Sok barátomnak, ismerősömnek van valami folyamatban levő projektje, vagy legalábbis elméletbeli stratégiája az otthoni központosított filmgyűjtemény kapcsán. Én nagyon sokáig halasztgattam ezt, problémás dolog, formátumot, tárolási megoldást kell választani, technikai korlátai vannak, és amúgy is, a jogtulajdonosok mindent megtesznek, hogy ez ne legyen egy kényelmes dolog számomra.

Arra gondoltam, három bejegyzésre osztom ezt a témát, mivel három fő csapást látok a filmgyűjteménnyel kapcsolatban:

• A filmbeszerzés, filmgyűjtés motivációja, nehézségei, plusz az Erkölcsi Alap!

• A néhányszázas DVD gyűjteményem feldolgozása, rippelés, elnevezés, tárolás

• A gyűjtemény lejátszása mindenféle felületen

1. Filmbeszerzés, Moviez

Érdekes módon a nagyon hasonló érdeklődésű baráti körön belül is teljesen máshogy állunk a filmekhez. Ha megpróbáljuk a főbb nézőpontokat kiemelni:

Alany 1, nevezzük mondjuk Gábornak, elsősorban pillanatnyi, egyszer nézős élménynek tekinti a filmeket. Kisgyerekes családja van, ritkán tudnak moziba menni, az otthoni filmezés fontos szórakozás-kikapcsolódás lehetőség, de a filmek megőrzése, újranézése, "special features" anyag nem igazán érdekli (nyilván vannak kedvencek azért). Fontos a gyors, kényelmes beszerezhetőség, és nem az archívumban akarnak turkálni, hanem az aktuális, jól kibeszélhető filmek érdeklik őt és nejét.

Alany 2, nevezzük el Józsinak, jobban rá van izgulva a filmművészet témára, szeret kivesézni filmeket, gyűjti a klasszikusokat (featuring Looney Tunes összes). Fontos neki, hogy a kép minősége kifogástalan legyen. Rengeteg figyelmet fordít a HD display kiválasztására, HD tartalom az elvárás ehhez. Zavarná az elmosódott, mpeg2 foltos fekete. Rendszeresen karbantartja, rendberakja, archiválja gyűjteményét.

Alany 3, Kódnév: Lóránt, szereti a friss blockbustereket, akciófilmeket minél hamarabb megnézni, Steven Seagal is befigyel a B-film vonalon. Kisgyerek is van, kisváros a lakóhely, moziba járás nem igazán opció. Lóri jószívű, szereti a családdal, barátokkal megosztani a filmélményt, és szívesen kölcsönadja a filmeket. A kép minősége kevéssé foglalkoztatja, fontosabb, hogy hamar hozzájusson a filmhez. Legyen nagyon alacsony az ár, hogy ki lehessen sok filmet próbálni, és könnyen kölcsön lehessen adni.

Alany 4, ez leszek én. Körülbelül 2000 magasságában kezdtem DVD filmeket gyűjteni. Svédországi, USA, egyéb utakon vásárolgattam drága pénzen az első filmeket, aztán itthon gyűjtögettem a 10 000 HUFos korai, vacak kiadásokra. Hollywood+ DVD dekóder kártyát kötöttem a PC-be, mielőtt elég erősek lettek a gépek a lejátszásra. Végignézem a sok special feature extrát, meghallgatom a rendezői kommentárt, még akkor, este. Nemrég kiszanáltam a rossz választásokat, unalmas filmeket, így az egész gyűjteményem izgalmassá, érdekesebbé vált. Kidobtam az összes divx-videocd-xvid-fájl alapú szerzett filmem, mert azért fontos az egyenletes minőség. Fogyasztásra van egy 720p-s LCD panel, amin inkább családdal, feleséggel nézek filmet, de a Macbook az elsődleges filmnéző felület.

Ha megnézzük ezeket a sztereotípiákat (neem, nem valós emberek), akkor látjuk, hogy a jelenlegi, itthon is legálisan használató filmforgalmazás messze nem felel meg 100%-ban egyik filmfogyasztó típusnak sem:

- Gábor minek invesztáljon 4-5 ezer forintot egy egy este megnézett filmre, sosem nyitja meg újra. Érdeklik az újdonságok. Ugyanazt a filmkritikust hallgatja meg a neten, mint bármelyik amerikai polgár, és nem fog 1 évet várni, mire a film elér mondjuk a DVDrenthez és ő kerül sorra a DVD queue-ban. Neki egy online film kölcsönzős megoldás lenne a tökéletes, de az a komoly piacot nem jelentő, amúgy is lopós országunkban ez nem elérhető.

