Az utóbbi pár évben valahogy kicsit háttérbe szorult a mozi nálam, holott igazán szeretek filmeket nézni. A 2009-es Oscar díjak alkalmából elhatároztuk a feleségemmel, hogy megnézzük az ÖSSZES főbb kategóriában jelölt filmet. Ehhez a kis projekthez csináltam egy új weboldalt, ahol tudjátok követni, hogy hol tartunk, meg lehet hallgatni a véleményünket a filmekről, és még szavazhattok is az Oscar jelöltekre az Uszkár Díj keretében.

Technikailag is érdekes kis projekt ez nekem: Google App Engine alapon csináltam meg az oldalt, a dinamikus felülethez jQuery komponenseket használtam, a felhasználók (szavazók) azonosításához pedig Facebook Connect APIt. Biztos belefutok majd néhány problémába, de rengeteg újdonságot tanultam a néhány napos fejlesztés alatt.

A webes munkáim során mindig küzdelmes és problémás a felület megtervezése, most is nagyon sokat kínlódtam, hogy az Oscar meg a filmek hangulatát valamennyire át tudjam vinni, csak saját grafikai elemeket használva. Láthatóan nem ez a szakmám, de azért jól elszórakoztam a PixelImator eszközzel. Ja, és még valami - a filmes beszélgetések elején az intro zenét is én gitároztam össze...

Nagyon jó év volt ez a zenei kínálat szempontjából. Egész évben folyamatosan jöttek érdekes albumok, mindig volt mivel etetni a zenelejátszóimat. A következő listában összegyűjtöttem azt a 22 albumot, amit beszereztem, megvásároltam, letöltöttem, és meg is tartottam ebben az évben. A sorrend időrendben van, nem is próbálom értékelni egymáshoz képest őket.

British Sea Power - Do You Like Rock Music - ez nyitotta az évet nekem. Talán kevesebb igazán könnyed, szuperfülbemászó szám van rajta, mint az előző British Sea Power albumon, de nagyon lendületes, érdekes rockzene ez. Ez az egyetlen angol album a listámon ebben az évben egyébként.

Stephen Malkmus & The Jicks - Real Emotional Trash - A Pavement énekesének ez az új albuma teljesen meglepett. Sokkal változatosabb a hangzása, mint a Pavementtől megszoktuk, de ugyanúgy ott van a játékos lazaság, viccelődés benne.

Murder By Death - Red of Tooth and Claw - Igazi amerikai western hangulata van ennek az albumnak. Az allmusic.com-on "gothic country" kategóriát találtak ki hozzá, ami jól hangzik. Ha ez az album ital lenne, akkor egy fél üveg bourbon whiskey lenne, hamutartóval mellette :-)

Counting Crows - Saturday Nights & Sunday Mornings - Sosem bírtam a Counting Crows korábbi albumait, ilyen lite rock feeling volt bennük, de ezen a lemezen több szám is igazán megfogott. A Hanging Tree című számot legalább 100 alkalommal hallgattam meg, sokszor 5-6 alkalommal egymás után. Szemtelen módon fülbemászó a dallama.

The Breeders - Mountain Battles - Emlékeztek még a Breedersre? A Last Splash album a 90-es években nagyon sikeres volt, azóta nem nagyon követtem, hogy mit csináltak. A Mountain Battles meglepően fogyasztható, vicces, eredeti, izgalmas album, teljesen lökött csajokkal, nagyon sokat hallgattam ezt is. Az "Overglazed" a legtöbbet hallgatott szám nálam ebben az évben! Torzított gitár 4 life!!


Jackson Browne - Solo Acoustic Vol.2 - Az album címe nagyjából mindent elmond, kellemes akusztikus gitáros dalok Browne koncertjeiről, tényleg minden szám nagyon jól jön le ilyen egyszerű hangszereléssel. A számok között mindenféle tréfálkozás, sztorizás van, ami az első pár alkalommal nagyon szórakoztató, meg tényleg egy bensőséges hangulatot teremt, viszont a 10. alkalom után már ismeri az ember kívülről az összes poént, és zavaró. Ezért lehet nekiesek és kivágom a szöveget, csinálok egy szövegmentes változatot belőle, ha lesz időm.

