Ez a Boot Camp Mac alkalmazás láthatóan mindenki fantáziáját megmozgatta.
Szerintem az Apple részéről szükségszerű lépés volt ez, hiszen amúgy meg mindenféle hackot futtatott volna mindenki, hogy ugyanezt elérje. Valószínű a Microsoft is "odahatott" nekik, hogy legyen valami rendezett megoldás, mivel ha a Windows-a-Mac-gépen nem lenne rendesen támogatva, valószínű többen telepítenének nem "genuine" lopott Windowst a Mac-re. Így legalább egyszerű a vásárolt Windows telepítőt használni, driverek meg minden pedig biztosítva, tehát jobb a felhasználói élmény.
Rengeteg helyen lehet olvasni véleményeket az ügyről, de érdekes módon nem nagyon láttam az enyémhez hasonló véleményt, úgyhogy lehet, hogy nagyon mellélövök.
A következő dolgokat látom, ha rendes, megbízható Dual Boot van egy Mac gépen:

• A munkahelyen az emberek 90%-a Windowsba fog bootolni, hiába szebb az OSX, mert az Outlook az tényleg gazdagabb eszközkészlettel bír, és jobban működik a céges Exchange szerverrel, plusz a Word és Excel is jobb Windowson (és olcsóbb is)
• A Windows amúgy is a támogatott kliens a legtöbb munkahelyen
• Otthon is gyakran Windowsba bootol az ember, hiszen szabadidőben jó eséllyel játszani is akarunk, főleg ha erre abszolút alkalmas grafikus kártya található a gépünkben
• Ha munkához és szórakozáshoz a Windows-t konfiguráljuk be, ott vannak a dokumentumaink, mail adatbázis, etc. akkor minek az OSX-be bootolni? Időnként, ha valami új jön ki, biztos átbootol az ember megnézni?
• Egyre több hely kell a Windowsnak, tehát kényszerűségból majd mindig húzni kell a derékszíjat a Mac partíción

A másik dolog, hogy felborult az operációs rendszer és a hardver szoros egysége, ami eddig a Mac szemlélet fontos eleme volt. Tehát nem csak OSX felhasználók használnak majd Mac gépeket, és nem csak OSX-el kell tudnia megbízható módon működnie a Mac hardvernek. A Windows oldalon rendszeresen frissíteni kell majd az ATI drivereket, mint Windowson, és most nem akarok belemenni a spyware-vírusok-tele-a-tray problémákba.

Eddig, ha valaki elhatározta magát, hogy Mac gépre vált, azzal egyben szemléletmódot is váltott, már eleve azért, mert az OSX-et tényleg nem lehet úgy használni, mint a Windows-t. A "less is more" letisztultság, meg egyszerűség néhol tényleg hatékony, néhol meg idegesítő, de mindenképpen más. Mostantól ez a választóvonal már nem lesz ilyen határozott, és innentől az egész elveszti az arculatát, egyéniségét, másságát.

Ettől függetlenül, biztos, hogy a következő gépem is Apple lesz, de folyamatos nyomás alatt leszek szerintem, hogy inkább Windows kliensként használjam, különben meg a ragaszkodás az OSX-hez méginkább szél ellen hugyozásként hat majd.

Már írtam párszor podcast témakörben, most néhány tipp szakmai podcastokról:

