Az augusztus során zajló Pekingi Nyári Olimpiai Játékok az első olyan olimpia lesz, amit teljesen HD alapon rögzítenek és közvetítenek. A különböző itthoni szolgáltatók is említik itt-ott az olimpiát, mint fontos tényezőt a HD televíziók elterjedésében.

Mivel nekem is van HD felbontású megjelenítőm, kicsit utánanéztem, hogy milyen módon juthatok hozzá nagyfelbontású olimpiai közvetítésekhez. Megnéztem, hogy jelenleg milyen információkat tett közzé ebben a témában a T-kábel, az UPC, és egyéb szolgáltatók.

Először is a szóbajöhető csatornák:

Magyar Televízió HD
Egy ideje hallani az M1 és M2 HD adásáról, a sat.hu-n találtunk egy érdekes cikkre linket, ami elég határozottan állítja, hogy beindul az olimpia idejére már a HD szolgáltatás. Így egy hónappal az esemény előtt fura, hogy még tesztüzem sincs, de kíváncsian várom a fejleményeket. A közvetítésekről, hány óra adás várható, mi lesz élőben, ilyen kommunikációt még nem találtam az MTV-től.

Eurosport HD
Minden rendes szolgáltató HD csomagjában van Eurosport HD, ez tűnik a legjobb opciónak. A bejelentések szerint komoly, napi 15 óra lesz az olimpiáról, élő, HD, minden ami kell.
Ugyanakkor picit aggódom, hogy a "magyar változat" mennyire hozza mindezt, mennyit vesz át a programból. A magyar oldalon gyanúsan nem találtam semmit az olimpiáról. Egy apró utalás volt csak a HD promo oldalon:

Az Eurosport HD közvetítése a Roland Garros Francia Nyílt teniszbajnoksággal kezdődik és a legnagyobb sporteseményekkel folytatódik, úgy mint a Labdarúgó Európa-bajnokság, a Tour de France, a Strandfoci Világkupa, a Pekingi Olimpiai Játékok, az Amerikai Nyílt teniszbajnokság, WTA tenisz bajnokságok és a Golf PGA Tour hogy csak néhányat említsünk.

Könnyen lehet, hogy az Euro2008-hoz hasonlóan csak késleltetve adhatja az eseményeket az Eurosport HD, ami sportnál azért nem igazán kielégítő. Ha lesz rendes HD közvetítés az olimpiáról, talán kéne erről egy cikket publikálni a honlapon.

A szolgáltatók:

T-Kábel
A T-kábel nemrég kezdett HD szolgáltatásba, egyelőre elég fapados keretek között, rögzítésre például nem alkalmas a vevőkészülék. Eddig amit leginkább releváns sajtókommunikációt találtam, csak utal arra, hogy talán lesz olimpia:

Szándékaink szerint a T-Kábel segítségével a pekingi olimpia eseményeit HDTV minőségben is lehet majd követni.

Érdemes lenne befrissíteni ezt a cikket, ha már konkrétumokat tudnak mondani.

A T-kábel HD csomagjában megtalálható az Eurosport HD, talán ez lesz a megoldás, vagy utolsó pillanatra beindul a magyar tévé HD csatornája a csomagban.

UPC tv
Az UPC oldalán nem találtam igazából semmi releváns információt. Ákos barátom felhívta az ügyfélszolgálatot, aholis azt mondták, amennyiben bejön a HD jel a Magyar Televíziót irányából, azonnal bekerül a HD csomagba az MTV HD, és ott lehet majd olimpiát nézni, tehát minden szem az MTV-n illetve az Eurosporton.

HelloHD
A legmarkánsabb kommunikáció a műholdas HelloHD szolgáltatónál van, aki most egy kampány keretében olimpiai akciót tart. A Sat.hu cikke szerint akciósan lehet most előfizetni a műholdas HD csomagra. A csatornalista szerint viszont ugyanúgy az Eurosport HD fogja a tartalmat adni, illetve a náluk már csatornalistán levő magyar M2, ami tudomásom szerint még nem indult el.

Eléggé képlékeny még láthatóan ez a dolog, meglátjuk, hogy az elkövetkező hónapban mit hoznak össze a csatornák meg a szolgáltatók. Egy biztos - konkrétabb, egyértelműbb kommunikációt várnék el ahhoz, hogy előfizessek HD csomagokra bármelyik szolgáltatónál. Egy jól megfogalmazott, sok élő közvetítést biztosító olimpiai csomag pedig mindenképp átsegítene a vásárláson.