Joe Jackson - Rain - Joe Jacksonra még a nyolcvanas évekből emlékszem, de azóta egyáltalán nem követtem a lemezeit. Ez a Rain viszont nagyon bejött, elsősorban zongorára épülő, sajátos, érzelemgazdag számok ezek. Akinek például tetszenek a Ben Folds albumok, ez is biztos bejönne. Nekem kifejezetten üdítően más a hangzása a sok gitáros album között.

Death Cab For Cutie - Narrow Stairs - Erről az első kiadott kislemez, az "I Will Possess Your Heart" nagyon-nagyon bejött, 8 és fél perces szám, iszonyatosan eltalált basszusgitár alap, tényleg egy tökéletes szám. Az album csalódás volt eleinte, de most valahogy újrahallgattam nemrég, és elkezdett egyre jobban tetszeni. Az enyhén fátyolos, New Order stílusú énekhang is bejön nekem.

Flight of the Conchords - Flight of the Conchords - Ez egy vicces tévésorozat mellé készült album, amin nem csak nagyokat röhögtem (Pet Shop Boys meg Bowie paródia nagyon ász), hanem a számok még teljesen élvezhető, jó dalok is. A tévésorozat ismerete nélkül is simán tudom ajánlani.

Jakob Dylan - Seeing Things - Jakob Dylan Wallfloweres számaiban mindig kicsit kínosnak éreztem a hangszerelést, ilyen rádióbarát lite rock volt a vége az alapvetően jó számoknak. Ez a szólóalbum nagyon jól ki lett találva, az egyszerű, letisztult háttérrel sokkal nagyobbat ütnek a dalok. Kedvencem az Evil is Alive and Well című szám, simán elférne az apuka, Bob Dylan bármelyik sikere mellett szerintem.

Nik Freitas - Sun Down - a sok komorabb, szomorkásabb zene között egy kicsit vidámabb, gondtalanabb hangzású gitáros popzene ez. Hangulatjavítóként is használható. Kérdezze orvosát, gyógyszerészét.


The Black Angels - Directions To See A Ghost - Kicsit egy modern Doors jellege van ennek az albumnak. Sőt, nagyon. Nekem nagyon bejön, remek, torzítós-effektezős-elszállós gitárfutamokkal, enyhe disszonancia, de végig követhető dallamok. Ez is elbír néhány pohár bourbont meghallgatáskor.

GZA/Genius - Pro Tools - ez az egy hip-hop album fogott meg egyedül egész évben, pedig volt olyan évem, amikor szinte kizárólag ilyeneket hallgattam. A Pro Tools tényleg egy profi album, minden szám a helyén van, nem lett túl hosszú, nincsen tele vendégekkel, nem ugyanazok a producerek csinálják az alapokat, mint az összes divat rap albumon. A szövegek mind figyelemreméltóak, a zene meg vintage Wu-Tang.

Tricky - Knowle West Boy - hmmm, ez valami fura tendencia ebben az évben. Tricky munkásságát sem követtem az első albumok óta, de most meghallottam a "Council Estate" számot innen, és azonnal meg kellett vennem az albumot. Nagyon jól sikerült az egész album, ötletes, kicsit nyers, nagyon Tricky.

Girl Talk - Feed the Animals - az biztos, hogy ez az év legjobb buli mixalbuma. Semmiféle stílusbeli korlátot nem ismer a fickó, valami elképesztő forrásokból ragasztgat össze számokat. 5-10 másodperces szeletek 70-es, 80-as évek popzenéiből, mai sikerekből, de valahogy mégis egyedi, önálló, értelmes számok jönnek össze belőle. Lendületes az egész album, és nagy élmény felismerni a hangminták forrását. Ha fel akarok ébredni, és pörgősebb hangulatot elérni, ez az ideális album.

