásárlás miatt, hanem alapból minden játék aktívan kihasználja a hálózatból adódó lehetőségeket. Ott jobb oldalt a blogon látni is ennek egy felhasználását, a "Gamertag" formájában. Bár most éppen busy a szerver és nem működik rendesen.

Itt folytatom majd később.

Egyébként reggel még volt időm egy fél órát Perfect Dark Zeroban gyakorolni botok ellen, nagyon jól szórakoztam. Régen voltam ilyen izgatott hardver ügyén, megkockáztatom, hogy ez nagyobb flash mint a PSP vásárlása volt. PowerBookkal összehasonlítva? Ez már nagyobb küzdelem ;-)

Ennek a cikknek a mintájára, gondoltam megosztom veletek a saját p910i konfigurációm.

Először is, mindenképpen le kell szerelni a flippet. Én személy szerint évente kb. két alkalommal viszek be számot a telefonba, és akkor is lehet a virtuális keyboardot használni erre. A flip levételével máris nem akad be a telefon a zsebünkbe, és sokkal arányosabb, és kiegyensúlyozottabb az egész. Szerintem alapból ilyenre tervezték az eszközt, csak gyávák voltak keypad nélkül kiadni.

A rengeteg telepített szoftver között nehéz navigálni, mikor valami gyorsan kéne, ezért én csináltam egy új foldert, és abba mozgattam át azokat az alkalmazásokat, amit gyakran használok, az Applications menü Set Folders ablaka segítségével.

Mindenképpen érdemes feltelepíteni az Opera Minit, a telefonhoz adott Opera (natív UIQ app) meglepő módon sokkal gyengébb, és persze az operás proxyt használva kevesebb adatot is forgalmazunk. Akinek esetleg nincs GPRS előfizetése, szerintem mindenképp érdemes összehozni, rendkívül hasznos, mikor valami címet gyorsan meg akarunk találni az interneten, meg valami cucc vásárlása előtt utána akarunk nézni a kritikáknak előbb.

A másik legfontosabb alkalmazás a Mobipocket Reader. A képernyő szerintem pont kellemes ebook olvasásra, rengetegszer mentette már meg az életem, hogy sorbanállás, várakozás, utazás közben volt nálam jópár ebook, és kényelmesen egy kézben fogva, akár metrón kapaszkodva is lehet kezelni.

Habár a kamera eléggé vacak (VGA felbontás), kellemesen túl vannak húzva a szinek alapból, ezért szerintem tetszetős bár homályos fotókat készít a telefon. Flickr usereknek érdemes kipróbálni a Shozu nevű alkalmazást ami GPRSen keresztül egyenesen a Flickr oldalunkra menti el a fotókat. Nyilván az adatforgalom miatt érdemes megfontolni, különösen külföldön, hogy nem jobb-e a PC-re áttölteni a fotókat, és onnan az internetre, de ha valamit gyorsan meg akarunk mutatni pár embernek, messze bombabiztosabb megoldás, mint az MMS.

Címlistát nem szabad csak telefonon tárolni, tuti elveszíti az ember előbb-utóbb. Ezt a telefont is lehet Outlookba szinkronizálni, de én javasolnám a Mobical szolgáltatást, ahol GPRS meg SyncML protokoll segítségével ingyen (persze adatforgalmat fizetni kell) tárolhatjuk, szinkronizálhatjuk, és weben szerkeszhetjük a címlistánkat. Én ezzel szoktam telefonváltáskor gyorsan átjuttatni a számokat, mindenféle szoftveres szenvedés helyett.

Rendkívül hasznos még az irRemote nevű szoftver. Alapvetően univerzális távirányító-szimulátor a program, és gyakran jött nagyon jól hülye helyzetekben. Például ha az ember épp nem találja a távirányítót, és MOST RÖGTÖN kezdődik egy fontos program a tévében, vagy ha a szállodában a hoteltévén le van tiltva az AV csatornára kapcsolás, és az ember be akarja üzemelni a Playstationt rajta.

"Offline" böngészésre érdemes kipróbálni az AvantGo alkalmazást. Reggel a PC-n beszinkronizálhatjuk az RSS feedek meg figyelt weboldalak tartalmát, és útközben lehet olvasni, GPRS költségek nélkül.

Még egy fontos tipp - amikor először szinkronizáltam a telefonom iSync alapon a Powerbookkal, szépen kiverte a címlistát belőle, és felülírta a Mac üres listájával. Mikor pedig Mobicallal vissza akartam hozni a címeket, a sync a törlést teljesen jogos műveletként értékelte, és kivágta a címeket a Mobical adatbázisból is. Szóval jól jött az előtte készített CSV mentés.

Egy másik érdekes probléma, hogy néha láthatóan gyorsabban megy le az aksi, mint normálisan (kb. 2-3 nap normális használat mellett). Ilyenkor egy restart rendbehozza a lelkét. Gondolom valami alkalmazás nyitva marad, és húzza a processzort a háttérben.