• Oracle OTN TechCasts - Messze nem csak folyton kávézós-cigizős Oracle DBA csávóknak, sok hasznos Java EE téma is szokott lenni, meg Oracle Express Edition. Az egyik host viccesen beszédhibás, nem igazán okos dolog podcastot vezetnie.
• Ruby On Rails Podcast - Meglepően nem csak fanatikus RoR arcok vannak benne, érdemes hallgatni.
• IBM DeveloperWorks Podcast - SOA 4 LIFE tetkós IBM arcok. Erősen enterprise nézetek, és régen frissítették, de azért érdemes feliratkozni
• Java Posse - Nem igazán nagy hacker Java emberek, és kicsit unalmas bír lenni a műsor, meg van benne egy tenyérbemászó akcentusú angol majom, aki egy gyűlölt ügyfélre emlékeztet, viszont tényleg ez a legkorrektebb Java podcast, szóval kötelező
• The Sharepoint Show - Kicsit bosszantó, hogy szinte kizárólag a következő verzióval foglalkoznak, ami ugye hidegen hagyja az aktuális WSS felhasználókat, mint én. Azért poén, hogy van ilyen.
• Hanselminutes - Csak hogy .NET témákat is halljak.
• DrunkAndRetired Podcast - ezek is Java arcok, de szóba kerül minden náluk, és káromkodnak is benne rendesen, ami máris érdekesebbé teszi a műsort.

Az előző bejegyzésből kiderült, hogy miért nézegetem az MSN Space szolgáltatást. Itt azt tervezem leírni, hogy mire lehet használni, és hogy hogyan állja meg a helyét egy sima, wordpress/b2evo kategóriájú blog motorral szemben.

Elérés
A Spaces talán arról volt leghíresebb a gusztustalan, old school MSN színű sablonok mellett, hogy iszonyatos URLeket produkál a blogok meg bejegyzések elérésére. Mostanság javítottak egy picit a helyzeten, maga a blog a http://spaces.msn.com/fbalazs URL segítségével érhető el, de az egyes bejegyzések továbbra is mindenféle generált GUIDokat meg mágikus paramétereket tartalmaznak.
Itt egy szép példa, egy "permalink"-re kattintva:

http://spaces.msn.com/fbalazs/blog/cns!3E29B1FDECF0CCFE!153.entry?
_c11_blogpart_blogpart=blogview&_c=blogpart#permalink

Most ketté is kellett törnöm a sort, hiszen egyben szétvetné a blogom dizájnját. Ugyanígy probémás lenne linkként küldeni levélben, mert a levelezőkliens könnyen betördelheti, elrontva az URLt. Ez persze nem teljesen az MSN fejlesztők inkompetenciáját jelzi. Aki írt már portál alkalmazásokat, az tudja, nehéz olyan URLt generálni, ami - sima blog oldallal szemben - elég információt tartalmaz ahhoz, hogy a kompozit portál oldalat, megfelelő állapotba hozott portletekkel behozza, mindenféle korábbi session állapot nélkül. Ettől függetlenül, a sok URL paraméter nélkül is bejön az oldal korrekt módon, csak a cikk GUID-jét megadva, ilyen formában:

http://spaces.msn.com/fbalazs/blog/cns!3E29B1FDECF0CCFE!153.entry


Innentől szerintem egy lépés lenne, hogy UID helyett a bejegyzés címéből generáljanak használató URL-t, más engine ezt lazán megcsinája.

A címzésen kívül az is érdekes, hogy nem kötelező a tartalmat a nyílt internet számára hozzáférhetővé tenni, hanem alaphelyzetből csak az MSN Messenger contact listánkon szereplő Passport tulajdonosok látják az oldalt, illetve azon belül is lehet szűrni az engedélyezett felhasználókat. Szerintem ez rendkívül hasznos, én anno mikor blogolni kezdtem, rengeteg családi fotót raktam fel az oldalra, hiszen csak a család és barátok látogatták amúgy is az oldalat. Aztán egyszer rádöbbentem, hogy talán mégsem kéne a nagyvilág elé tárni minden részletet, és most már csak pár publikus fotó érhető el a Flickr-en.
Ugyanakkor, valahogy veszteségnek érzem, ha az ember alapból kizárja magát az internet adta lehetőségekből, és a kis közösségre korlátozza a gondolatait. Mindenesetre a lehetőség az elérés szűkítésére jó, bár szerintem egy-egy bejegyzésre vagy fotóalbumra korlátozva lényegesen hasznosabb lenne.