Update:
Ha minden igaz, megfelelő tetőantennával és dvb-t fogadására alkalmas tévékészülékkel most lehet fogni az M2 HD adását Budapest környékén, legalábbis az olimpia ideje alatt.

Akármilyen módszert is használ az ember, manapság azt lehet mondani, hogy majdnem minden filmet, zenét, videojátékot be lehet szerezni néhány órán belül. Akinek a zenehallgatás, film-, sorozatnézés, játék a hobbija, elképesztő bőséggel találja szembe magát. Nekünk itt keletebbre ez még nagyobb sokk, mint amerikai, nyugat-európai fogyasztóknak, hiszen aki 30 felett van, még biztos emlékszik a piacgazdaság előtti boltok minimális kínálatára ezen a területen.

Mit hoz magával ez a hihetetlen bőség? Az egész biztos, hogy a vágyakozás azonnali kielégítése (megjelenik kedvenc együttesem új albuma - oneclick vásárlás iTunes boltban, vagy lejön torrenten) aligha okoz akkora izgalmat, mint amikor hetekig-hónapokig kellett vadászni a piacokon a kazettára. Emlékeztek, mikor a műsorújságban meghirdetett Albumajánlat rádióadásra vártunk izgalommal két hétig? Kazetta bekészítve, még jelezték is, hogy rögzítéshez mikor kell a kazettát fordítani. Ma már a mozifilmeket megjelenésekor le lehet tölteni, a várakozásra csak akkor van szükség, ha az ember jobb minőségű kiadásra vágyik.

A bőség miatt legtöbbünk kevesebb időt fordít egy adott alkotásra, megnézzük azonnal a filmet, és jöhet a következő. Leszedjük a sláger számot, de a kevésbé könnyen fogyasztható, elmélyülést igénylő "deep cut" számok már senkit sem érdekelnek az albumról. Megtetszik egy előadó új száma? Tessék, itt az egész életműve egy kényelmes torrent csomagban. A tűzoltócsőből iszunk, ha megszomjaztunk.

A szerzői jogok kapuőrei persze pánikolnak. A lemezcégek, játékkiadók, filmcégek érzik, hogy nagy baj van. A szellemi termékek elkészítési és terjesztési költségei alapján kialakított árak már rég nem relevánsak. Miért kéne ugyanannyit fizetnem valamiért, amit nem kell legyártani, becsomagolni, utaztatni, boltban helyet biztosítani a terméknek? A teljesen mesterséges árat az emberek egyre kevésbé hajlandók kifizetni. A kalózkodás is nyilván fontos tényező. Nehezen indokolható, hogy miért vegyen meg valamit az ember sok pénzért, ha ingyen, mindenféle korlátozás (DRM) nélkül könnyebben, gyorsabban, jobb minőségben meg lehet kapni ingyen.

Emellett a termékek szubjektív értéke is jelentősen csökkent, a hihetetlen bőség miatt, a könnyű beszerzés miatt, és persze amiatt is, hogy már minden csapból zene, film folyik. Többszáz földi sugárzású, kábeles, műholdas, internetes tévé és rádiócsatorna van szinte mindenkinek elérhető áron, ahonnan ömlik ránk a tartalom. Miért adnék ki egy film birtoklásáért többezer forintot, ha nemsokára majdhogynem ingyen (fix havi költség részeként) hozzájutok, vagy megnézhetek sok más hasonló filmet addig is?

A gigászi, rettenetesen sok pénzt termelő cégek persze azonnal jogi úton próbálnak ezeknek a dolgoknak gátat szabni. Perek, lobbizás, DRM megoldások, tartalomszűrés, mindent bevetnek, hogy visszatömködjék a dzsinnt a palackba. Nyilván ez a mi generációnknak kényelmetlen. Néha jön kínos felszólító levél az internetszolgáltatónkon keresztül, meg kínlódunk az elcseszett védelmekkel, amitől a megvásárolt tartalmat nem tudjuk rendesen használni. Ugyanakkor szerintem minden piaci résztvevő számára nyilvánvaló, hogy ezzel csak időt nyerhetnek, icipici időt. Az emberek már döntöttek, kialakították a véleményüket, hogy mi mennyit ér számukra, mi az, amit egyáltalán hajlandóak megvásárolni, mi az, amit egy fix havi összeg keretében gyorsan elfogyasztanak, és mi az, ami csak ingyen kell. Ez ellen lehet lobbizni, büntetni, de előbb-utóbb a piac győz. A megszokott bőség után szinte lehetetlen mesterséges szűkösséget újra kialakítani.