- Józsi sem fog várni örökre, amíg a kinézett rétegfilm véletlenül bekerül az országba, és nem fogja a piacon levő egyetlen HD formátumot, a Blu-Ray filmet megvásárolni durván emelt áron, hiszen például a Mac gépébe hiába is rakná be, és nem csak a tévé előtt akar ő filmezni. Neki egy olyan HD formátum felelne meg, amit örökre megvásárolat a kölcsönzéssel szemben, és több eszközön is gond nélkül le tudja játszani.

- Lóri szintén erősen frusztrálódna, ha soksok hónap múlva jutna hozzá az erősen reklámozott, érdeklődést keltő nagyfilmekhez, és egészen biztosan sokkal kevesebb filmet néz, ha 3-4-5 ezer forintos bizalmat igényel minden új film. Nem is adná kölcsön mindenkinek a filmeket, főleg ha a 4-es alany például heteken át elfelejti visszaadni. Biztos vagyok benne, hogy egy mozijegy árát szívesen kifizetné, ha az általa kiválasztott friss sikerfilmeket otthon hamar meg tudná nézni, de mindenféle technikai korlát a megosztásra elrontaná kicsit az élményét.

Lássuk be, hogy mindhárom kitalált figurának az internetről letöltött kalóz anyagok szolgálják legjobban az igényeit. Gyorsan, kényelmesen le lehet tölteni filmeket, ahogy megjelennek az első, amerikai, vagy egyéb kiadások (vagy még korábban). Meg lehet osztani barátokkal, laptopon, iPhone-on, PSPn, tévén, akárhol megnézni. Lehet ragaszkodni a HD minőséghez, nyílt formátumokhoz. Egyikük sem sajnálna valamilyen kompenzációt kiosztani a készítőknek, de igazából számukra nincs vállalható termék a piacon.

Én azt lehet mondani elfogadható szinten ki vagyok szolgálva. Ki bírom várni a nagyfilmek DVD kiadását (most fogom megvenni a legutóbbi James Bond filmet), az egyedi réteg dolgokat külföldi utakon be tudom szerezni, és igazán örömet okoznak a DVD extrák. Ez a 3-4 ezer forint a blockbusterekre, illetve az 1-2 ezres óccsó DVD-k körülbelül megfelelnek annak, ami értéket én élvezek a filmben.

Mielőtt az jönne le, hogy akkor most én vagyok az erősen jogtisztelő, erkölcsös felhasználó, gyorsan elmondom, itt én vagyok a lúzer.

A másik három típussal szemben én szívom a legnagyobbakat a filmesek agyhalott, a kalózkodást egyáltalán nem korlátozó védelmi megoldásaival. Régióvédelem a DVDken, mindenféle mastering hibás trükkök, RPC2 korlátozás a DVD meghajtókban, "a másolt DVD lopás" átugorhatatlan kampányfilmek a megvásárolt DVDn. Ugyanez hatványozottan igaz a jövőt képviselő Blu-Ray lemezeken, és bármi online vásárolható tartalmon. A filmipar ugyanúgy végigcsinálja ugyanazokat a fatális hibákat, ami kicsinálta mostanra a lemezipart.

Szóval amíg Alany 1, 2 és 3 gond nélkül hozhat létre gyűjteményt a spájzba kitelepített NAS eszközön, HD felbontású MKV formátumú filmekből, nekem sokkal problémásabb a helyzet. Most ott tartok, hogy a lassan 10 év alatt összegyűjtött DVD lemezeket megpróbálom mozgatható, biztonsági menthető, bárhol lejátszható, a gyerekeim által egyszerűen kezelhető formába hozni, jó minőségben. Megvettem, jár nekem, és kész. A következő rész erről a folyamatról fog szólni.

Majd még írok biztos sokat a Flip Mino HD kamerámról, de ízelítőnek:

Jól eltalálták a csomagolást. Belül is pont olyan a doboz kialakítása, mint az iPhone megoldása.

Kellemes hétvége volt, csütörtöktől kezdve jó kis programokkal:

- Latin Gitár esten voltunk a Corners Pubban
- Képregénybörzén voltunk Újpesten
- Retro videojáték kiállításon voltunk a Csokonaiban

Összefoglaló:

Lassan jövünk kifele a szigorú télből, és jön a tavasz meg a napsütés meg a vidámság. Igaz, a válság még mindig brutális hatással van az életünkre, de gondolom előbb-utóbb ezt is megszokjuk.