Szerkesztés

Habár mindenféle funkció a fapados verzióban is elérhető, igazán Internet Explorer való a saját oldal megtervezésére, szerkesztésére.
Az oldal alaphelyzetben tartalmaz egy fotó modult, egy blog modult, és egy külön oldalt különböző listák karbantartására. A "Home" főoldal egy aggregált nézetet mutat a legfrissebb bejegyzésekből, fotókból, meg a kiválasztott egyéb modulokból. A dobozkákat a Modules palettából kiválasztva, drag-drop módon lehet elrendezni. Ilyen lesz a freeblog.hu sablonszerkesztője is legjobb tudomásom szerint :-)

Itt van egy nagy buktató szerintem, az ember legszívesebben mindent felpakolna az oldalra. Még jó, hogy nincs tükröződős Java applet, az lenne igazán old school GeoCities. Mindenesetre iszonyat a kontraszt egy átlagos wordpress.com blog meg egy spaces.msn blog között. Az elrendezést 6 féle layout közül lehet kiválasztani, 1-2-3 hasáb, különböző arányokkal, de persze ez nem ugyanaz, mint mikor a CSS-t finomhangolja az ember.

A következő bejegyzésben pedig rátérünk majd a tartalom szerkesztésére.

Mivel kíváncsi voltam az xbox integrációra, meg érdekelt, hogy mennyit javítottak a szolgáltatáson az utóbbi időben, csináltam magamnak egy játék MSN Spaces blogot.

A weblog technológiák fejlődése amúgy is érdekel. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi tipikus blog motorok, meg szolgáltatások valójában átmeneti állapotot jelentek, és (szép kört leírva) visszajutunk a továbbra is erősen blog központú, de annál többet felölelő "homepage" irányába. A Spaces is (a yahoo 360, meg egyéb szolgáltatások mintájára) blog, fotógaléria, xbox live felület, és adja magát, hogy mindenféle egyéni, listába rendezett tartalommal egészítse ki az ember az online megjelenését.

A weblogok remek felületet biztosítanak arra, hogy mindennapos gondolatainkat megosszuk barátainkkal, családtagokkal, illetve hasonló érdeklődésű emberekkel, de van sokféle információ, ami nem illeszkedik jól az idővonalhoz illesztett, rövidebb-hosszabb, de elsősorban folyó szöveg alapú morzsákhoz. Először csak pár fotót akar elérhetővé tenni az ember, aztán rádöbben, hogy egy új olvasó nem is igazán tud képet alkotni róla, ezért sorra kerülnek ki a kis dobozok, pecsétek, linklisták az oldalra. A most használatos blogmotorok mindenféle plugint biztosítanak, vagy akár a HTML template vagy kód módosítása is szóba jöhet egy techie felhasználónak, de a legtöbb civil meg sem próbálkozna ilyesmivel.

A Yahoo360 és a Spaces is ennél egyszerűbben oldja meg a problémát. Először is, próbálnak minden ilyen jellegű igényt lefedni saját szolgáltatással. A Microsoft elsősorban belső fejlesztésre épít, a Yahoo meg vásárol meglévő "web 2.0" cégeket sorra, és integrálja őket. A meglévő szolgáltatások pedig "drag-drop" felhasználóbarát módon teszik elérhetővé a blog szerkesztőfelületén. Gyakorlott, techie felhasználók ki tudnak lépni a keretek közül, a Spaces például engedélyez egy szabadon szerkeszthető HTML dobozkát is.

A végeredmény rendszerint abszolút horror. Nem véletlenül, a kész oldalak általában a 90es években népszerű Geocities ingyenes homepage oldalakat idézik. Dobozkák, plecsnik, banner mindenütt, káosz az egész, a tényleges tartalom pedig néha nem jut tovább a "First post LOL" üzeneten. Ahogy a Geocities oldalak is szépen kihaltak, gondolom ez a dolog is le fog tisztulni idővel. Akinek semmiféle dizájn érzéke sincs, és nem is nyújt értékelhető tartalmat, legalábbis család-barátok szintjén, úgyis megunja, illetve mivel senki nem fog mutatni az oldalra, kereséssel sem kerül elő az oldal.