A beszerzés módszereinél izgalmasabb kérdés: mit tehetünk, hogy (figyelmen kívül hagyva a jogi helyzetet) a saját örömünk, műélvezetünk ne csorbuljon?

• Ne vödörrel igyunk! Attól, hogy mindent le tudunk tölteni, ne töltsünk le mindent. Válogassuk meg (pl. barátaink, igényes webes ajánlók segítségével), hogy mit hallgatunk meg, milyen játékot próbálunk ki, milyen filmmel töltjük el a ritka szabad órákat. Nem kell minden friss release-t azonnal magunkévá tenni. Mennyi időd van egy héten filmnézésre? Hány 10-40 órás játékot tudsz végigjátszani egy hónapban? Baj, ha nem azt nézed, ami most jött ki a mozikban? Dráma, ha "lemaradsz" valami friss anyagról?
• Adjuk meg az alkotónak és az alkotásnak az időt és a figyelmet! A mai világban tényleg rettenet nehéz igazán figyelni valamire, annyi inger ér bennünket minden percben. Ha érdekel egy új album, szerezzük be(nem 100 másik albummal együtt), hallgassuk meg többször. Nekem gyakran harmadik-negyedik meghallgatásra érik meg egy album, akkor tudom értékelni a finomabb elemeit. A sláger-szerű, azonnal fülbemászó számokat bizony hamar is lehet unni. A filmeket egész más úgy megnézni, hogy közben nem beszélget az ember messengeren egy másik ablakban, és a sötét jeleneteknél nem a rossz tömörítés okozta artifactokat nézzük, hanem az alkotók által kialakított képet.
• Töröljünk szigorúan és gyakran! Szerintem ennek a digitális bőség óriási értéke, hogy több dolgot tudok kipróbálni. Belenézhetek új sorozatokba, megismerhetek új előadókat, sőt, olyan új stílusokat próbálhatok ki, ami teljesen különbözik eddigi kedvenceimtől. Ezek a próbálkozások persze gyakran úgy végződnek, hogy mégsem jön be nekem az adott előadó vagy stílus. Régi kedvenceim is néha hibázhatnak, és fáradt, elszúrt, jellegtelen album is előfordulhat náluk. Az egyértelmű teendő ilyenkor a letöltött tartalmak törlése. Az iTunes library arra való, hogy szívesen hallgatott zenék legyenek benne, nem a letöltések lomtára. Ha valami tényleg nem okoz örömet, nem érdekes, akkor szigorúan töröljük. Ezért cserébe bármit indítunk a zenelejátszónkon, jó eséllyel tetszeni fog.
• Jutalmazzuk az alkotókat! Lehet, hogy a lemezcégek, MPAA, Artisjus csak a vérünket szívó élősködőkként viselkednek, de valahogy lehetővé kell tenni, hogy az alkotók tovább tudjanak alkotni. Nyilván nem félek, hogy a sikeres, népszerű popsztárnak nem lesz több pénze a napi rendes kokó adagjára, de a legtöbb igazán tehetséges alkotó igenis rászorul arra, hogy a közönség valamilyen formában eltartsa. Például járjunk koncertre, vegyünk pólót, és ha lehet, és nem csorbul a felhasználói élmény a szennyes DRM miatt, vegyük meg a CD-t vagy emusic.com-on például a DRM mentes mp3-at. Egyre inkább az a tendencia, hogy a nagyszámú tömegekre épülő modell helyett az alkotó egy sokkal kisebb számú, de lelkesebb rajongótáborra tudja majd építeni a megélhetését. A "mecénás modell" biztos lesz még nálam egy bejegyzés témája.

Hogy röviden összefoglaljam ezt a sokmindent - saját feladatunk, hogy értéket találjunk ebben a digitális bőségben. Ne hagyjuk, hogy ez a sok alkotás elveszítse értékét számunkra!

Éppen Kijevben vagyok, az itteni irodánkban, csináltam néhány fotót.

Érdekes hely, vadkelet.

A következő dolgok történtek:

• Néhány hete édesanyámnál jártam, és felfedeztem a régi LP gyűjteményem. Ezeket a lemezeket a legsötétebb 80as években vásároltam, de van közte jópár vállalható lemez, pl. Duran Duran, David Bowie, Police albumok.
• A (rendkívül élvezetes) Sound Opinions podcastot hallgatva Butch Vig meg a műsorvezetők beszélgettek a bakelit vs. CD meg mp3 témáról. Egyáltalán nem audiofil aranykábeles melyik-írható-CD-szól-legjobban idiótaság témában, hanem hogy milyen kompromisszumokra kényszerül a hangmérnök, tudván, hogy iPodon, utcazajban, tömörítve fogják a számot meghallgatni a vásárlók.
• A múlt heti NME magazinhoz egy kislemezt csomagoltak, méghozzá nem CD, hanem old school "bakelit" lemezt (tudom, hogy ma már nem az az alapanyag).