Ennek a szellemében hadd adjak néhány tippet vidám dolgokra:

Eastbound and Down
Az Eastbound and Down egy új HBO-s sorozat, egy lecsúszott baseball játékosról szól, és rettenetes vicces. A karakterek szerintem nagyon jók, és a kábeles sorozatok hagyományait követve nem igazán próbálnak gyerekbarát és politikailag korrekt szövegezést készíteni, próbáljátok ki mindenképpen.

The Adam Carolla Podcast
Adam egy, valószínű az amerikai közönség számára ismert, b-vonalas rádiós műsorvezető volt. Most rádöbbent, hogy tulajdonképpen az internetet is lehet használni hülyeségre, és lassan két hete tolja a napi egy órás adásokat. Olyan az anyag, hogy útközben már nem is merem hallgatni, mert nem bírom ki hangos röhögés nélkül. Egy erőteljes alaphangulatot ad a műsornak a sok, elsősorban testfunciókra épülő poén, de emellett jó kis interjúk vannak mindenféle komikusokkal.

Thru-You
Egy Kutiman nevű művész fogott vagy 50 youtube videót, és valami elképesztően pontos munkával csinált belőle 7 darab nagyon jól működő számot. A videókat is vicces végignézni, de érdemes utána letölteni a zenéket. Akkor hallani igazán, hogy a youtube összefüggés nélkül is teljesen hiteles, működő zene ez.

Biznisz okok miatt kicsit kapkodóssá vált a Superbowl élményem, nem tudtam olyan mértékben kiélvezni az amerikai foci döntőt, mint ahogy terveztem. A meccs vasárnap éjfél után kezdődött, 4 órás hosszúságra lehetett számítani, nekem meg reggel 5:00-kor kellett kelnem, és a reptérre autózni.

Szerencsére sikerült végignéznem a döntő minden percét, anélkül, hogy bárki lelőtte volna nekem az eredményt. Az első félidőt élőben élveztem végig, aztán az EyeTV tunerrel rögzítettem a maradékot. A felvétel végével a szoftver szépen iPhone kompatibilis formára hozta a műsort, reggel gyorsan beszinkronizáltam a telefonom, aztán a reptéren meg a gépen szépen végignéztem a második félidőt az iPhone-on. Éljen a kiforrott Apple média élmény :-).

Két éve követem az amerikai futball meccseket, és bár meg tudom érteni, hogy nem mindenkinek jön be a szaggatott, 30 másodperc akció - 3 perc leállás játékmenet, nekem a kedvenc sportommá vált. A Superbowl talán a legnagyobb médiaesemény az amerikaiak számára, és olyan szempontból is érdemes nézni, hogy erre a 4 órára maximálisan be van sűrítve az amerikai szemléletmód minden főbb eleme. Érdekes és tanulságos innen magyar szemszögből megfigyelni a hatalmas különbségeket.

Néhány ízelítő abból, ami a konkrét sporteseményen kívül a program része volt:

A meccs előtt jópár órás műsor ment, amiben alaposan bemutatták a csapatok történetét, drámáit, sikereit, és hogy mit jelentene számukra a Superbowl győzelem vagy vereség. Jobban megismerve a csapatokat nem igazán lehet hidegen, kívülállóként megfigyelni a meccset, valahogy mindenképp átérzi a küzdelem súlyát az ember. Régi játékosok, interjúk, nagy pillanatok, és szépen megismerhető a csapatok egyéni karaktere.

Részletes ismertetők voltak a főbb játékosokról, életükről, történetükről, rengeteg személyes részlettel. Nyilván abszolút manipulatív módon, profi eszközökkel lett mindez megcsinálva, de ez szerintem nincs ezzel semmi gond. Az egyik játékosnál például interjúval, összefoglalóval mentek abba bele, hogy elveszítette édesanyját, ezen hogy próbál túljutni, és hogyan éli át emellett a sikert. Fel lehet háborodni a nyilvánvalóan drámát fokozandó vájkáláson, de ugyanakkor én is csak néhány hónapja veszítettem el édesanyám, és nem bántam, hogy valamiféle mintaként megmutatják, a mély szomorúság mellett szedjük össze magunkat, és dolgozzunk tovább a sikerért.