Calexico - Carried To Dust - A Calexicot előző lemezükkel ismertem meg, ami az alternatív country stílusa miatt fogott meg. Ezen az albumon ennek nyoma sincs, állítólag inkább az általam nem ismert korábbi albumok iránya érződik. Mindenféle mexikói behatás, kis világzene, kevésbé törekednek az aktuálisan divatos stílusokat követni. Kis ideig tartott, amíg ehhez hozzászoktam, de most tényleg nagy kedvenccé vált az album. A feleségem csodálkozott a múltkor a kocsiban, mikor ezt a zenét raktam be, volt trombita meg spanyol nyelv meg sokminden, amit én általában nem szoktam hallgatni, de egyszerűen nagyon jók a számok.

Top Ranking Santogold - A Diplo Dub - a Santogold album nekem igazán nem jött be, de ez a vegyessaláta, amit Diplo a Santogold számok köré kialakított, igazán megtetszett. Van itt Aretha Franklin, Sir Mix-A-Lot, Clash, tényleg jól körül van járva, hogy Santogold miből építkezik a számaiban.

Lindsey Buckingham - Gift of Screws - nagyon vártam már ezt az albumot, az előző Buckingham album egyik kedvencem. Ez nem sikerült annyira tökéletesre, de így is van rajta 5-6 igazán jó szám. Kicsit zavaró a dobok helyett használt gitáros percegés sok szám hátterében, valakinek szólnia kellett volna, hogy ez így kellemetlen a fülnek. Ettől függetlenül a jól kitalált dallamok, és a villámgyors gitárpengetés miatt gyakran szoktam hallgatni az albumot.

Ryan Adams and The Cardinals - Cardinology - ebben az évben talán ez az album állt legközelebb hozzám. Nincs rajta olyan elsőre megszerethető szám, mint az előző Ryan Adams albumon, viszont cserébe minden meghallgatáskor jobban tetszik az egész. Mind a 12 szám hibátlan, egységes minőség, nagyon szépek dallamok, és csodálatos a hangzása az egésznek. Erre való a gitár, amit ezen az albumon csinálnak.

Bob Dylan - Tell Tale Signs - ez volt az évvégi meglepetés nekem. Dylan nyolcvanas évek óta készített albumairól kimaradt számok, koncertfelvételek, eldobott változatai korábbi daloknak, tehát maradék az egész, azt gondolná az ember. Ugyanakkor pont a nyers, kiforratlan, de lendületes előadásmód nagyon jót tett ezeknek a számoknak. Az dupla CD első lemeze hetek óta nem ad helyet másnak a zenelejátszómban.

Vivian Girls - Vivian Girls - Ez egy szemtelenül rövid, huszonegynéhány perces lemez, abszolút primitív, punk dobolással, zajos gitárokkal a háttérben. Amit a csajok erre ráénekelnek, azok a harmóniák viszont nagyon kellemesek. A "Where Do You Run To" szám a legjobb példa, ABBA-t megszégyenítő, hogy milyen dallamokat hoznak össze a Vivian lányok.

Sonny Landreth - From The Reach - Ezt az albumot egy gitáros újságomban reklámozták, és nagyon bejött, blues és slide gitár élvezet az egész. Plusz nagyon benfenntesnek érzem magam tőle, Sonny inkább a gitárosok körében népszerű, mint a nagyközönség előtt. :-)

Az elmúlt 2-3 hónapban valamiért újra nagyon ráálltam az olvasásra.

Ennek egyik oka egész biztosan a Stanza ebook olvasó az iPhone-on, ami igazán szuper alkalmazássá forrta ki magát a kezdeti kellemetlenségek után. Ugyanakkor rengeteg papír könyvet is fogyasztok, meg az O'Reilly Safari előfizetésem is használom ezerrel.