Természetesen mint rendes fogyasztó, vettem az adást, és elkezdtem nézelődni, hogy mit vásárolhatok. Én személyesen teljesen elégedett vagyok egy jól tömörített mp3 zenével, de a nosztalgia aspektusa, meg a picit underground feelingje megfogott a témának. Annak nagyon örülök, hogy ez az egész hifi-audiofil őrület kimaradt nekem, épp elég költséges hobbim van. Mindenképp valami olcsó lemezjátszót kerestem, amihez nem kell erősítő, hangfalak, hiszen a család mellett elsősorban fejhallgatóval hallgatok zenét.

Nézzétek milyen szépséget találtam:

Ez egy Vestax nevű gyártó handy trax nevű hordozható lemezjátszója. Van fedele, és fogantyú rajta, meg megy elemmel, úgyhogy remek analóg alternatíva az iPod tagadóknak, és mindössze két kiló az egész :-)

Hangminőség szempontjából nyilván nem lehet csodát várni a beépített hangszóróból. Én most egy Sennheiser HD495 fejhallgatóval próbálgatom éppen. A tone szabályzót teljesen a "hi" állás irányába tekerve élvezem a hangját. Majdnem teljesen le kell halkítani, nagyon hangos. Ki fogom próbálni a mikrofonjaimhoz használt előerősítővel is, gyanítom, hogy jobb lesz az úgy.

Egyáltalán nem bántam meg a vásárlást, szerintem jópofa dolog ez. Vicces a mai azonnal beszerzős Bittorrent-iTunes világban visszaemlékezni, hogy régebben hogy működött ez, előnyökkel (szép borítók, elmélyülős, komfortos fotelből hallgatás), meg persze sok hátránnyal (porosodás, fordítgatás, helyigény).

Figyeljétek meg, megint menő lesz a bakelit! Én meg próbálom visszatartani a gyűjtögetős hajlamom, és nem vásárolni lemezeket őrült módra.

Aki nagyfelbontású (HD jellegű) videókat tölt le néha az internetről, biztos találkozott már az mkv formátummal. Egyre több anime tévésorozat megy HD felbontásban Japánban, és a lelkes úttörő feliratokat gyártó csoportok is elkezdték a Matroska konténer formátumot használni. Én mondjuk jobban értékelném, ha a h.264 elkódolású videók iTunes-iPod-AppleTV kompatibilis mp4 csomagolásban érkeznének, de ez van, erre a formátumra kell megoldást találni.

Mivel tudtam, hogy 720p felbontású videót szépen lejátszik a Macbookom (Core Duo processzor), csodálkoztam, hogy ezek a HD mkv videók rettenet rosszul mennek a VLC-ben. Az eleje kifejezetten döcög a videónak, és végig sorra hagyja ki a kockákat a VLC. Az MKV-s feliratokkal is gondok vannak, egymásra íródnak gyakran.

Alternatívaként az MPlayer került elő, ami sajnos OSX alatt eléggé káoszos állapotban van. Szerencsére emlékeztem, hogy láttam egy új buildet a plastikon, ezt gyorsan telepítettem is. Az Mplayer gyönyörűen hasít a HD mkv fájlokkal, viszont nem tudtam bekapcsolni a feliratokat, ami japán nyelvű sorozatok esetén elég nagy baj! Némi kutakodás után találtam egy tippet: az MPlayer "advanced options" beállításai közé be kell rakni ezt:

-alang eng -slang eng

Innentől remekül megy a felirat, amit egyébként a B gombbal ki-be lehet kapcsolni.

Remélem azért a VLC is fejlődik majd ebben az ügyben, nagyon nem szeretek több alkalmazást használni ugyanarra a célra.

Anno írtam az AOL Radio élményeimről - most az az újdonság, hogy az XM Radio által szolgáltatott csatornák megszűnnek rajta, viszont ingyen két hétig lehet próbálgatni az XM Online szolgáltatását.

Én például ma a munka mellé a Starbucks XM Cafe csatornát hallgattam, ami nem meglepő módon a Starbucks kávézóiban megszokott easy listening háttérzenét tolja. Mac gépen Firefoxon teljesen jól ment a rádió oldala. Windows Media streaming egyébként a technológia, és remekül szól.