A meccs elején a pályán felsorakoztatták a januári sikeres kényszerleszállást végrehajtott repülőgép személyzetét, és köszöntötték őket. Ennek egyfelől semmi értelme nincs, egy sportmérkőzésről van szó, mit keres itt egy ilyen híradós téma? Másfelől teljesen irígylésre méltó, hogy ilyen óriási tévéközönség előtt értékelik ezt az egyértelmű módon kiemelkedő teljesítményt. Én például nem is tudom hirtelen, milyen magyar teljesítményre voltam büszke legutóbb.

A himnuszt egy Jennifer Hudson nevű duci fekete énekesnő adta elő, aki egyértelműen arról a legismertebb, hogy nemrég a családja több tagját brutálisan meggyilkolták. Íme egy hír a Superbowl után: "Singer Jennifer Hudson triumphs at Super Bowl after tragedy". Kicsit fel is lehet háborodni, hogy végeredményben a Superbowl alatt leadott méregdrága hirdetések érdekében kihasználnak ilyen személyes tragédiát, de azért én feltételezem, hogy az énekesnő is sikerként élte meg az eseményt.

A félidőben adott koncert nálam kicsit verte a lécet. Bruce Springsteen sajnos egyáltalán nem tud énekelni, és rossz nézni, hogy kínlódó arccal próbál üvöltve dallamos hangokat kiadni. Ugyannkor a Born To Run számát kedvelem, és tagadhatatlan, hogy mint aktívan politizáló Obama támogató, az amerikai életelveket gyakran megéneklő zenész, teljesen beleillett a pillanatba. Az nagyon durva, hogy a félidőben leadott koncert idejére beengedik a közönséget a pályára, kemény logisztikai munka lehet a háttérben.

A meccs maga nagyon jó volt, rengeteg izgalommal, fordulattal, nagy jelenetekkel. Amerikai focit már itthon is lehet látni élőben, de lesz-e valaha valamiféle hasonlóan pozitív nemzettudat? Milyen jó lenne, megcsinálnánk az amerikai giccs nélkül, kicsit több ízléssel, de hasonló büszkeséggel.

A sok (napi legalább két óra) utazgatás miatt sok időm van zenét és egyéb hanganyagkat hallgatni. Hangulatomtól függ, hogy épp zenét választok, valami szórakoztató vagy szakmai podcastot, vagy hangoskönyvet az audible.com előfizetésemről. Meglepő módon néha kifogyok az érdekes podcastokból, és a jobb könyveket 1-2 hét alatt meghallgatom, úgyhogy nagy örömmel fedeztem fel újabb hanganyag forrást.

A BBC már talán több mint egy éve lehetővé teszi a brit alattvalóknak, hogy újra megnézzék, időhöz kötött DRM-el ellátott módon letöltsék a BBC televíziós és rádiós műsorait. A tévéműsorok IP szűrés alapján nem elérhetőek a szigetországon kívül, viszont a Real Media alapon sugárzott rádiós streamek nálunk is hallgathatók. Szerzői jogi okból az adások a sugárzás után csak 7 napig hallgathatók. Szerencsére lehet találni megfelelő eszközt, amivel a Real stream letölthető offline használatra, illetve a hordozható lejátszókhoz át lehet konvertálni mp3 formátumba is.

Mindez nem lenne megoldás zene beszerzésére (alacsony bitrate, konvertálgatás), de beszéd alapú műsorokhoz teljesen elfogadható. Én általában zenéről, filmekről készült dokumentumműsorokra vadászok, de néha szívesen meghallgatok valami rövid történetet is, illetve a félórás szeletekben leadott könyvfelolvasások is jól jöhetnek utazás közben.

Kis aktuális ajánlat, ha érdekel, most hallgasd meg, mert kiesnek sorra a 7 napos ablakból:

• Terry Pratchett Discworld sorozatából a Small Gods című történet indul most, 4 részben, minden nap egy epizód.
• A Twilight Zone epizódjai rádióra adaptálva, most indult a Series 2, szombat-vasárnap adnak egy-egy részt.
• Egy Beatles és egy Buddy Holly dokumentumműsor a BBC2-ről.
• Egy Beast című dráma a BBC7 adásából.

Szóval érdemes körülnézni az elérhető 17 csatorna műsorai között, és esetleg a naptárba bejegyezni, ha valamit nem akarunk kihagyni. Én főleg a BBC2, BBC4, és BBC7 csatornán szoktam nézelődi, a "factual/life stories" kategóriában. Néha bosszant, ha valami sorozatnak az első epizódjairól lemaradok, de mindig indul valami más érdekes. Nem is szabad gyűjtögetni, inkább tényleg egy kényelmesebb, eldobható rádióanyagként kell ezekre az adásokra tekinteni.