Mikor valaki rákérdez, hogy mit olvasok mostanság, vagy milyen könyv tetszett igazán, valahogy sosem jut eszembe jó válasz, ezért már régen elkezdtem vezetni az elolvasott könyvek listáját a weben. Először a reader2.com szolgáltatását használtam, ami még a web2 hullám elején készült, és azóta alig-alig fejlődött. A keresés, könyv hozzáadása problémás, és valójában elég kényelmetlen a használata.

Örömmel találtam rá a Facebook minialkalmazásai között a weRead szolgáltatásra, ami hasonló célt szolgál. Az különösen hasznos, hogy pont a barátaim, haverjaim, kapcsolataim felé lehet megosztani a könyvekkel kapcsolatos élményeim, de valahogy szegényesnek, jellegtelennek találom a felületét ennek a cuccnak, a lényeg elveszik a Facebook egyéb szolgáltatásai között.

Egy véletlenül felfedezett, Shelfari nevű szolgáltatás tűnik most a legszimpatikusabbnak. Ez sem tökéletes (jobban szeretek 10 pontos skálán pontozni például), de esztétikailag igazán bejön. Elég szellős a felület, és tényleg a könyvek meg a szép borítók vannak a központban. Nagyon tetszik a könyvespolc, amit már persze desktop szoftverben is láttam, de tényleg hatásos.

Így néz ki a Shelfari könyvespolcom éppen:

Ahogy ez lenni szokott, épp nem működik a widget, amivel ezt a polcot be lehetne ágyazni mindenféle oldalba, de gondolom újra működni fog valamikor.

A lényeg, kedves olvasók, hogy ez a szolgáltatás is akkor válik igazán hasznossá, ha ti is feliratkoztok, és hozzáadtok a kapcsolat listátokhoz. Kiváncsi vagyok, ti mit olvastok, és hogy rajtam kívül tetszik-e valakinek az új Star Wars Sith lovagos Darth Bane sorozat...

A feleségemmel tegnap megnéztük a Coldplay koncertet a Sportarénában, és nagyon tetszett mindkettőnknek. A Coldplay ugyan nincs benne az első 15-20 kedvenc együttesem listájában, de nagyon profi (és ugyanakkor nem túlságosan erőltetett, könnyed) koncertélmény volt.

From Coldplay - Viva La Vida Tour

Nagyon szeretek koncertekre járni, és bosszant, hogy csak maximum egy elmosódott mobiltelefonos fotó szokott megmaradni az eseményről, ezért most vittük a feleségem Fuji S5500-as gépét, amivel sikerült néhány vállalható képet összehozni. Sajnos nagyon messze voltunk a színpadtól, és óriási zoomot kellett használni, hogy bármi látszódjon a fotón. Mivel nem lehet álvánnyal megjelenni egy koncerten, nagyon nehéz volt ekkora zoom mellett stabilan tartani a gépet. Vagy 90 képet megtartottam, ebből 10-15 fotó lett eléggé éles, végülis nem rossz eredmény ilyen helyzetben.

From Coldplay - Viva La Vida Tour

Az énekes Chris Martin igazán mindent bedobott, hogy jól lehessen fotózni, minden létező rocksztár póz megvolt, lazábbra vett Freddy Mercury stílusban.

From Coldplay - Viva La Vida Tour

Maga a hangzás, a számok mind nagyon bejöttek. Nem nagyon szeretem a legutóbbi albumukat, túl formátlan, elfolyós a legtöbb szám benne, de így élőben azok a számok is jobban tetszettek. Vicces, hogy a Speed of Sound, amivel mindig megkínlódom, mikor Singstar játékban megpróbálom elénekelni, nehezére esett az énekesnek is. Singstarban nem kapna rá 100%-ot :-)

From Coldplay - Viva La Vida Tour

A fotózás szerencsére egyáltalán nem befolyásolta a koncert élvezetét, szóval máskor is viszek fényképezőgépet ilyen eseményre.