Huhh, ennyi sok lesz egy bejegyzésbe, nemsoká leírom, hogy mit lehet kihozni az MSN Spaces szolgáltatásból. Nem tervezem a jó kis saját blogom itthagyni persze, de meg vagyok győződve arról, hogy előbb-utóbb minden blog szolgáltató ilyen irányba megy el.

Annyi mondanivalóm van az X-Dobozzal kapcsolatban, hogy bele sem tudok fogni az írásba, úgyhogy úgy döntöttem, inkább struktúra nélkül, sok kisebb bejegyzés formájában írom meg a dolgokat, aztán talán a végén egybeszerkesztem.

Először is, a kicsomagolás élménye:

• Meglepően nagy a gép. Nagyobb, mint az első generációs PS2, pedig az is kuva nagy. A képeken jobban néz ki mint a valóságban, főleg mert ott állítva mutatják, fektetve tök olyan mint egy desktop PC. Sőt, valahogy az otthoni fényviszonyok mellett kifejezetten PC bézs színűnek tűnik.
• Célszerű fektetve használni az eszközt, olvasni lehet horrorsztorikat, hogy mit művel a lemezekkel álló helyzetben
• Magánimportból származik a gép, még szerencse, hogy van átalakítóm, amibe be tudom dugni a 3 ágú power csatlakozót...
• Nagyon feelinges, ahogy beindul, és gyönyörű a logo meg a kezelőfelület
• Sokan panaszkodnak, hogy hangos a gép, tényleg beindul a Raketa porszívó benne, ha beindul a játék. Kicsit hangosabb, mint a régi PS2, és ráadásul van egy magas hang benne, ami extra idegesítő. Fejhallgatós játék közben engem nem zavar, de ez nem olyan cucc, amit véletlen bekapcsolva hagy az ember.

Felület, a Pengék

• Szerintem én még sosem néztem PS2-n, hogy mit lehet csinálni game nélkül ha beindítjuk a készüléket, de itt rengeteg időt el lehet vacakolni a felületen. A funkciók szétválasztására ilyen tab megoldás van, "pengék" segítségével lehet jobbra-balra navigálni a modulok között.
• Lehet egymásnak üzengetni, zenét hallgatni a merevlemezről, külső MP3 lejátszóról, illetve megosztott "Media Connect" PC-ről. Az online szolgáltatás, az XBOX Live segítségével lehet böngészni a letölthető cuccok között.
• A kontrollerrel remekül lehet navigálni, text input kicsit fájdalmas, de használható. Lehet egyébként USB keyboardot rádugni, de nem vagyok hajlandó teljesen PCt csinálni belőle :-)

A legnagyobb élmény egyértelműen az online szolgáltatás. Egész más, hogy az eszköz alapból állandóan az internetre van kötve. Nem csak a demo letöltések, a shareware vásárlás miatt, hanem alapból minden játék aktívan kihasználja a hálózatból adódó lehetőségeket. Ott jobb oldalt a blogon látni is ennek egy felhasználását, a "Gamertag" formájában. Bár most éppen busy a szerver és nem működik rendesen.

Itt folytatom majd később.

Egyébként reggel még volt időm egy fél órát Perfect Dark Zeroban gyakorolni botok ellen, nagyon jól szórakoztam. Régen voltam ilyen izgatott hardver ügyén, megkockáztatom, hogy ez nagyobb flash mint a PSP vásárlása volt. PowerBookkal összehasonlítva? Ez már nagyobb küzdelem ;-)

Valamiért most népszerű lett ez a Sudoku játék, mindenféle mobil eszközre meg web szolgáltatásra felkerül. Én az Avantgo klienssel töltöttem le egy HTML és Javascript alapú változatot, és abszolút nem fogtam, hogy mi ez.
Akit érdekel, itt találtam jó ismertetőt róla.