Tegnap jó fej akartam lenni, és elmentem a feleségemmel a Mamma Mia! című filmre a Sugár moziba. Számítottam rá, hogy nem fogom élvezni a filmet, de gondoltam ennyi belefér még, örülök, ha a feleségem jól szórakozik. Kedves olvasó, ne kövesd el ugyanezt a hibát!

A film minden perce kínosan rossz volt számomra. Az, hogy csúnya, idiótán viselkedő, sérült módjára mozgó nők kétpercenként borzalmasan dalra fakadnak, lehet valami jószándékú, de félresikerült performance része. De hogy minden, ami idegesítő lehet egy nőben, ilyen koncentráltan, másfél órán át az arcomba nyomják, még most is rosszul vagyok tőle. Az első percben előkerülő, sikongatva örülő legjobb barátnők jelenettől kezdve, a vicces ruhákba öltöző, majd ágyon ugrálva táncoló öreg libákon át, egészen a záró, ősszesen négy darab romantikus beteljesedésig, egyszerűen nem hittem a szememnek.

A női lét ilyen mélységeit NEM AKAROM a nézőtéren SEM átélni. Fejest ugrunk egy lelki ridikülbe, könyékig turkálunk az érzelmi tamponban. Ahogy nem engednek be gyerekeket egy korhatáros filmre, a nézőtérre nem szabadott volna férfiakat beengedni. Követelem, hogy vezessék be a "csak csajoknak" korlátozást a magyar mozikban!

Hiába értünk későn haza a moziból, még meg kellett néznem egy rendes filmet is, hogy kicsit legalább átmossam az agyamat a borzalmak után. A felhalmozódott DVD készleteimből egy koreai háborús témájú filmet választottam, az Oldboy rendezőjének egy korábbi művét, Joint Security Area címmel. Habár a film egyáltalán nem volt akciódús, a komoly téma (a kettészakadt Korea), és a véres lövöldözős jelenetek kicsit visszaadták az életkedvemet.

Habár kezdek kiöregedni az ilyesmiből, azért majdnem minden évben találok valami érdekeset a Szigeten. Most az utolsó estén fellépő The Killers miatt mentünk ki az asszonnyal.

Maga a koncert igazán szuper élmény volt, profi előadás, érdekes, virágos színpadképpel, precíz hangzással. Megfelelő arányban voltak a számok az első két albumról, és kipróbáltak egy új dalt is, ennek nagyon örültem. Az új szám a második album nehezebb, Springsteenes feelingje után kicsit visszanyúl a nyolcvanas évek angol zenéihez megint, engem a Blondie hangzására emlékeztet, space szinti, vicces basszus. Azért még mindig az első album számainak örültek legjobban a nézők, nehéz dolga lesz a Killersnek felülmúlni a Mr. Brightside sikerét!

Nyilván a begyakorolt forgatókönyv része volt, de vicces, hogy a koncert felénél színpadiasan levette az énekes a zakóját, és jóval nagyobb lendületre kapcsoltak. Érdekes, hogy az énekes annyira visszafogott stílusú, hogy a kivetítőt meghajtó kamerák szerintem többet mutatták a rockeresebb, nagyhajú, többet mozgó gitárost.

A koncertre készülve beszereztem az eddig hiányzó, mindenféle maradék, albumokról lehagyott számokat meg feldolgozásokat tartalmazó "Sawdust" albumot, most is azt hallgatom, és kiváncsian várom a következő rendes Killers albumot is.

A koncert előtt kicsit sétáltunk a Szigeten. Még most is tele van a szervezetem a rettenet porral, amit ott be kellett lélegezni. Ennél tényleg a múltkori sár is talán jobb volt! Viszont nagyon örültem a Jack Daniels stand megjelenésének.

A múltkori magyaros-pálinkás bemelegítésnél sokkal jobban passzolt nekem egy-két jó bourbon a koncerthez.